Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-265

265. országos ülés 1903 telességüknek, hogy a 30 napon belül a háztól további halasztást kérjenek. Méltóztassék a ház t- elnökének az egyes miniszter urakat másra is figyelmeztetni. Csak a napokban volt rá eset, hogy a honvédelmi miniszter ur válasza a napi­rendre is ki volt tűzve és a t. honvédelmi mi­niszter ur nem felelt, de még azt sem adta tudtul, hogy minő dolgai vannak; egyszerűen eltávozott az ülésről és az országgyűlésnek fe­leletet nem adott. Az interpellálás jogának csupán ezen részét kívántam megérinteni. Elnök: T. képviselőház ! Kénytelen vagyok pár megjegyzést tenni, Az egyik az, hogy a minisztereknek a házszabályok kötelességükké teszik, hogy az interpellácziókra 30 nap alatt nyilatkozzanak. Az elnökség részéről mindannyi­szor, valahánjszor egy interpolláczió megtétele után a 30 nap eltelt, hMatalosan levél megy az illető miniszterhez, a melyben erre a körül­ményre felhívja. Ennél többet tenni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A mi azt a konkrét esetet illeti, a melyet a t. képviselő ur felhozott, ebben a konkrét esetben hiba nem történt, mert a honvédelmi miniszter ur akart válaszolni, gondolom, Gabányi képviselő urnak, miután azonban már 2 óra el­múlt, a ház nem akarta többé azon a napon meghallgatni a miniszter urat. Már most a ház­nak sincsen meg az a hatalma, hogy a minisz­terre rádekretálja, hogy a következő napon tar­tozik válaszolni; a házszabályok csak azt tar­talmazzák, hogy 30 napon belül tartozik vála­szolni. Ha tehát a ház a miniszter válaszát nem akarta meghallgatni azon a napon, a melyen az szabályszerűen bejelentetett, ezáltal az előbbi bejelentés meg nem történtté válik, és a mi­niszternek semmi más kötelessége nincsen, mint hogy 30 napon belül valamikor újból bejelentse válaszát. Minthogy a jelen esetben, mint erről hMatalos tudomásom van, miután e dolgokat igenis figyelemmel kisérem — ez a 30 nap még el nem telt, ennek folytán itt hiba nem törtónt. Méltóztassék most az interpellácziók meg­hallgatására áttérni. De előbb méltóztassék a holnapi ülés napirendjére vonatkozólag teendő javaslatomat meghallgatni. (Halljuk! Sálijuk!) A holnapi ülés napirendjén lesz, az irományok előterjesztése után, miután szombati nap van, az indítvány- és interpellácziós-könyvek felolva­sása, azután a miniszterelnöknek a közösügyi költségekhez való hozzájárulás arányának meg­állapítása czéljából országos bizottság kiküldése iránt tett határozati javaslata, továbbá esetleg az intézkedés a miniszterelnök által benyújtott jelentés tárgyában, és végül az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fede­zendő állami kiadásokról szóló törvény hatályá­nak kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat általá­nos tárgyalásának folytatása. (Felkiáltások bal­felöl ; Hát a kérvények ?) Ha a ház nem akar eltérni attól, a házszabályokban is meglevő ren­delkezéstől, hogy a kérvények rendszerint szom­májiis 8-án, pénteken. 271 baton tárgyaltatnak, akkor holnap a kérvények is tárgyaltatni fognak, (Felkiáltások balfelöl ; Hány órakor?) Az a bejegyzett interpellácziók számától függ. Ha ehhez a t. ház hozzájárul, akkor ezt határozatképen kimondom és ezzel a holnapi ülés napirendje meg van állapítva. (Helyeslés) Következnének most az interpellácziók; de Vészi József képviselő ur az interpelláczióknak előterjesztése előtt személyes kérdésben kMan szólni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Már megint.') Vészi József: T. ház, arra a közbeszólásra, vagy megnyitó aposztrofálásra, melyet hallot­tam, bátor vagyok megjegyezni, hogy én annyi­szor élek személyes kérdésben a felszólalás jo­gával, a hányszor megtámadnak, és a t. kép­viselő urak legyenek szívesek ezen jogomat ne kontestálni. (Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) T. ház! Polgári jogaim teljesítésében távol kellett lennem e házból, midőn Pap Zoltán és Lengyel Zoltán képviselő urak velem foglalkoz­tak. Nekem tehát a gyorsírói jegyzetekből kel­lett meggyőződést szereznem arról, hogy mik azok, a miket személyes természetű megjegyzé­seimre válaszoltak. Sajnálom, hogy elestem a t. képviselő urak felszólalásának közvetlen élveze­tétől; mert valóban a stenogramm elolvasása ugy viszonylik az eleven előadáshoz, mint a fonográf az eredeti énekhez. Megvallom, Lengyel Zoltán képviselő ur felszólalásában több szót találtam, mint sze­mélyes élű beszédet. Egyre azonban mégis bukkantam, olyanra, a mit szó nélkül nem hagyhatok. Olyasmit mondott ugyanis Lengyel Zoltán képviselő ur, nagyon komoly adinoni­czióval fordulva felém, hogy én mint újságíró irkálhatok, a hogy nekem tetszik, de itt a ház­ban viselkedjem ugy, a hogy neki tetszik. Tar­tozó kötelességem itt a házban kijelenteni, hogy én mint újságíró igenis ezentúl is irkálni fogok ugy, a hogy nekem tetszik, és a házban ezentúl is ugy fogok viselkedni, a mint Len­gyel Zoltán képviselő urnak nem tetszik. (Helyeslés és derültség jobbról.) A mi Pap Zoltán képviselő ur felszólalá­sát illeti, az nagyon rövid volt; mert ő csak reámutatott egy áthághatlan torlaszra, a mely köztünk áll s a mely őt megakadályozza ab­ban, hogy nekem feleljen. Ez a torlasz, a mely közöttünk áll: az ő nevelése. Megvallom, hogy­an ezen a torlaszon áthágni nem tudok, (Elénk helyeslés és derültség jobb felől.) Elnök: Most, t. ház, következnek az inter­pellácziók, még pedig először is Buzáth Ferencz képviselő ur fogja előadni interpelláczióját. Buzáth Ferencz: T, ház! Mindenekelőtt köszönöm a t. háznak azt a határozatát, hogy egy órakor az interpellácziókra térünk át. így legalább abban a helyzetben vagyok, hogy in­terpellácziómat félkettőkor megtehetem. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.)

Next

/
Thumbnails
Contents