Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-267

320 267. országos ülés 1903 májas 11-én, hétfőn. rozataikat tartoznak a két állam törvényhozása elé terjeszteni. A két állam törvényhozása ta­nácskozásának tárgyává teszi ezen jelentéseket és csak akkor, hogyha a két állam törvényhozása nem tud megállapodni, terjeszthető a quóta meg­állapítása a Felség döntése alá. Mi történt az utolsó négy esztendő alatt? Ausztriában telje­sen megbomlottak az állapotok, törvényhozás nem volt, vagy legalább nem rendelkezett azzal a képességgel, hogy ezen fontos ügyben tanács­kozhassak és határozatot hozhasson. Mi lett volna tehát természetesebb, mint kapva-kapni az alkalmon, hogy miután ők tették lehetet­lenné a közösügyek lentartását, mi is minden lehetőt elkövessünk arra nézve, hogy ezek a közösügyek egyszer már megszüntettessenek és ezáltal módot adjunk Magyarországnak, hogy a saját ügyeiben, saját érdekében saját maga dönthessen és határozhasson. (Igaz! Ugy van! a szeísöbaloldalon.) De mi ezt nem tettük, ha­nem a törvényt mi is lábbal tiportuk. A törvény ellenére cselekedtünk és határoztunk akkor, a midőn nem terjesztetett a törvényhozás tárgya­lása alá a quóta-deputácziók jelentése, hanem a nélkül, hogy a törvényhozás itt a quóta-deputá­cziók jelentése alapján határozhatott volna, a quóta eldöntése a Felség tetszésére bizatott, (Élénk helyeslés a szeísöbaloldalon.) pedig azért van a törvényben, hogy a quóta-deputácziók je­lentése a ház elé terjesztessék, hogy itt az ellen­tétes vélemények megbeszélhetők legyenek, eset­leg kompromisszum jöhessen létre és ha a két állam törvényhozása nem tud megállapodni, akkor, a mikor a Felség elé terjesztjük a kérdést döntés végett, a Felség az ellentétes véleménye­ket láthassa és kioktatva, kiokulva határozhas­son ezen igen fontos és államunk létérdekét annyira rendkívüli módon érintő kérdésben. (Elénk helyeslés a szeísöbaloldalon.) De & t. miniszterelnök ur azt feleslegesnek tartotta. 0 nagyon hajlandó a törvényt meg­kerülni. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van, nem tartottam feleslegesnek soha! (Zaj a szeísö­baloldalon.) Polczner Jenő: A király köpenyege alá bújik ! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van ! Nem igaz! Nessi Pál: A t. miniszterelnök ur csak addig tartja meg a törvényt, a mig az Ausztriának ugy tetszik és a mig az Ausztriának érdekében van. De mihelyt a törvényt ugy kell végrehaj­tani és abból az következik, hogy az kizárólag Magyarország érdekében volna, akkor a törvény­nek hatálya és ereje megszűnik és épen azok, a kik a törvénynek végrehajtására volnának hMatva, megkerülik a törvényt, s a törvény meg­kerülésével játszszák ki az ország jogait. (Igaz! Ugy van! a szeísöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Frázis, csak akadjon, a ki elhigyje. (Felkiáltások a szeísöbal­oldalon: A törvény frázis?) A mit reám fog, az a frázis! Polczner Jenő: Mindig Magyarország ter­hére emelik a quótát! (Igaz! Ugy van! a szeísöbaloldalon.) Nessi Pál: Ha a miniszterelnök ur azt mondja, hogy én frázisokat mondok, akkor én büszkén vallom magamat az ő tanítványának, mert több frázist az utolsó négy esztendő alatt ebben a házban nem mondott senki, mint a t. miniszterelnök ur. (Élénk helyeslés a szeísöbal­oldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mások ítélik meg! Nessi Pál: Tekintsen csak vissza, t. minisz­terelnök ur, a múlt ülések egyikén tartott három és félórás beszédére és meg fogja látni, hogy ezen hosszú idő alatt nem mondott semmit. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mond­tam semmit ? Ehhez gratulálok ! Nessi Pál: Ha nekem nem hiszi el a mi­niszterelnök ur, méltóztassék az Igazmondót megnézni, a melyet ingyen osztogatnak, meg fogja látni a miniszterelnök ur, hogy abban benne van egész beszéde, hanem hogy annak magja is volna, azt nem lehet mondani. (Derült­ség a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Meghajlom ezen nagy mondás előtt! (Derültség a jobb­oldalon.) Nessi Pál: Lehet, hogy az én tehetségem fogyatékossága az oka . . . Serbán Miklós: Az már igaz! (Zaj a szeísö­baloldalon.) Nessi Pál: ... de én a miniszterelnök ur hosszú beszédéből tartalmat kihámozni nem tudtam. Széll Kálmán miniszterelnök: Nagyon saj­nálom ! Meghajlom a nagy Ítélet előtt, de egé­szen kétségbe nem esem! (Derültség a jobb­oldalon.) Nagyon nem ijedek meg tőle. (Zaj a szeísöbaloldalon és felkiáltások: Halljuk! Hall­juk !) Elnök: Méltóztassanak a szónokot meg­hallgatni ! Nessi Pál: Ha Serbán t. képviselőtársam olyan éles elmével bír, hogy annak a beszédnek a magját meg tudta találni, gratulálok neki, s nagyon le fog kötelezni bennünket — miután többen vagyunk olyanok, kik a miniszterelnök ur beszédéből a lényeget kihámozni nem tud­tuk — ha lesz szíves felszólalni, és bennünket a miniszterelnök ur szándékairól, terveiről tájé­koztatni, minthogy ezek teljes homályban van­nak előttünk. (Helyeslés a szeísöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Persze! Nem obstruálok! Nessi Pál: Ha a t. túloldal minden komoly kérdés megbeszélését és tanácskozás tárgyává tételét itt a házban obstrukeziónak tartja, akkor minden törvényhozás örökösen obstruál. Hiszen ma csak harmadnapja van e fontos kérdés napi-

Next

/
Thumbnails
Contents