Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-263

208 263 országos ülés 1903 május 6-án, szerdán. Miklős, Putnoky Mór, gr. Pejacsevich TMadar, PlMerics József] Popovics Váczlci István, Rabár Endre, Radvánszky György, Ragályi Béla, Rakovszky István, Rákosi Viktor, Reich Aladár, Rétyi Mihály, b. Révay Gyula, Rigó Ferencz, Rónay Ernő, Rónay János, Rubinéit Gyula, Rudnay Sándor, Ruzsiák János, Ratkovics Mán, Salamon Géza, Sándor József, Schmidt József, Schmidt Károly, Scitovszky János, Sebess Dénes, Semsey Boldizsár, Semsey László, b. Sennyey István, Serbán Miklós, gr. Serényi Béla, Simonyi Semadam Sándor, Simó Lajos, Sipeky Sándor, Smialovszky Valér, Soltész-Nagy Kálmán, b. Solymossy Lajos, Stajevics János, Sturman György, Saj Nándor, Sorák Péter, Spevecz Ferencz, Stekovics János, Sumánomcs Svetiszlav, Szabó István, Szabó Kálmán, Szalay László, Szemere Miklós, Szentiványi Árpád, Szentiványi Gyula, Székely György, Szikiay Ede, Szivák Imre, Szluha István, gr. Sztáray Sándor, Szüllő Géza, Tallián Béla, Telegdi József, gr. Teleki Samu, Thaly Ferencz, Thaly Kálmán, gr. Tisza István, Tóth János, Trubinyi János, Tuba János, Tomasics Miklós, TJray Imre, Urmánczy Nándor, Valasek János, Várady Károly, Veres József, Vertán Endre, Veszelovszky Ferencz, Vietoris Miklós, Visontai Soma, Vörös László, gr. Wickenburg Márk, Wittmann János, Wlassics Gyula, Wolfner TMadar, gr. Zichy Madár, gr. Zichy János, gr. Zichy Jenő, Zmeskál Zoltán, Zsámbokréthy Emil, Zsilinszky Mihály, Abaffy Ödön, gr. Andrássy Géza, gr. Andrássy TMadar, gr. Apponyi Albert, Ariim, Mihály, Adamovics Béla, Adamovics Mán. Elnök: Jelentem a t. háznak, hogy 451 igazolt képviselő közül, elnök nem szavazott, igennel szavazott 132, nemmel szavazott 31, távol volt 288. Ennek folytán a ház a honvédelmi miniszter válaszát tudomásul vette. Következik a napirend, a miniszterelnök által benyújtott jelentés tárgyában való intézkedés. Endrey Gyula jegyző: Ráth Endre! Horváth Gyula: Méltóztassék megszámláltatni, nem vagyunk százan! Gabányi Miklós: 29-en vagyunk. (Zaj.) Elnök: Kérem a jegyző urakat, tessék megszámlálni a jelenlevőket. Horváth Gyula: Tessék lezárni az ajtókat! (Szőts Pál és Endrey Gyula jegyzők megszámlálják a jelenlevőket.) Elnök: A jegyző urak jelentése szerint 69 képviselő van jelen. A ház tagjai tehát a tanácskozásra meghatározott számban együtt vannak. Következik Ráth Endre képviselő ur. Ráth Endre: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk f balfelöl) A jelentésekhez, melyek jelenleg a ház előtt fekszenek, a t. ház engedelmével én is szót kérek, mert erős a meggyőződésem, hogy kötelességmulasztást követnénk el, ha megengednők, hogy az a felfogás, a'melyet a t, miniszterelnök ur beszédeiben több izben hangoztatott, a közvéleménybe átültettessék. Az igen t. miniszterelnök ur beszédében t. i. a következőket mondta. (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Szombat óta azon kérdés felett tárgyalunk, hogy azon jelentés, melyet beadtam, kinyomassék-e vagy sem ? Ezzel a jelentéssel semmit sem akartam egyebet, mint hogy azon köteles tiszteletnél fogva, melylyel a képviselőház iránt viseltetem, tudósítsam a házat arról, hogy mit tettem felelőségem súlya alatt, hogy fentartsam az államháztartás akadálytalan menetét. Semmit sem akarok ezzel elérni, sem a felelőséget át nem hárítom egy szemernyMel sem, sem prejudikálni a képviselőház későbbi, akár elitélő, akár felmentő határozatának. Ez egy formalitás, annak tekintettem, a mely nec multiplicat, nec dMidit, abszolute semmihez sem járul hozzá, semmiből sem von le semmit, ez egy teljesen ártatlan dolog.« Én ellenkező álláspontot foglalok el és azt mondom, hogy igenis itt az ellenzék nemcsak a felett vitatkozik, hogy kinyomassék-e vagy sem, hanem, ha folytatja ezen küzdelmet az alkotmányért, teszi ezt azért, mert ezek a jelentések frMol játék az alkotmánynyal és a törvénynyel. Itt egy alkotmányunk és törvényeink ellen intézett merényletről van szó és ezek a jelentések magukban foglalják azokat a módokat, a melyekkel alkotmányunkon és törvényünkön a jelzett csorbát ütni akarják. Ha megengedjük, hogy ezek a jelentések itt a ház asztalán helyet foglaljanak, ezzel mintegy elismerjük azt, megengedjük azt, hogy az alkotmányunk ellen intézett merényletnek eszközei szankczionáltassanak. Ez olyan, mint hogyha valaki egy merényletet akarna elkövetni és az ahhoz szükséges eszközöket előre kiteszi közszemlére. Ugyanezt teszi a t. miniszterelnök ur is akkor, a midőn az ex-Iex idejében vagyunk s a törvények világosan rendelkeznek és a helyett, hogy levonná az egyedül lehetséges következtetést, a mely csak ugy szólhat, hogy azt a helyet, a melyet most elfoglal, el kell hagynia, e helyett ő törvényenkMüli módokat hoz a törvényhozás elé, azokat bejelenti és azt kMánja, hogy a képviselőház azokat szankczionálja (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egészen másképen beszélt a t. miniszterelnök ur április hó 27-én, a mikor nagy önérzettel a következőket mondotta (olvassa): »Mi nem vagyunk dél-amerikai köztársaságok, nekünk magasan kell tartanunk alkotmányunkat, nekünk a törvényt és az alkotmányt tisztelnünk kell, nálunk a többségnek is megvan a maga kötelessége és felelősége és ezen felelőséget érezni kell, igy tehát kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ennek tudatában, ebből a felelőségből senkire nem akarok és nem fogok semmit sem áthárítani, én a törvényhozás ítélkezését az ón eljárásom felett nem akarom semmi irányban megelőzni, ezért nem provokálok semmiféle határozatokat sem a képviselőház, sem a párt ré-