Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-255
3 április 27-én, hétfőn. líí 255. országos ülés 19 logicze arra vezetnek, hogy akkor az i]yen attribútumokkal felruházott csapatok és ezredek nem fogják kiegészítő részét képezni a hadseregnek — nézetem szerint, nem lehet, (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) mert akkor az önálló hadsereg alapjára lépnénk, a mint hogy lépnek önök. (Zaj a szélsöbaloldalon) Molnár Jenő: És ez nagy veszedelem a hazára! (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Kijelentem, hogy ez nem azt teszi, hogy a magyar csapatok és magyar ezredek eltűnnek, és hogy a magyar hadsereg eltűnik. Az necsak a maga hazafias érzésében és necsak a maga hazaszeretetében ne szakadjon el a nemzet testétől, de abban el se tűnjék, (Zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon.) és ezért a katonai nevelésben, ezért a levelezésben, ezért a tisztképzésben és ezért a tiszteknek a magyar ezredekbe való áthelyezésében igenis a mi törekvéseink jogosultak, legitimek, és arra irányulnak, hogy minél közelebb hozzuk a hadsereget a nemzethez. Kiemelem különösen, hogy magyar ujonezok csakis magyar ezredekbe és csapatokba sorozhatok és lehetőleg magyar tisztek vezetése alatt kell, hogy álljanak. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Az a magyar hadsereg, a mely kiegészítő része az egész hadseregnek, legyen magyar hadsereg, maradjon az meg magyar hadseregnek a mint az 1867 : XII. t.-cz. megállapítja, de ne bontsa meg annak egységét és ne érintse azt a jellegét, .hogy az egész hadseregnek kiegészítő része. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Kétségtelenül igen sok történt ebben az irányban az utóbbi években és történik folytonosan a nevelés terén, s más téren is. Hát erre vonatkozik az, hogy mikor a mi t. barátainknak egy része bizonyos aggodalmakat táplált (Halljuk! Halljuk!) ezen javaslat ellen és nemzeti vívmányokat követelt, akkor a honvédelmi miniszter ur és ón tárgyaltuk a kérdést objektíve, előzékenyen, teljes jóakarattal, és abban állapodtunk meg, hogy azoknak a kívánságoknak egy részét, mint pl. a magyar tisztek áthelyezését a magyar ezredekbe és magyar csapatokba — mint az 1868-iki királyi leírat mondja — »lehetőség szerint« sürgetni fogjuk és ezen irányban intézkedni fogunk. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Várady Károly: Miért kellett ezt tárgyalni ? (Nagy zaj a jobboldalon és felkiáltások: Rendre! Rendre l) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Széll Kálmán miniszterelnök: Kijelentettük, hogy az az állapot, a mely a hadsereg jelvényei tekintetében ma van, nem felel meg a dualizmusnak és ezen is igyekezünk segíteni; kijelentettük továbbá, hogy a katonai büntető-eljárásról szóló törvényjavaslat — a mely ma már oly stádiumban van, a minőben sohasem volt, s a melynek előterjesztése, miután az elvek már tisztába vannak hozva, már nem hosszú idő kérdése lehet — meglesz, és hogy ezek mind olyan kérdések és kívánságok, a melyeknek jogosultságát a magunk részéről elismerjük és a melyeket igyekezni is fogunk megvalósítani. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Már most vannak azután más kívánságok, a melyekre azt mondtuk, bogy ne üssük el azok felett a vitát, ne döntsük el azokat, majd beszélünk azokról akkor, a mikor a védrendszerről lesz szó. Azonban nem zártunk ki, nem utasítottunk vissza egyet sem, bár nem is fogadtunk el egyet sem, csak azt mondtuk: hagyjuk e kérdéseket, majd tárgyalni fogjuk azokat akkor, amikor a védtörvény revíziójáról lesz szó. S ez a mi álláspontunk ma is. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Hát akármennyire tetszik vagy nem tetszik ez önöknek, én szükségesnek tartottam ezt kijelenteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szükségesnek tartottam kijelenteni, nem e pártnak a kedvéért, hanem azért, mert ezek országos dolgok és azért, hogy ezen országos dolgok irányában tájékoztassam a közvéleményt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! Eelvettetett még egy kérdés: a kétéves katonai szolgálat kérdése. Hát ez a kérdés igen fontos gazdasági, pénzügyi és katonai kérdés. (Halljuk! Halljuk!) Ne követelje tőlem gr. Zichy János t. képviselőtársam, hogy ebben a törvényben már kötelező jelentés tótessék erre vonatkozólag. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mert nem szabad!) Ne követelje, nem azért, mert nem szabad — ezt elhamarkodva mondották — de ne követelje az ország érdekében! Megmondom, hogy miért. Sehol a világon hevenyészve ezt a reformot nem vitték keresztül. Ennek igen sok ága-boga van. Nemcsak katonai, hanem pénzügyi is. Ezért a dolgot nagyon meg kell gondolni. Ha a kétéves katonai szolgálattal nem akarjuk leszállítani a békelétszámot — a mint hogy a kétéves katonai szolgálat követelésével ez együtt nem jár és a mint hogy a reform keresztülvitele sehol sem is történt igy, mert hiszen ez a hadsereg erejének egyharmaddal való leszállítását jelentené — akkor nagyon fontos dolog az, hogy a pénzügyi követelésekkel számoljunk. Azon vagyunk, azon igyekszünk, azon munkálkodunk, hogy e kérdést ugy katonai, mint pénzügyi tekintetben tisztába hozzuk. A kétéves szolgálat, az altisztek kérdése, az elhelyezés kérdése, a felfegyverzés és egyéb felszerelés több szükséglete folytán jelentékeny több kiadásokat fog okozni: ez kétségtelen; s ez tisztázandó. De kijelenthetem a t. képviselő urnak, (Gróf Zichy János felé fordulva.) a ki ezt a legerősebben preczizirozta: kijelenthetem, hogy katonai szempontból és elvi szempontból a kérdés elé semmi akadály sem gördül. A kérdés elvileg úgyszólván tisztába van hozva és el van fogadva; de
