Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-255
255. országos ülés 190.3 április 27-én, hétfőn. 15 magyar hadsereg kiegészítő része a közös hadseregnek? Én is ismerem az 1741., az 1743. évi törvényeket, az 1797: IX,, az 1807:1., az 1808: VI. és az 1830: VII. törvényczikkeket. Ezek az önálló magyar hadseregről nem beszélnek. Beszélnek hadseregről, beszélnek csapatokról, beszélnek magyar ezredekről, csapatokról, magyar tisztekről, magyar tiszti képzésről, várakban való magyar katonaság elhelyezéséről, tartalmaznak igen fontos, az ország jogait és érdekeit védő intézkedéseket, de nem tartalmazzák azt, hogy ezek önálló hadsereg a szó modern értelmében. Polónyi képviselő ur tudta, hogy miért czitálta ezen törvényeket, mert ezekben a hadseregről nincs szó. Van azonban egy törvény, a hol a magyar hadseregről is van szó, az 1802-ből származó törvény, melyben igenis megvan a magyar hadsereg, az »exercitus hungaricus«, de a mint mindjárt be fogom bizonyitani, az a törvény maga megmagyarázta, miképen értendő ez a kifejezés. Érdekes viták folytak 1868- és 69-ben a felett, hogy az ujonczmegajánlási törvényben micsoda hadseregbe ajánlanak fel ujonczokat, és mi legyen a törvénynek czime. A kormány a czimben különböző esztendőkhöz képest kétféle nomenklatúrát használ: »megajánlás magyar ezredekbe« és »megajánlás magyar csapatokba«. Az ellenzék, Tisza Kálmán, követelte, hogy a czimbe bevétessék, hogy a megajánlás a »magyar hadsereg« számára történik. E kérdésben 1868-ban igen jelentős vita támadt; ezen vitában Deák Ferencz szólalt fel és megmagyarázta nemcsak azt, hogy miért ellenzi ezt, hanem azt is, mit értenek a mi régi törvényeink a »magyar hadsereg« alatt. Mit mondott Deák Ferencz 1868 augusztus 3-dikán? (Olvassa): »Azon ellenvetést tették többen ezen törvényjavaslatok ellen, hogy bennök a magyar hadsereg egészen fel van adva. Ha a magyar hadsereg eszméjét ugy értelmezzük, mint azt az állandó katonaság behozatala óta értelmezték törvényeink és a folytonos gyakorlat, akkor ezen eszme a jelen törvényjavaslatban nincsen feladva, sőt, miután annak egyik szakaszában hMatkozás történik az 1867 : XII. t,-czikk azon szakaszára, mely szerint »a magyar hadsereg ő Felsége többi seregeinek kiegészítő része «, az eszme nemcsak mellőzve nincs, de világosan fentartatik. Oly magyar hadsereget azonban, mely teljesen független, önálló és ő Felsége többi seregeitől egészen elkülönözött legyen, e törvényjavaslatok sem foglalnak magukban.« (Felkiáltások a szélsöbaloldálon: Ezt nem is mondja senki!) Ezt czáfolom, mert a határozati javaslatok közül legalább húsz azt proponálja, hogy nemzeti, önálló alapon kell önálló magyar hadsereget szervezni, (Félkiáltások a szélsöhaloldalon: Nem a 67-diM törvény alapján!) és mert 'azt mondották, hogy a 67 : XII. t.-czikkben benne van az önálló magyar hadsereg, csak végre kell hajtani a törvényt, mert az meg van hamisítva. Ez a beszéd nagyon tanulságos, (Halljuk! Ralijuk! a jobboldalon.) és a ki történelmi alapon akar erről a kérdésről Ítélni, — pedig szemére vetették gr. Andrássy Gyulának és nekem is, hogy nem történelmi alapon Ítélünk, hanem megállunk azon állásponton, hogy ugy értjük a sereget, mint a hogy 1848-tól 1867-ig volt — annak meg kell engednie, hogy én ezeket elolvassam, ebből folyik további következtetésem. (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon. Olvassa): »Az állandó katonaság 1715-ben állapíttatott meg törvény által mint honfiakból és külsőkből fogadás által alkotandó sereg.« A törvény akkor ezenkívül egyebet nem rendelt. Későbbi törvényeink szólanak magyar ezredekről, azok számáról, teljes állapotban leendő tartásáról; de elkülönözött hadseregről, mely e fogalomnak » független, önálló, külön magyar hadsereg«, csak távolról is megfelelt volna, semmit sem szólanak. 1790-ben azon országgyűlésen, mely a nemzet jogainak fentartásában, biztosításában ernyedetlen buzgalommal járt el, s a mely a X. t.-czikkben kimondotta Magyarország független önállását, az ország rendéi nem határoztak semmit önálló, független, külön hadseregről; hanem azt igenis kívánták, hogy a hadi tanácsnál két magyar haditanácsos is alkalmaztassák, a mi bizonyosan nem a sereg elkülönözését jelenté. Ajánlottak akkor az ország rendéi ujonczokat is a magyar ezredekhez; kimondották, hogy a magyar ezredek teljes számban leendő fentartására a fogadás nem lévén czélszerü mód, e helyett egy országos küdöttség készítsen »de conservandis in actuali statu completo legionibus Hungaricis« czélszerü javaslatot; de külön önálló magyar hadseregről nem szólnak. Az 1802. évben előfordul ugyan az első czikkben e kifejezés »magyar hadsereg«, »exercitus hungaricus«. Vertán Endre: Véletlenül csúszott be. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem véletlenül, legyen kegyes türelemmel lenni; a képviselő úrtól megszoktam, hogy a diskussziót tudja és akarja ugy vinni, hogy az kölcsönös meghallgatással történjék. Barta Ödön: Nem én szóltam közbe! Széll Kálmán miniszterelnök (Olvassa): »De ott van egyszersmind e szónak magyarázata is e szavakban: »Duodecim legionum pedestrium, decem equestrium, in summa sexaginta quatuor millium exercitus Hungaricae numerum in praesens defixum, stb.« Tehát a magyar hadsereg akkor 64.000 lovas, s gyalog katonából állott, mely nem volt önálló, független badsereg, hanem része volt ő Felsége összes hadseregének. Tanúsítja ezt az 1795-dik II. t.-cz. is, melyben a 340.000-ből álló cs. és kir. hadsereg fentartására 240.000 mérő rozsot, ezenfelül zabot, ökröket ajánlanak. Azt mondja az a törvény: »Pro in térten tione 340 millium exercitus caesareo regii«. A törvényczikk tehát nem »hadseregről« szól,hanem »császári királyi hadseregről,« s ebben benne foglaltattak a magyar ezredek is.