Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-265
265. országos ülés 1903 május 8-án, pénteken. 255 meghallgatása után, a mikor a két törvényhozásnak módot és alkalmat nyújtott e kérdésben a nemzet összes érdekeit megfontolni, nézetét kifejteni, akaratát nyilvánítani. Akkor igenis a közös fejedelemnek jogában áll, ha a két országgyűlés, a két törvényhozás meg nem egyezhet, dönteni ; de, midőn a törvényhozásoknak módot sem nyújtanak arra,hogy ebben a kérdésben számításaikat megtehessék, érdekeiket meglatolhassák, és akaratuknak erre alkalmas alakban kifejezést adjanak : akkor a fejedelmet, vagy a magyar királyt, vagy az osztrák császárt semmiféle törvény ezzel a joggal fel nem ruházza. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Önöknek egyáltalában nem bölcs intézkedése tette csak lehetó'vé, hogy a fejedelem tevékenységét erre a térre ily módon kiterjesztették, a mely ellenkezik az alkotmányossággal, ellenkezik a nemzetek érdekeMel s melynek a nemzet története más nevet nem adhat, mint »bitorlás.« (Élénlc helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ily dologba én bele nem megyek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De, ha nekem feladatom volna, mint ahogy mint törvényhozónak feladatom körén kMül nem is esik, a trónnak, a királynak tekintélyét, -— a király alatt az intézményt értem — védelmezni, a mire egyébiránt szükség ma nincs, sőt az ellenkezőre volna szükség; (Helyeslés aszélsöbaloldalon.) ha nekem módom és alkalmam volna a korona tanácsosai közt bizalmasan álláspontomat kifejteni, én azt fejteném ki, hogy a királynak és a trónnak sem áll érdekében az a szerep, melyet önök neki szántak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Sohasem szabad a királyt oly színben tüntetni fel az élő nemzedék előtt, a mely a terhek súlyát érzi és a jövendő előtt, a mely megbírálja a királyok cselekedetét: hogy az alkotmány megsértésével intézkedjék a nemzet érdeke és jövője felett. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Sohasem szabad a királynak döntő szerepet adni oly kérdésben, mely a nemzetek anyagi érdekeit mélyen sérti. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hadd végezzék el ezt a kormányok, a törvényhozások, a nemzetek maguk, saját intézkedéseik körében; a királyt ilyen dologba belevinni nem szabad. A nemzet ezt évek óta nézi és érzi, és nem csinál zajt belőle — csodálkozásomra. Én nem helyeslem, hogy eddig a törvényhozás némán tűrte ezt az állapotot, de itt az ideje annak, hogy a nemzet felszólaljon és királyát többé ilyen dolgokba belemenni ne engedje, akármit mondanak a tanácsosok. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De tovább megyek, t. miniszterelnök ur, hová akarják önök a királyi hatalmat fejleszteni? Mit akarnak a magyar királylyal, ki egyúttal osztrák császár is, tehát már a természetesnél nagyobb hatalma van? Mit akarnak önök? Khinai császárt akarnak belőle csinálni most, a XX. században, Európa kellő közepén? Hiszen oly abszolút hatalma ma már a török szultánnak, a khinai császárnak sincs, mint a milyennel önök 35 esztendő alatt a nemzeti alkotmányos jogok alakiságainak felhasználásával a magyar trón birtokosát felruházták. (Élénlc helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Akármiként ismeri is valaki e nemzet ezeréves történetét, soha elő nem fordult az az eset, a legdurvább, a legundokabb fejedelmi önkény eseteit kMéve, hogy a király valaha közadózások és a nemzet anyagi terhei dolgában határozott volna. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Erre a magyar törvényhozás a királyt sohasem jogosította fel semmi téren. Száz meg száz törvényünk van arra, — száma sincs azon törvényeknek : kicsinynek, nagynak — a mely határozottan megmondja, hogy a királynak e kérdésben önhatalommal döntenie nem szabad. Még a nemzet önkéntes subsidiumait sem fogadhatja el, a melyek nem törvényhozási utón, nem az alkotmányos formák szoros megtartása mellett szavaztattak meg. S most önök a látszólagos simaság, a látszólagos szelídség teljes Öntudatában, egy gyermekhez sem méltó könnyelműséggel (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) akarják a nemzetet abba vezetni, hogy sokmilliós kérdésekben, a közadók és közterhek sok millióra menő összegeiben a törvényhozás megkérdezése nélkül a király szabja meg a nemzetnek terheit. (Ugy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ez ellen nekünk tiltakoznunk kell. Ezt a veszélyes üzelmet, a mennyire erőnktől csak telik, meg kell akadályoznunk. A nemzetek századok óta, méltán és alaposan küzdenek, vitatkoznak, harczolnak az ellen, hogy a fejedelmi hatalom oly erős legyen, a mely veszélyezteti a nemzetek szabadságát, erkölcsi és anyagi jólétének fejlődését. A magyar nemzetnek ebből a harczból és küzdelemből talán jobban kijutott, mint akármely más nemzetnek ; (Ugy van I a szélsöbaloldalon.) mert a magyar nemzetnek nemcsak egyes fejedelmi hatalom terjeszkedése, hanem kettős fejedelmi hatalom terjeszkedése ellen kellett küzdenie; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) oly fejedelmi hatalom ellen, a mely a magyar trón dicsőségén, jogain, hatalmán és hatalmi eszközein kMül még egy másik trón dicsőségével, jogaMal, hatalmával és hatalmi eszközeMel is bir; sőt még egy harmadikéval is, a mely a német szövetségnek, az osztrák örökös tartományok erejével szaporította a magyar királynak fejedelmi hatalmát és hatalmi erejét. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy a magyar nemzet ily kettős fejedelmi hatalommal szemben annyira, amennyire meg tudta óvni szabadságának, alkotmányának romjait — néha egészen, néha időnkint súlyosan szenvedve a fejedelmi önkény erőszaka alatt — ezzel csak életrevalóságáról, ezzel csak példátlan szívósságáról és elszántságáról tett tanúságot. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ámde ebben segítette a nemzetet az, hogy ellenállásának gyökerei alkotmányos intézményeinek nagy számában megvoltak, és azokhoz az intézményekhez ragaszkodott is. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.)
