Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-263
263. országos ülés 191 Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem tartom sem Hodossyt infallibilisnek, sem mást. (Zaj.) Én akkor sem voltam Hodossy nézetén, ma sem vagyok és ahhoz Kaas Ivor képviselő urnak semmi köze. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kubinyi Géza: Nem Széll mondta, Hodossy mondta. Mi nem helyeseltük akkor sem. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt tessék reám czitálni, a mit én mondok. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbáloldalon.) Polónyi Géza: Hát dezavuálja Hodossyt a miniszterelnök ur is, meg Kubinyi Géza képviselő ur is? (Nagy zaj. Felkiáltások jobb felöl: Hogyne! Az ö nézete más! Egy hang jobb felöl: Akkor is dezavuálta!) Kubinyi Géza: Most is dezavuálja. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, fejezzék be már egyszer az átdiskurálást. Endrey Gyula; Van-e telefonja Hodossynak, jó lesz tudomására hozni. Polónyi Géza: Vonják le azok az urak a konzekvencziákat! Szatmári Mór: A disszidensek is e miatt léptek ki! (Ellenmondás a jobboldalon.) Elnök: Kérem, elég volt a diskurzusból. Csendet kérek. Folytassa a képviselő ur! Ráth Endre : Ebben a kontroverziában, mely előttünk lefolyt, mikor a miniszterelnök ur Hodossy Imre képviselő úrra azon megjegyzést tette, . .. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem én tettem, csak feleltem! Ráth Endre: . . . engedjék meg, hogy azonnal felolvassam Hodossy képviselő ur válaszát. (Elénk felkiáltások a szélsöbaloldalon: Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A kormány most. ugy látszik, azt akarja bebizonyítani, hogy vannak körülmények, melyek között szabad a törvények ellenére rendeletekkel kormányozni; szabad oly adót szedni, melyet az országgyűlés nem szavazott meg és csak módozatokat keres, melyek mellett azt hiszi, hogy a törvényt megkerülheti.« Most jön a válasz. »Mindez hiu kísérlet, itt az okoskodás semmire nem vezet, hanem a törvény világos szavait kell megolvasni. Azt hiszem, nem veszi rossz néven a t, ház, ha e válságos pillanatban, midőn január elseje óta ilyen rendkívüli állapotba jutott az ország, emlékezetbe hozom néhányát az idevágó törvényeknek. Azt az 1790. évi XXII. törvényczikket, mely azt mondja, hogy Magyarországot pedig rendeletekkel soha és semmi körülmények között kormányozni nem szabad, nem kell felolvasnom, annyira emlékezetünkben van az. He olvassuk a többi törvényeket, kMált azokat, melyek a kormányzás eszközeire, az adóés ujonczszedésre vonatkoznak. Meg fogjuk látni, hogy azok, minden eshetőségre gondolva, ugy rendelkeznek, hogy semmi szin és ürügy alatt nem szabad oly adót szedni, mely az országgyűlésen megszavazva nincs, sőt nemcsak nem 3 május b-án, szerdán. 211 I szabad behajtani, hanem az önkényesen befizetni kívánt adót nem szabad felvenni.« (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Akkor igy gondolkozott Vészi József is!) Kubik Béla: Akkor igy gondolkozott a képviselő urí Vészi József: Most honnan tudja, hogyan gondolkozom? Kubik Béla: Csak kérdezem. Vészi József: Megírom! Lengyel Zoltán: Az nem érvényes; itt mondja el! Vészi József: Nem segítünk obstruálni! (Zaj.) Lengyel Zoltán (az elnök felé): Tessék kérem csendet csinálni! (Felkiáltások jobbfelöl: Ti lármáztok.') Elnök: Kérem a szónokot meghallgatni! (Halljuk! Halljuk!) Ráth Endre: Az országot oda vitték a 67-es alapon uralkodók, hogy nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is nagy a sülyedés. Akkor, a mikor pártváltoztatásokról, elvek feladásáról van szó, szokás különbséget tenni politikai és magánbecsület közt. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én azonban azt "hiszem, bogy a politikai becsületnek is megvannak a maga határai. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Idézi azután Hodossy a törvényt, (Olvassa): t ;» Az 1790/1. XIX. tör vény czikk igy szól: »0 felsége teljesen biztosítani méltóztatott az ország és kapcsolt részei Karait és Rendéit, hogy bárminő segedelmek sem pénzben, sem termesztményekben vagy katona-ujonczokban, sem a Karokra és Rendekre, sem a nem-nemesekre királyi önkény által nem fognak rovatni, sőt nem fognak azok szabad ajánlat ürügye alatt vagy bármely más czimen országgyűlésen kMül szorgalmaztatnia Midőn ennek ellenére az 1820—25 évek korszakában mégis követeltetett országgyűlésen kMül meg nem szavazott adó, akkor ezen jogát az országnak, az alkotmány ezen sarkalatos biztositékát uj törvénynyel megerősíteni látszott szükségesnek és beleiktattatott a törvénykönyvbe az 1827 : M. törvényczikk, & mely azt mondja: (Halljuk! Halljuk!) »0 felsége a Karokat és Kendeket biztosítja, hogy az adó és bármely engedelmek ügye — legyenek azok pénzbeliek, termesztmények, vagy katona-ujonczok — az országgyűlés tárgyalása alól, hova azokat ezen meg ezen törvényczikkelyek világos szavai szerint tartozóknak továbbra is elismeri, rendkívüli esetekben nem vonható el.« (Ugy van! .a szélsöbaloldalon. Zaj.) Erről az oldalról csak hálára vagyunk tehát kötelezve Hodossy Imre t. képviselőtársunk iránt, a ki ilyen alapos tudással segítette elő, mintegy már akkor sejtve a később bekövetkező időket, a mi álláspontunkat. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) RSukits Simon: Hol van Hodossy? Lengyel Zoltán: Hol a miniszterelnök ? Nem lehet tárgyalni! (Zaj a szélsöbaloldalon.) 27*
