Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-265

"265. országos ülés 1903 május 8-án, pénteken. 267 körvonalozni, annyMal inkább, nehogy hallgatásunk félreértésekre szolgáltasson alkalmat. (Helyeslés a baloldalon.) Kossuth Ferencz igen t. képviselőtársam azon felfogásának és álláspontjának adott kifejezést, hogy a quótabizottság választásába nem fognak befolyni. Ezen álláspontja a függetlenségi pártnak azon sarkalatos tétel folyománya, hogy a közösügyeket egyáltalában perhorreszkálja és semmiféle olyan ügy megerősítéséhez, mely a közösügyeket fentartani akarja, ^még tárgyalások által sem kMan hozzájárulni. Én a magam részéről, mint ellenzéki képviselő, nagyon sajnálom a függetlenségi pártnak ezen álláspontját, mert ezáltal a párt, a mely a parlamentnek legnagyobb ellenzéki pártja, elzárja magát attól, hogy ezen fontos közösügyekben befolyását egyáltalában érvényesíthesse, pedig ha tevékeny részt vennének ezen ügyek elintézésére kiküldött bizottság tárgyalásaiban, talán az országra nézve kedvezőbb eredményeket lehetne elérni, mint a minőket most elérünk. (Elénlc helyeslés a néppárton.) A kormány mindenesetre szívesen veszi a függetlenségi pártnak ezen elhatározását és azt a maga részére meglehetősen ki is zsákmányolja. E kizsákmányolás abban áll, hogy azon bizottsági tagsági helyeket, a melyek a függetlenségi pártot számarányánál fogva a bizottságban megilletnék, egyszerűen a maga részére foglalja le és nem adja oda az ellenzék azon árnyalatának, a mely igenis ellenőrzési jogánál fogva és pártállásából kifolyólag kötelességszerüleg azon bizottságokban tevékeny részt akar venni. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsSbáloldalon.) így azután, t. képviselőház, előáll azon eset, mint a jelen alkalommal is, hogy a quóta-bizottságban az ellenzéknek mindössze csak egy tagsági helyet ád a kormány, daczára annak, hogy a parlamentben az ellenzék 125 taggal van képviselve, és hogy mindössze egyetlenegy ellenzéki férfiú áll szemben a kormánypárt lé tagjával. Ezt helyeselni egyáltalában nem lehet. Széll Kálmán miniszterelnök: Csak tiz tagot választ a képviselőház! Buzáth Ferencz: Mert ha a függetlenségi párt rászánná magát, hogy a quóta-bizottságban részt vegyen, akkor legalább két-három tagsági helyet kellene neki átengedni. Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor több lenne a tagok száma! Buzáth Ferencz: Mi, mint a 67-es alapon álló párt, természetes dolog, hogy a miniszterelnök urnak azon előterjesztését, hogy a quótabizottság megválasztassék, a magunk részéről elfogadjuk és ahhoz hozzájárulunk, engedje azonban meg nekem a t. képviselőház, hogy egypár megjegyzést mégis tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt kifogásolnom kell, hogy a miniszterelnök ur ezen előterjesztéssel akkor és olyan időben jön a képviselőház elé, a mikor előre látható, hogy sem a bizottságnak, sem pedig a képviselőháznak nem lesz elég ideje, hogy ezen fontos ügyekkel foglalkozzék. Ez pedig a t. miniszterelnök urnak ama előre tervbevett szándék látszatának jellegével bir, hogy nem is akarja, hogy a képviselőház a quótabizottságnak majdan beterjesztendő jelentését letárgyalja és hogy e fontos kérdésben a képviselőház döntsön, hanem elő akarja készíteni a királyi döntést, a mint az már évek hosszú során át eddig is történt. (Helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök ur tudta, hogy a quóta most Julius elsejéig yan királyi döntéssel egy évre meghatározva. 0 tehát ezen előterjesztését már deczemberben is megtehette volna és azóta a quótabizottság jelentését a képviselőház elé terjeszthette és esetleg letárgyalhatta volna, hogy legalább ezen függő ügyben a két állam között megállapodást lehetett volna létesíteni. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöualoldalon.) Minthogy az igen t. miniszterelnök ur Kossuth Ferencz képviselőtársam beszédére egypár megjegyzést tett, ebből kifolyólag én iä kénytelen vagyok egypár megjegyzéssel a magam nézetét az övével szembeállítani. (HalljuJc 1 Halljuk!) Mi, a néppárt, kezdettől fogva azt az álláspontot foglaltuk cl, hogy a múltban érvényben lévő quótánál magasabbat a nemzet fizetni egyáltalában nem képes. Azon számadatok folytán pedig, a melyek alapján annak idején a quótabizottság döntött, a bizottság azt az álláspontot foglalta el, hogy a quótaemeléshez semmi körülmények között hozzá nem járulhat. Később ugyan a quóta bizottság ezen álláspontot elhagyta és az osztrák bizottsággal együtt egy magasabb quótában állapodott meg, de még így is erőszakolt számadatok azok, a melyeknek alapján aztán a két quóta-bizottság megegyezett; mert ezenfelül is maradt bizonyos plusz, a melynek azután magyarázatát kellett adni. A magyarázat pedig az volt, hogy azt a politikai szempontok indokolják. A quóta-bizottság azonban, véleményem szerint nem jogosult politikai szemj)ontokat is mérlegelni, hanem tisztán és kizárólag az elébe terjesztett számadatok alapján kell neki döntenie és az ország pénzügyi és közgazdasági erejét mérlegelnie. Másodszor az igen t. miniszterelnök ur tett egy fontos kijelentést és ez az, hogy a magasabb quótát a maga részéről elfogadja. Széll Kálmán miniszterelnök: Elfogadta! Buzáth Ferencz: Hát elfogadta! Már most az, hogy a miniszterelnök ur ugy nyilatkozott, ... Széll Kálmán miniszterelnök: Én a múltról beszéltem, a négy évről! Buzáth Ferencz: . . . hogy elfogadta a magasabb quótát, ez a kinyilatkoztatása prejudikálni fog a megválasztandó quóta-bizottságnak 34*