Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-265

265. országos ülés 1903 május 8-án, pénteken. 269 met holnap mondhassam el. ( Ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Halljuk az interpeUácziókat! Két interpelláczió van!) Elnök: Méltóztatnak emlékezni arra, hogy az ülés elején azt mondottam — és a ház ebbe bele is nyugodott — hogy ne határozzuk meg az ülés elején azt az időt, a mikor az interpellácziókra áttérünk, mert ez függ attól, hogy a függőben maradt interpellácziók beadói közül kik lesznek jelen? Már most kitűnik, hogy csak ketten vannak jelen az interpelláló képviselő urak közül. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Kevés lesz az idő!) Ugron Gábor: A házszabályokhoz kérek szót! (Zaj a jobboldalon. Halljuk! a baloldalon.) Elnök: A képviselő urnak joga van a házszabályokhoz szólani. (Halljuk! Halljuk!) a szélsobaloldalon.) Ugron Gábor : T. képviselőház! Az interpellálás joga nagyon fontos jog. A házszabályok a lehető legmostohábban b k el e tekintetben akkor, midőn az interpellácziókat az ülés utolsó félórájára szorítják. A házszabályok ezen intézkedése következtében már hónapok óta megtörténik, hogy az interpellácziók egyik ülésről a másikra, egyik hétről a másikra maradnak, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) sőt némely képviselőnek már két hét óta bejegyzett interpellácziói is vannak. A kérdések megtétele és az azokra adott válaszok: a miniszteri felelőségnek a képviselők által való érvényesítési módja, és egyike a leghatékonyabb módoknak. E módon korlátolják, értéktelenné és lehetetlenné teszik, ha az interpellácziók megtételét azon időre szorítják, a mely időben a háznak figyelme már különben is kimerült, a jelenlevők tömege pedig megbomlik, mindenki igyekszik ki a házból, a mi azt vonja maga után, hogy a ház a késői interpellácziók alkalmával egészen üres, az interpellácziók tehát valójában csak elvben tétetnek meg a ház, voltaképen pedig csak a közönség előtt. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Azért én kérem a mélyen t. elnök urat, hogy most is, midőn két interpelláczió van hátra, méltóztassék beleegyezni abba, hogy az interpellálok már most mondhassák el interpelláczióikat, annál is inkább, mert valószínű, hogy ezekre a miniszter urak — minthogy ezen interpellácziók már régóta be vannak jegyezve és igy a miniszter urak a szükséges tájékozódást megszerezhették — azonnal válaszolni is fognak, az adott válaszok pedig esetleg viszonválaszokat fognak maguk után vonni. Nem tehetjük tehát ki magunkat annak, hogy ezek az interpellácziók ismét elmaradjanak, annál is inkább, mert most is két interpelláló hiányzik, a ki már körülményeinél fogva kényszerítve lett arra, hogy eltávozzék, daczára annak, hogy interpellácziót akart előterjeszteni. Sőt egyik képviselőtársunk három napon keresztül várakozott arra, hogy egy sürgősnek bejelentett és sürgősnek el is ismert interpellácziót itt a házban előterjeszszen, ugy, hogy a sürgős interpelláczióját meg nem teheti, mert fontos kerületbeli ügyei miatt el kellett utaznia. Ezért kérem a t. házat, méltóztassék beleegyezni, hogy most az interpellácziók megtehetők legyenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. képviselőház! Én az adott esetben nem ellenzem azt, — hiszen már ezek a felszólalások is több időt vettek igénybe — hogy az interpellácziók meghallgatására térjünk át, de ezt az alkalmat fel szeretném használni arra, hogy egy általános természetű megjegyzést tegyek a t. képviselő uraknak, (Halljuk! Halljuk!) Igaz, hogy néha előfordul az, hogy egy interpelláló nem teheti meg interpelláczióját azért, mert az interpelláczió megtételére szánt és az ülés befejezését reánk parancsoló idő közt nincs elég idő az interpelláczió megtételére De most már a gyakoribb eset az, hogy interpellácziók bejegyeztetnek, azután az interpelláló képviselő urak, a mikor meg kellene tenniök interpellácziójukat, nincsenek itt. (TJgy van! a jobboldalon) így történik meg azután az, hogy heteken át húzódnak bejegyzett interpellácziók, a nélkül, hogy tájékozva lenne a ház, hogy tulajdonképen hány interpelláczióval kell számolnia; mert, ha a ház tájékozva van az iránt, hogy több interpelláczióval kell számolnia, akkor mindig, noha ez a házszabályok betűjének ellenére van, a háznak évek óta meghonosított praxisa folytán, a mely itt szokásjogot alkotott, az interpellácziót előbbre tűzi ki, mint a mely idő abban a határozatban van megállapítva, a melyet tulajdonképen csak a házszabályokban körülirt módon lehet megváltoztatni. De, t. képviselőház, megvallom, hogy én módot keresek — és kell is találni módot — arra, hogy ez az elhúzódása az interpelláczióknak, a mely abból áll elő, ho^gy az interpellálok nincsenek itt, megszűnjék. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Pozsgay Miklós: Hát mikor a miniszterek nincsenek jelen s a miatt nem lehet előterjeszteni! Elnök: Eddig ez a dolog ritkán fordult elő. A ház és az elnökség, megvallom, nem igen foglalkozott ezzel és mintegy természetes dolognak vettük, hogy a ki pl. a szerdára bejegyzett interpelláczió megtételére kitűzött időben nem volt jelen, annak szombatra, a legközelebbi interpellácziós napra ruháztatott át a joga és igy összetorlódtak a szerdáról elmaradt és a szombatra ujabban bejegyzett interpellácziók. Ez a praxis, a mely, a mint mondom, észrevétlenül fejlődött ki, a házszabályok szerint tulajdonképen nem helyes. Én azt tartom, hogy a házszabályok helyes alkalmazása csak abból áll, hogy, ha az, a ki valamely interpellácziót egy interpellácziós napon, vagy, mint sürgős inter-