Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-263

206 263. országos ülés 1903 május 6-án, szerdán. gyarázta félre senki!) . . . tehát félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót. Először is, t. miniszter ur, én arra hMatkozom, hogy ez nem az én állitásom volt, mert pusztán Endrey Gyula t. képviselőtársamnak tegnapi beszédéből idéztem. A mi pedig a felhozott konkrét dolgokat illeti, a miniszter urnak kijelentése után is a leghatározottabban fentartom, hogy itt alkotmány- és törvényellenesen történik az eljárás. (Mozgás jobb felől.) Azt mondja a t. miniszter ur, hogy a katona nem soroztatik be, csak megvizsgáltatik. (Zajjobbról.) Tessék azonban nekem megmondani, mi az a sorozás? (Zaj jobb felöl. Elnök csenget.) A sorozás áll először is abból, hogy az illetőket összeírják. (Zaj jobbfelöl.) Elnök (csenget): Kérem, tessék a szónokot nyugodtan meghallgatni! Lengyel Zoltán: Azután egy közös bizottságot állítanak össze, a mely az illetőnek alkalmas vagy alkalmatlan volta fölött döntsön, A harmadik lépés az, — már Ausztriában—hogy az avató-Meket kikérik a magyar hatóságoktól és azok alapján az érdekelteket. . . (Felkiáltások jobbfelöl: Csak megvizsgálják! Zaj.) Gabányi Miklós: Azt sem szabad tenni! Endrey Gyula: Nem szabad a hatóságoknak kiadni az avatóMeket! Lengyei Zoltán: . , . egy sorozó-bizottság — a melynek ez a neve — felhívja, megvizsgálja . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De be nem sorozza! Lengyel Zoltán: ... és katonai szolgálatra alkalmasaknak vagy alkalmatlanoknak jelenti ki. Ez, szerintem, a sorozás. (Ellenmondás jobbról.) Engedelmet kérek, ha ez nincs így, tessék nekem akkor megmagyarázni, hogy mi a sorozás! (Zaj jobbról. Elnök csenget.) A döntés akkor következik be, — és ez maga a sorozás ténye — a mikor a bizottság határozatilag kimondja, hogy ezt alkalmasnak, ezt meg alkalmatlannak találom. Az, hogy bevezetik az illetőt a sorozólajstromba, ez már katonai közigazgatási tény, ez már nem a sorozás kérdése, ez a katonai nyilvántartás; (Felkiáltások jobbfelöl: Dehogy! Zaj.) mert e pillanattól fogva megszűnt az illető bizonyos vonatkozásokban polgárnak lenni és ettől fogva bizonyos vonatkozásokban katona. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem tudja a törvényt!) Kérem, méltóztassék megmondani, t. miniszter ur . . . (Egy hang jobb felől: Hiszen azt mondják, hogy nincs miniszter! Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Lengyel Zoltán: . . . hogy az igy előállítottak nem ezen alapon lesznek-e katonák? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem! Akkor lesznek katonák, a mikor az ujonezmegajánlási törvény megvan! Széll Kálmán miniszterelnök: Addig csak védkötelesek! Lengyel Zoltán: Ez képezi az alapot hozzá! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az alapot az képezi, hogy született! Lengyel Zoltán: A sorsolás is, a behívás is különböző dolog! Az, a mit a miniszter ur mond, a behívás és annak a törvény a jogczime; de hogy valaki katonává legyen, annak alapja a megvizsgálás, a melyben az illető a sorozóbizottság előtt részesül. Ez a tény tehát, igenis, a leghatározottabb megsértése annak a törvénynek, a mely alkotmánybiztositékot képez. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez egy olyan preczedens volna, a melyet itt e házban senkinek, a kinek a magyar alkotmány épségben tartására vigyáznia kell, megtűrnie nem szabad. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy csak egész röviden válaszoljak az imént elmondottakra, Az imént kimutattam, hogy ezek a külföldről bejövő hadkötelesek megvizsgáltatnak, de fel nem avattatnak és be nem soroztainak addig, a mig az ujonezok megajánlásáról szóló törvény nincsen megszavazva. Most tehát csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy én Lengyel Zoltán t. képviselő ur kedvéért senkit annak ki nem teszek, hogy — ha esetlegesen Amerikában lakik — kétszer-háromszor jöjjön Európába hiába. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház. Következik a névszerinti szavazás a honvédelmi miniszternek Várady Károly képviselő interpellácziójára adott válasza felett ifj. Ragályi Géza egyéves önkéntességi ügyében. A kérdés az, hogy tudomásul veszi-e a ház a honvédelmi miniszter ur válaszát: igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Kihúzom a betűt. (Megtörténik.) A szavazás tehát a B betűvel kezdődik. Az ülést tiz perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom, (Felkiáltások a szélsöbaloldahn: Helyre!) A kik tudomásul veszik a miniszter válaszát, azok igennel, a kik nem veszik tudomásul, nemmel fognak szavazni. A névsort olvassa gr. Esterházy Kálmán, a távollevőket jegyzi Dedovics György, az igennel szavazókat Szőts Pál, a nemmel szavazókat pedig Endrey Gyula. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a névsort.) Igennel szavaztak: Ballagi Géza, Barcsay Domokos, Baross Jusztin, Bartal Aurél, Bedő Aliért. Belitska Béni, Bernáth Béla, gr. Bethlen Balázs, gr. Bethlen István, Bogyay Máté, Borbély György, Bornemisza Lajos, Brezovay László, Bujanovics Gyula, Giocán János, gr. Csáky Lajos, Csávosy Béla, Cseh Ervin, Csörgheö Gyula, Daróczy Aladár, Dobiecki Sándor, Domahidy Elemér,