Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-265
265. országos ülés 1903 telességüknek, hogy a 30 napon belül a háztól további halasztást kérjenek. Méltóztassék a ház t- elnökének az egyes miniszter urakat másra is figyelmeztetni. Csak a napokban volt rá eset, hogy a honvédelmi miniszter ur válasza a napirendre is ki volt tűzve és a t. honvédelmi miniszter ur nem felelt, de még azt sem adta tudtul, hogy minő dolgai vannak; egyszerűen eltávozott az ülésről és az országgyűlésnek feleletet nem adott. Az interpellálás jogának csupán ezen részét kívántam megérinteni. Elnök: T. képviselőház ! Kénytelen vagyok pár megjegyzést tenni, Az egyik az, hogy a minisztereknek a házszabályok kötelességükké teszik, hogy az interpellácziókra 30 nap alatt nyilatkozzanak. Az elnökség részéről mindannyiszor, valahánjszor egy interpolláczió megtétele után a 30 nap eltelt, hMatalosan levél megy az illető miniszterhez, a melyben erre a körülményre felhívja. Ennél többet tenni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A mi azt a konkrét esetet illeti, a melyet a t. képviselő ur felhozott, ebben a konkrét esetben hiba nem történt, mert a honvédelmi miniszter ur akart válaszolni, gondolom, Gabányi képviselő urnak, miután azonban már 2 óra elmúlt, a ház nem akarta többé azon a napon meghallgatni a miniszter urat. Már most a háznak sincsen meg az a hatalma, hogy a miniszterre rádekretálja, hogy a következő napon tartozik válaszolni; a házszabályok csak azt tartalmazzák, hogy 30 napon belül tartozik válaszolni. Ha tehát a ház a miniszter válaszát nem akarta meghallgatni azon a napon, a melyen az szabályszerűen bejelentetett, ezáltal az előbbi bejelentés meg nem történtté válik, és a miniszternek semmi más kötelessége nincsen, mint hogy 30 napon belül valamikor újból bejelentse válaszát. Minthogy a jelen esetben, mint erről hMatalos tudomásom van, miután e dolgokat igenis figyelemmel kisérem — ez a 30 nap még el nem telt, ennek folytán itt hiba nem törtónt. Méltóztassék most az interpellácziók meghallgatására áttérni. De előbb méltóztassék a holnapi ülés napirendjére vonatkozólag teendő javaslatomat meghallgatni. (Halljuk! Sálijuk!) A holnapi ülés napirendjén lesz, az irományok előterjesztése után, miután szombati nap van, az indítvány- és interpellácziós-könyvek felolvasása, azután a miniszterelnöknek a közösügyi költségekhez való hozzájárulás arányának megállapítása czéljából országos bizottság kiküldése iránt tett határozati javaslata, továbbá esetleg az intézkedés a miniszterelnök által benyújtott jelentés tárgyában, és végül az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvény hatályának kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. (Felkiáltások balfelöl ; Hát a kérvények ?) Ha a ház nem akar eltérni attól, a házszabályokban is meglevő rendelkezéstől, hogy a kérvények rendszerint szommájiis 8-án, pénteken. 271 baton tárgyaltatnak, akkor holnap a kérvények is tárgyaltatni fognak, (Felkiáltások balfelöl ; Hány órakor?) Az a bejegyzett interpellácziók számától függ. Ha ehhez a t. ház hozzájárul, akkor ezt határozatképen kimondom és ezzel a holnapi ülés napirendje meg van állapítva. (Helyeslés) Következnének most az interpellácziók; de Vészi József képviselő ur az interpelláczióknak előterjesztése előtt személyes kérdésben kMan szólni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Már megint.') Vészi József: T. ház, arra a közbeszólásra, vagy megnyitó aposztrofálásra, melyet hallottam, bátor vagyok megjegyezni, hogy én annyiszor élek személyes kérdésben a felszólalás jogával, a hányszor megtámadnak, és a t. képviselő urak legyenek szívesek ezen jogomat ne kontestálni. (Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) T. ház! Polgári jogaim teljesítésében távol kellett lennem e házból, midőn Pap Zoltán és Lengyel Zoltán képviselő urak velem foglalkoztak. Nekem tehát a gyorsírói jegyzetekből kellett meggyőződést szereznem arról, hogy mik azok, a miket személyes természetű megjegyzéseimre válaszoltak. Sajnálom, hogy elestem a t. képviselő urak felszólalásának közvetlen élvezetétől; mert valóban a stenogramm elolvasása ugy viszonylik az eleven előadáshoz, mint a fonográf az eredeti énekhez. Megvallom, Lengyel Zoltán képviselő ur felszólalásában több szót találtam, mint személyes élű beszédet. Egyre azonban mégis bukkantam, olyanra, a mit szó nélkül nem hagyhatok. Olyasmit mondott ugyanis Lengyel Zoltán képviselő ur, nagyon komoly adinoniczióval fordulva felém, hogy én mint újságíró irkálhatok, a hogy nekem tetszik, de itt a házban viselkedjem ugy, a hogy neki tetszik. Tartozó kötelességem itt a házban kijelenteni, hogy én mint újságíró igenis ezentúl is irkálni fogok ugy, a hogy nekem tetszik, és a házban ezentúl is ugy fogok viselkedni, a mint Lengyel Zoltán képviselő urnak nem tetszik. (Helyeslés és derültség jobbról.) A mi Pap Zoltán képviselő ur felszólalását illeti, az nagyon rövid volt; mert ő csak reámutatott egy áthághatlan torlaszra, a mely köztünk áll s a mely őt megakadályozza abban, hogy nekem feleljen. Ez a torlasz, a mely közöttünk áll: az ő nevelése. Megvallom, hogyan ezen a torlaszon áthágni nem tudok, (Elénk helyeslés és derültség jobb felől.) Elnök: Most, t. ház, következnek az interpellácziók, még pedig először is Buzáth Ferencz képviselő ur fogja előadni interpelláczióját. Buzáth Ferencz: T, ház! Mindenekelőtt köszönöm a t. háznak azt a határozatát, hogy egy órakor az interpellácziókra térünk át. így legalább abban a helyzetben vagyok, hogy interpellácziómat félkettőkor megtehetem. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.)