Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-262

262. országos ülés 1903 május 5-én, kedden. 197 fizetni . . .« (Felkiáltások a széls'őbalóldalon: Kohn Gábor!) Igen, mint Kohn Gábor elvtársunk. (Derültség a bal- és a szélsöbáloldalon.) » . . . és adóvégrehajtásokhoz nyúlni egypár hónapig csakugyan nem lesz szükséges. De nagy csalódás az, hogy ezt az állapotot egy esztendeig lehetséges fentartani. Egy bizonyos időben elő fog állni annak a mulhatlan szüksége, hogy igenis, az önként be nem fizetett adók végrehajtás utján hajtassanak be. És akkor mi fog történni? Bizonyosan lesznek egyes vármegyék és városi törvényhatóságok, a melyek az 1886: XXI. t.-ez. 20. §-ára fognak hMatkozni, a hol fel vannak sorolva azon intézkedések, a melyeket a törvényhatóságok és a kormány rendeletére végrehajtani tartoznak, de kMétetnek a végrehajtás kötelezettségének szabálya alól az országgyűlés által meg nem szavazott adók tényleges behajtására vonatkozó rendelkezések. A kormány tehát azon alternatíva előtt fog állni, hogy vagy be nem hajtja az adókat, vagy kénytelen lesz a vármegyéknek és törvényhatóságoknak ezen törvényes ellenállási jogát erőhatalommal megtörni és akkor ^ nyílt erőszakkal fogják az adókat behajtani. És azt hiszi a t. ház, hogy ez az állapot egy álló esztendeig fentartható lesz a képviselőháznak együttülése mellett? Felteszszük a kérdést Hieronymi szavaMal a t. kormányhoz, hogy azt hiszi a t. kormány, hogy egy álló esztendeig fen tarthat ja ezt az állapotot, vagy azt hiszi a t. kormány, hogy majd mi egy álló esztendő előtt, esetleg, ha kell, hosszabb ideig nem leszünk képesek ezt a törvényes harczot ez ellen a törvénytelen kormány ellen végigküzdeni, a mely kormány megfeledkezvén jelszavairól, múltjáról és arról a bölcsőről, a melyben született, képes volt az ex-lexes állapotba belevinni az országot ? (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Nohát t. képviselőtársunk, Széll Kálmán, nagyon kicsire becsüli a mi hatalmas nemzeti erőnket, a mely az impulzust a nemzeti közvéleményből és a nemzet lelkesedéséből meríti és nagyon sokra becsüli az ő alkotmánytalanságra való képességeit, ha azt hiszi, hogy ilyen módon czélt ér. Méltóztassanak e tekintetben Hieronymi Károlyt meghallgatni, a ki azt mondja: »Én ezt teljesen lehetetlennek tartom. A kormány, ha az elkerülhetetlen körülmények erre fogják kényszeríteni, a képviselőházat vagy elnapolja vagy pedig feloszlatja és akkor az a vékony kis lepel, melyet most a Tisza-féle javaslat ezen egész eljárásra reáborít, le fog hullani és akkor itt lesz a magyar abszolutizmus a maga teljes meztelenségében. És miért tér a kormány és a kormánypárt e veszedelmes útra? Mert nemcsak a kormányra ós a többségre veszedelmes az, hanem veszedelmes az országra, az alkotmányra. Rátér ez útra egy helyes parlamenti elv szempontjából. Azt mondja, t. i.: a parlamenti elvnek megsértése volna, ha a kisebbség nézete nyerne érvényt a többségével szemben. Hát ez tökéletesen helyes elv; én is azt tartom, hogy a mely parlamentben a többség érvényt szerezni magának nem tud, az a parlament nem életképes. De, t. ház, csak az obstrukezió oka annak, hogy e szerencsétlen helyzetben vagyunk? Ne gondolják t. barátaim, hogy az obstrukeziót védelmembe veszem, hogy nem okolom ebben az obstrukeziót is. De vájjon kormányzati szükséges előrelátás-e az országot oly helyzetbe hozni, (Elénk helyeslés a szélsöbáloldalon.) melyből azután nincs más kibontakozás, mint vagy a parlamenti elvek sérelme, vagy az alkotmány sérelme.* (Egy hang a jobboldalon: Ki okozta?) Molnár Jenő: Nem az a kérdés, ki okozta, hanem az a kérdés, mi van. Ex-lex van, le kell mondani a kormánynak. (Zaj.) Endrey Gyula (olvassa): »A miniszterelnök ur azt tartja, hogy nagy szerencsétlenség az obstrukezió; teljesen osztozom e véleményében. Elhatározta, hogy az obstrukczióval szembeszáll, azt megtöri. Jogosult felfogás az ő részéről. De, kérelem, helyes megválasztása-e az időnek és az alkalomnak, hogy ezt a törekvését akkor érvényesiti, a mikor oly égető kérdések megoldása szükséges az egész ország érdekében.« (Élénk tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Mintha csak a földmMelésiigyi^ miniszter ur niéheit hallanám zümmögni. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) »Mikor a miniszterelnök ur is tudja, hogy e küzdelem hosszú ideig fog tartani, hogy röviden el nem végezhető: nem látom eljárásában azt a szükséges előrelátást, mely minden kormányzás előfeltétele, midőn az országot ily kényes dilemmába hozza. De azt hiszem, a Tisza-féle javaslat aláírói sem hiszik azt, hogy ezen javaslat aláírásával az obstrukezió ellen tettek valami intézkedést, mert a javaslatnak csak az a czólzata, hogy a kormány időt nyerjen, hogy egy esztendeig szabad keze legyen arra, hogy ezen idő alatt a maga czólzatát megvalósítsa.« De nem akarom folytatni a felolvasást, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbáloldalon.) a melynél aktuálisabb politikai olvasmányt még képzelni sem lehet, s melyből a kereskedelmi miniszter ur is levonhatná a maga konzekvencziáit, ki az elsők közt volt azok közül, kik a sülyedő hajó patkányai közt a menekülést keresték. A mai ex-lexes állapotra nézve számosan kimutattuk már, hogy a Deákné vásznánál ez sem jobb, a Bánffy-féle obstrukcziónál egy hajszálnyMal sem törvényesebb, sem alkotmányosabb, mert ép olyan flagráns alkotmánysértés. De felesleges ezt tovább bizonyítanom, csak azt jelentem ki, hogy én és barátaim csüggedést nem ismerve küzdeni fogunk ezen kormány minden ténye és minden jelentése ellen, (Elénk helyeslés és taps a szélsöbáloldalon.) és még abba sem megyünk bele ós azt sem fogjuk tűrni, hogy ennek az alkotmányon kMüli, törvénytelenül kor-