Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-255

22 255. országos ülés 1903 április 27-én, hétfőn. don sem provokálni, sem előidézni. (Helyeslés a joblj- és a baloldalon.) De önökön áll, hogy engedjék az urnához, hogy konstatáltathassék, hol a többség, (Igaz! Ugy van*! a jobb- és a baloldalon.) mert az az egyedüli alkotmányos mód és alkotmányos elv. (Igaz ! Ugy van! Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Holló Lajos: Előbb meggyőzzük önöket! Széll Kálmán miniszterelnök: Minden parlamentnek házszabályai között a mi házszabályaink a legliberálisabbak, az angolt sem veszem ki. A mint önök tudják, ezek a házszabályok a kisebbséget védik . . . Beőthy Akós: Halljuk csak! Széll Kálmán miniszterelnök: ... a többséggel szemben. De a házszabályok . . . (Zaj a hal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek S Pozsgay Miklós: Á jobboldal lármázik! (Zaj. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Szünetet kérünk !) Elnök: Szónoklat közben csak a szónoknak van joga szünetet kérni. Ezt az elnökség mindig meg is szokta adni, ha kérik. Ezt ne viszonozzák azzal, hogy igy illetéktelenül kérnek szünetet. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem kényszeritek senkit, hogy engem meghallgasson. A ki nem akar meghallgatni, az távozhat, de nekem jogom és kötelességem, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hogyne!) és talán jaretendálhatom, hogy a kötelességet tiszteljék, hogy négy hónapi vita után szabadon mondhassam el, a mit érzek és a mit akarok. (Elénk helyeslés. Halljuk! Halljuk!) De ez nem a szólásszabadság respektálása, a mikor mondatról-mondatra félbeszakítanak és közbeszólásokkal zavarnak. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. Halljuk ! Halljuk! minden oldalról.) Én nem bántok senkit, (Halljuk! Halljuk!) nem is nevezek meg senkit, érvekkel küzdök. (Igaz! Ugy van! Halljuk ! Halljuk! minden oldalról.) Hát nékem nem szabad nézetemnek lenni, és nem szabad ezt a nézetet zavartalanul ugy vallanom, a mint vallom ? (Helyeslés.) Holló Lajos: Ilyeneket nem szabad! (Halljuk ! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt hiszi a t. képviselő ur? Hát ne fogadja el, a mit mondok, de tartozik meghallgatni. (Élénk helyeslés a jobbos a baloldalon.) A mi házszabályaink liberálisabbak, mint bármely alkotmányban a képviselőház ügyrendje vagy házszabálya; az angolt sem veszem ki. Igen jól tudják, ezek a házszabályok az ellenzéket vagy a kisebbséget védik a többség erőszaka ellen, de a házszabályok nem jogosíthatják fel a kisebbséget, hogy felülemelkedjék a többségen, (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) mert a többségnek is vannak jogai és azokat is a házszabályoknak meg kellene védeniük. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Kubik Béla: Most jön az óváczió: hátam mögött a nemzet többsége! (Zaj a jobb- és a baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Egy teóriát csináltak önök maguknak. (Zaj.) Elnök (csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: A nemzeti ellenállásról megcsinálták maguknak ezt a teóriát és abban a szuggesztióban vannak, hogy joguk van a többségnek ellenállani. (Halljuk! Holdjuk! a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Holló Lajos: A nemzet jogait védeni! Széll Kálmán miniszterelnök: És útját állani annak, hogy a többség a maga szavazatával megnyilatkozzék. Polónyi Géza t. képviselő ur erre egy teóriát is állit fel. És meg fogja engedni a t. ház, hogy e teória vizsgálatába belemenjek, mert a dologhoz tartozik. Mert hogy valaki állit, vádol, aztán meg nem akar hallgatni, ez, engedelmet kérek, nem méltányos. {Igaz! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza t. képviselő urat (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) négyórás beszéde alatt (Zaj. Elnök csenget.) ez a többség talán egyetlenegyszer sem szakította félbe apró közbeszólásobkal és azoknak a t. uraknak a seregét nem zavarta meg, mikor 3—4 órás beszédet tartottak. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Pedig azt hiszik talán a t. képviselő urak, hogy mi helyeseltük a mit mondtak? Nem helyeseltük, de meghallgattuk, mert ugy tartjuk, hogy ebben a házban meg kell hallgatni mindenkit. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Én többet a t. képviselő urakat nem kérem; ha tőlem ezt is megtagadják, tegyék, ha felelni tudnak érte saját lelkiismeretüknek, de én azt, a mit akarok mondani, el fogom mondani, akárhogy küzdök is a zajban, mert ahhoz jogom van és ebben a komoly perezben , ezzel a jogommal élni kívánok. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Mielőtt Polónyi képviselő ur teóriájára rátérek, némelyeket előre kell bocsátani. Először is hMatkozik a régi obstrukeziókra, és azokkal akarja megmotMálni ezt az u. n. nemzeti ellenállást. Én ezt az argumentumot nem tartom meggyőzőnek, engem legalább nem győz meg, sőt reám az ellenkező hatást gyakorolja, épen azért, mert sajnos, preczedensek voltak, én pedig egy ujabb preczedenst nem tartok az ország érdekében levőnek. Hát nézzük azokat a régi preczedenseket. Volt egy 1872-ben az országgyűlés végén, azon a czimen, hogy az uj választási törvény nem bocsátható keresztül, mert jogokat koboz el. Én nem helyeseltem azt a preczedenst sem, fel is szólaltam ellene. De azt lehetett felhozni: hogy a javaslat jogokat koboz el. Kérdem én, hogy ezen javaslatok melyik jogát kobozzák el az országnak, az alkotmánynak, és a közjognak melyik tételébe ütköznek? (Igáé! Ugy van! jobb felöl.) HMatkoznak az