Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-262

262. országos ülés 1903 májas 5-én, kedden. I9á ség semmit, mikor bekövetkezik annak az idő­pontja, hogy beáll egy alkotmánytalan, felha­talmazás nélküli kormányzás, mert hiszen a kormánynak ahhoz, hogy alkotmányosan kor­mányozhasson, nem a többség odaadó bizalmára és szeretetére, hanem költségvetésre _vagy felha­talmazási törvényre van szüksége. (Elénk helyes­lés a szélsőbal oldalon.) Azt pedig nem a több­ség adja, mert a többség törvényt nem alkot, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem az egész parlament alkotja a törvényt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már pedig a t. mi­niszterelnök ur nem hMatkozhatik arra, hogy a törvényhozástól felhatalmazást kapott, és igy ezzel a jelentéssel, a melyet benyújtott a ház­nak mindnyájunk által tisztelt elnökéhez, sem fedheti el azt az űrt, a mely ür ott tátong előtte, hogy elnyelje miniszteri székével együtt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: Egy második Curtius-ugrás! Endrey Gyuia : Hegedüs Sándor t. képvi­selőtársunk pedig azt mondta akkor, hogy azért kellett az ex-lex, hogy manifesztum legyen a nemzet részére. Hát, ugy látszik, Hegedüs Sán­dor igen t. képviselőtársunknak ezt a mani­fesztumban megnyilatkozó kívánságát a mai t. többség is osztja, és nem tudom, hogy Hegedüs Sándor t. képviselőtársam volt-e az indítványo­zója a tisztelt Lloyd-klubban annak a mani­fesztumnak, a melyet most nem a Tisza-lex alakjában tettek közzé a nemzet számára, ha­nem a miniszterelnök ur beszédjében. (Tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hát én nem tudom, melyik beszédét nyomatták ki a mi­niszterelnök urnak, mert megvallom őszintén, nem vettem magamnak azt a fáradságot, a mi­kor a vasúti perronokon láttam az országban, A czime: »Mit mondott Széll Kálmán? A ma­gyar nép számára elmondja Igazmondó.« (IIosz­szantartó derültség a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán; Losonczon még a kis gye­rekeknek is kiosztogatták! Endrey Gyula: Én csak annyit tudok, igen t. ház, hogy szétosztogatták volna mindenkinek, fűnek-fának, de nem volt kelendő! Barabás Béla: Ez a particzédula! Endrey Gyula: Nem voltam abban a hely­zetben, hogy megtudjam, melyik beszédét közöl­ték manifesztum gyanánt a nemzet számára. Azt a beszédét-e a t, miniszterelnök urnak, a melylyel olyan bátran felvette a versenyt ezen oldal legmerészebb szónokaMal, a Zoltánokkal, (Derültség a szélsőbaloldalon.) vagy azt a beszé­dét közlik-e a miniszterelnök urnak, a melyet itt pénteken mondott, . . . Babó Mihály: Szerencsétlen egy nap! Endrey Gyula:... a t. miniszterelnök ur, az ex-lex második napján válaszul Kossuth Fe­rencz t. vezéremnek (Éljenzés a szélsöbalolda­lon.) felszólalására. Pozsgay Miklós: Azt hiszem, a péntekit KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET. nyomatták ki, mert mi azt nem hallottuk. (Tet­szés és derültség a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: Ez tanácsosabb lett volna azért is, mert édeskevesén hallottuk. Ha csak­ugyan az van benn, veszek magamnak annyi fá­radtságot, hogy elolvassam! (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) De ha a t. miniszterelnök urnak az az első, három és félórás beszéde nyo­matott volna ki manifesztum gyanánt, annak el­olvasására már nem vállalkozom, és nem is hiszem, hogy még pénzért is tudnának fogni valakit, a ki azt elolvassa. (Derültség a szélsöbaloldalon^) Hanem, hogy visszatérjek beszédem fona­lára, Hieronymi t. képviselőtársam kijelentéseire, leszek bátor tovább olvasni, hogy ő Tisza Kál­mán, Tisza István és Hegedüs Sándor állás­pontjával szemben mMel védekezett. (Halljuk! Hall juh! olvassa): »Az egyik czélzat sem zárja ki a másikat: mind a három megállhat egymás mellett, nem ellentétesek; talán némileg szub­jektív gyengítései az eredeti álláspontnak, de egymást egyáltalában nem zárják ki és nem el­lentétesek. Akármelyik magyarázatot fogadom el, vagy akár mindhármat is, egy kétségtelen, és ez az, hogy megtudjuk ebből a határozat­ból és akczióból, hogy a kormány el van hatá­rozva arra, hogy, ha a felhatalmazási törvény­javaslat törvényerőre nem emelkedik, január 1-én túl az államháztartás törvényes felhatal­mazás nélkül is továbbvitessék. Hogy azok a t. képviselőtársaim, a kik ezt a törvényjavaslatot aláirtak, helyeslik a kormány ezen elhatározá­sát, hozzájárulnak a kormány ezen elhatározá­sához, a kormányt ebben az elhatározásában bátorítják és reményt adnak neki arra nézve, hogy az utólagos felmeutvényt, ha arra a sor kerül, meg fogják nekik adni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nohát! Itt van!)« Azt hiszem, Széll Kálmán . . . Lengyel Zoltán: Hol van? Hol van? Endrey Gyula: . . . egy bűvös szerrel ren­delkezik, hogy ő Tiszalex nélkül is ugy magá­hoz tudja kapcsolni a többség tagjait, hogy daczára annak, hogy az ex-lex állapot bekövet­kezett, nem tart attól, hogy az ő hajója sülyedni fog, és hogy azt az egy-két patkányt, a mely a hajóról már gyors iramodással menekült, is­mét követni fogják azok a fényes szellemi arisz­tokratikus és intellektuális tényezők, a kik Bánffy Dezső hajójáról már akkor elmenekültek, a mikor Bánffy még nem is lépett a törvény­telenség terére. Polónyi Géza: Akkor nem sült el! Akkor nem lehettek miniszterek, most mást próbálnak! (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Endrey Gyula: Sajnálom, hogy nincs itt Hieronymi t. képviselőtársam, mert beszédének legpregnánsabb része az ex-lex állapottal szem­ben most következik (olvassa): »Hát. t. kép­viselőház, akárki bármily biztatás, vagy bátorí­tás alapján fogja kezelni az államháztartás ügyeit, törvényes felhatalmazás nélkül, világos

Next

/
Thumbnails
Contents