Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-266

"266. országos ülés 1903 egyik tagja, Olaszország melyet e kérdés­ben magunkkal szemben fogunk találni. Ne ámítsuk magunkat ! Olaszország ma már csak formailag tartozik a hármas szövetséghez, de erkölcsileg attól már régen elszakadt. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) &z ő afrikai érdekei azt parancsolják, hogy Francziaországgal a leg­teljesebb egyetértésben legyen; balkán-érdekei pedig azt parancsolják, hogy Oroszországgal igyekezzék a legnagyobb egyetértésre jutni. (Ugy van I a szélsöbaloldalon.) Az is hirlik és a sajtóban is felmerült, hogy ez a mi szalonikii akcziónk^ Oroszország hMatalos beleegyezésével történt. Én ezt meg­engedem ; de ezzel szemben kénytelen vagyok rámutatni arra a tényre, hogy az orosz sajtó, az orosz nem-hMatalos és nem-félhMatalos köz­vélemény ezzel szemben áll és ellentétes állás­pontot foglal el és hogy egyes orosz lapok, pl. a »Szwet« a szalonikii akczióval szemben azt irja, hogy nem sokára el kell következni annak az időnek, mikor minden szlávnak egyesülni kell a mindent elnyelni akaró germán törekvésekkel szemben. Ez egyrészt arra mutat, hogy minket, tehát velünk Magyarországot is egyszerűen azo­nosítják a germán törekvésekkel; másrészt arra mutat, hogy a szláv világnak vezére, az orosz hatalom, el van szánva arra. hogy eló'nyomulá­sunknak és törekvéseinknek gátat vessen. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha tehát megáll az a feltevés, a mint saj­nos, azt hiszem, megáll, hogy kormányunknak, külügyi kormányzatunknak ott messzeható czél­zatai és hadi szándékai vannak: én az össze­összeütközéseknek és bonyodalmaknak egy vég­telen sorozatát látom, a melyből hogy és miként fogunk kibontakozni, azt ma még sem én, sem más ebben a házban nem tudja megmondani. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezektől az igazáii komoly és súlyos okoktól indíttatva a következő interpellácziót vagyok bátor intézni a miniszterelnök úrhoz. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) 1. Igazak-e azok a hirek, mely szerint a Szalonikiben kitört zavargások folytán az osz­trák és magyar haditengerészetnek négy hadi­bajója u. m. a Habsburg, Wien, Budapest és Magnet már megjelentek a szaloniki kikötőben és hogy ezeken kMül még több hadihajó külde­tik oda? 2. Ha igazak ezek a hirek, mi czélja ennek a nagyarányú flotta-demonstrácziónak ? 3. Bírja-e a külügyi hMatal a török kor­mány beleegyezését az iránt, hogy a hadihajók legénysége a török birodalom területén partra szálljon ? Abban a helyzetben van-e a miniszterelnök ur, hogy biztosithatja a képviselőházat, hogy ez a flotta-demonstráczió nem fog Szaloniki váro­sának és kikötőjének tartós megszállására vezetni és hogy ez a beavatkozás a balkáni bonyodal­makba nem fogja-e Magyarországot és Ausztriát KIÍPVH. NArLó. 1901—1906. xv. KÖTET. május 9-én, szombaton. 297 más hatalmakkal konfliktusba keverni? (Helyes­lés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház ! (Halljuk! Halljuk ! a jobb- és a baloldalén.) Ha a t. képviselő ur szíveskedett volna ezt az interpellácziót velem előzőleg közölni, talán ki­merítőbben s pontról pontra is válaszolhattam volna mindazokra a kérdésekre, a melyeket fel­vetett, így azonban azt gondolom, természetes­nek fogja találni a t. ház és a t. képviselő ur is, hogy mMel semmi tudomásom arról, hogy mit fog kérdezni, nem volt, első hallásra csak általánosságban mozoghatok, de, gondolom, hogy I a dolog természete is megmotMálja, hogy egyes kérdések kihegyezésétől vagy egyes kérdések részletes kifejtésétől tartózkodom. Hogy mi a mi politikánk a Keleten, azt már bátor voltam kifejteni talán a múlt hó­napban és az azt megelőző hónapban is, két interpelláczióra adott válaszaimban. Az egyik interpellácziót Csávolszky Lajos t. képviselő ur, a másikat a hozzá közelálló Okolicsányi László t. képviselő ur intézte hozzám. Kifejtettem e politika alapját, czéljait, eszközeit. Nem ismét­lem most ezeket, mert kétszer kifejtettem e rész­ben álláspontomat, mindenki tudja és ismeri azt. Csak annyit konstatálok, hogy a politiká­nak nem változott sem irányzata, sem czélzata, sem egyetlen alaptétele. És mert nem változott, ebből is folyik, hogy a t. képviselő urnak nincs igaza, a ki azt mondja, mint az imént mon­dotta, hogy az, a mi ott történik, az ő hite szerint sérelmét jelenti a török fenhatóságnak. Kifejtettem ugyanis, hogy politikánk egyik kar­dinális elve a status quo fentartása, ez pedig nem járhat azzal, hogy bármi is történjék, a mi Törökország integritásának rovására megy. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) A mi hadihajóink hosszabb idő óta czir­káltak azokon a vizeken. (Hozgéis a szélsöbal­oldalon.) Megjelentek Szaloniki előtt, a mikor azok a rémületes események történtek, megjelen­tek ugy, mint más hatalmak hadihajói is kisebb­nagyobb számmal. Hiszen mi egyike vagyunk azoknak, a kik legközelebb állunk e dolgokhoz. Hadihajóink általában azokon a vizeken szoktak manövrirozni, mert nem megyünk nagyon mesz­szire sem Keleten, sem Nyugaton a tengeren. Hajóink tehát közel voltak és ezért is nagyobb számban jelentek meg. De ez nem akart flotta­demonstráczió lenni, mert. hogy demonstráczió lehessen, kellene, hogy legyen valaki, a ki ellen demonstrálunk. Nem volt ott semmi ok a de­monstráczióra. Megjelentek hajóink, mint más hatalmak hajói, hogy szükség esetében alatt­valóink védelmére legyenek és érdekeinket meg­óvják. Semmiféle messzebbmenő hódítási vagy megszállási tervek itt nincsenek; azokat a mi politikánk, mely ugyanaz, mint azelőtt volt, ki­zárja. Azzal tehát, gondolom, a t. képviselő ur aggályait megnyugtatom, a mikor kijelentem, 3a

Next

/
Thumbnails
Contents