Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-264

26'4. országos ülés 1903 május 7-én, csütörtökön. 233 még semmi sem valósult meg. Önöknek tehát lehetetlen ma az akkori álláspontot elhagyni és egy kormányt támogatni, a mely a mostani körülmények közt leghatározottabban ellenszegül a nemzeti jogok kMívásának, ezekkel szemben ellentállást fejt ki, hirdeti a többség akaratát, keresi a formalizmust, a mechanizmust, mint az előző kormány. Oaöknek az ilyen kormányt támogatniuk az önök múltjából kifolyólag elvi lehetetlenség, mert ha azt megteszik, azt soha senki sem fogja konzekvencziának mondani. Jóakaratnak lehet azt minősiteni, de ekkor is azt fogják állitani, hogy önökben több volt a jóakarat, mint a politikai következetesség. {Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon^) Ha önök ily előzmények után is követnek egy kormányt és vele tartanak mindenben, jóban és rosszban, jöhetnek idők, a mikor torább fognak menni és önök nem fognak többé oly kedvező időpontot nyerni, a minő az ex-lex bekövetkezésekor kinálkozott, a mikor múltjukra való hMatkozással kMálhattak volna. Ekkor azonban ezeket a beszédeket nem ugy, mint most, reminisczencziákként jóakarattal fogják felolvasni, hanem vádiratokként fogják azokat itt hangoztatni, a mMel szemben önök azt fogják mondani, hogy a legnagyobb baj az emberiség művelődésének történetében az volt, hogy valamikor a betű-nyomást feltalálták. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha pártpolitikai tekintetből veszem azt a helyzetet, hogy önök a kormány táborában foglalnak helyet és ott örök időkig akarnak maradni : én ennek nagyon örvendek, mert az a nagy népszerűség, a melyet a nemzeti párt annak idején élvezett és a melyet most az ország közvéleményében csalódás váltott fel, most annak az iránynak a politikája mellé szegődött, a mely megmarad, ugy mint eddig, a nemzeti irány zászlója alatt. De ha azt kérdem, hogy nemzeti küzdelmünk szempontjából mi előnyösebb, akkor jobban szeretném, ha pártpolitikai viszonyaink lennének gyengébbek és szövetséges-társakat kapnánk önökben és önök most nem a nemzeti jogok ellen küzdők táborát, hanem múltjuknak megfelelően azt a tábort segítenék, a mely, mint mi is, azért küzd, hogy Magyarország szuverenitása teljes mértékben meglegyen, államisága kiépíttessék és a törvényekben lefektetett nemzeti jogok megtestesittessenek. {Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezek után foglalkozni kívánok ezzel a meglehetősen kimerített tárgygyal, t. i. a kormányelnök és ezzel kapcsolatosan az állami számszék jelentésével. Erről az oldalról már többen komolyan és tárgyilagosan szóltak ez ügyhöz, de a kérdésnek minden részletét mégsem fejthették ki, a mennyiben nagyon sok oly dolog maradt el, a mely még felvilágosítást igényel. Én tehát megpróbálom erre a fontos kérdésre vonatkozólag a magam nézetét is előadni egyrészt a kormány jelentésének törvénytelen- ' S^PVH. NAPLÓ. 1901 1906, XV. KÖTBT. ségére vonatkozólag, másrészt arra a helyzetre vonatkozólag, a melyből ez származott. Ezenkívül bizalmi szempontból ki akarom mutatni a mostani parlamenti helyzetből, hogy a kormánynak azon eljárása, hogy makacsul ragaszkodik követeléséhez, t. i. az ujonczlétszám felemeléséhez, oka a mai törvényenkMüli állapotnak, hogy ezen eljárása teljes mértékben helytelen volt a mi felfogásunk szerint és hogy ezt az eljárást már 1898-ban maga gróf Apponyi Albert, azután Szilágyi Dezső akkori elnök, a ki lemondott, és a kinek levele dokumentumot fog képezni e tekintetben, valamint Csáky Albin is teljes mértékben helytelenítette. Ennek a kormányelnökj jelentésnek eredete, oka, szülőanyja egy makacs és állítólagos többségi akarat, a mely a kormányt az ex-lexbe hajtotta. Állítólagosnak nevezem, mert sem az indemnityre, sem a katonai javaslatokra vonatkozólag e háznak a többsége meg nem nyilatkozott, még ki sem alakult, mert e vita még ebben a két tárgyban befejezve sincs és így nem lehet tudni, hogy a többség hol lesz, miután a parlamenti élet kapaczitáczió, melyben a nézetek, az irányok változnak a szerint, a mint egyik vagy másik elv vagy vélemény kerül felül. De a többség maga még ki sem alakult, meg sem nyilatkozott, mert a parlamenti többség fogalmát, mint valami külön született lénynek a fogalmát csak Magyarországon ismerik, ez egyáltalában nem létezik, a mindenkori többség az, a mely egy-egy szavazás alkalmával megnyilatkozik. Addig többségről beszélni képtelenség. Klubról lehet beszólni, de azt a klubot a többséggel, a többséget a törvénynyel, a rendeletet a törvénynyel azonosítani nem lehet. Ennek a mai vitának is, hogy ilyen terjedelemben folyik, oka az, hogy ez a kérdés a legnagyobb kérdéseket, t. i. alkotmánybiztositékainknak kérdését érinti, a melyekre minden jó hazafinak a legnagyobb súlyt kell fektetni, bármily csekély vonatkozásban áll is vele, mert Magyarország több országgal összekötött állam, a melynek uralkodója több országnak is az uralkodója, a kinek több ország hadereje van a kezében egységesítve, minél fogva a magyar alkotmánynak sokkal erősebb várat kell építeni, mint máshol, mert a történelem súlyos és nehéz viszonyok közt nagyon sok esetben megmutatta, hogy alkotmányunkat felülről mindig gyengíteni igyekeztek hatalmi czélok és érdekek kedvéért. Mikor a miniszterelnök ur jelentését mi itt beható vita tárgyává teszszük, mikor azzal szemben a legélesebb obstrukcziót fejtjük ki, mikor még csak arra sem vagyunk hajlandók, hogy ez a jelentés kinyomattassék, sőt a miniszterelnök urnak ez irányban tett halasztó indítványát sem fogadjuk el, azt hiszem, hogy akkor a mi állásfoglalásunk teljesen indokolt, mert nekünk ezt az alkotmánybiztositékot, hogy adót beszedni megszavazás nélkül nem szabad, a mint érintetlenül kaptuk, érintetlenül kell fentartanunk 30