Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-262

262. országos ülés 1903 májas 5-én, kedden. I9á ség semmit, mikor bekövetkezik annak az időpontja, hogy beáll egy alkotmánytalan, felhatalmazás nélküli kormányzás, mert hiszen a kormánynak ahhoz, hogy alkotmányosan kormányozhasson, nem a többség odaadó bizalmára és szeretetére, hanem költségvetésre _vagy felhatalmazási törvényre van szüksége. (Elénk helyeslés a szélsőbal oldalon.) Azt pedig nem a többség adja, mert a többség törvényt nem alkot, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem az egész parlament alkotja a törvényt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már pedig a t. miniszterelnök ur nem hMatkozhatik arra, hogy a törvényhozástól felhatalmazást kapott, és igy ezzel a jelentéssel, a melyet benyújtott a háznak mindnyájunk által tisztelt elnökéhez, sem fedheti el azt az űrt, a mely ür ott tátong előtte, hogy elnyelje miniszteri székével együtt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: Egy második Curtius-ugrás! Endrey Gyuia : Hegedüs Sándor t. képviselőtársunk pedig azt mondta akkor, hogy azért kellett az ex-lex, hogy manifesztum legyen a nemzet részére. Hát, ugy látszik, Hegedüs Sándor igen t. képviselőtársunknak ezt a manifesztumban megnyilatkozó kívánságát a mai t. többség is osztja, és nem tudom, hogy Hegedüs Sándor t. képviselőtársam volt-e az indítványozója a tisztelt Lloyd-klubban annak a manifesztumnak, a melyet most nem a Tisza-lex alakjában tettek közzé a nemzet számára, hanem a miniszterelnök ur beszédjében. (Tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hát én nem tudom, melyik beszédét nyomatták ki a miniszterelnök urnak, mert megvallom őszintén, nem vettem magamnak azt a fáradságot, a mikor a vasúti perronokon láttam az országban, A czime: »Mit mondott Széll Kálmán? A magyar nép számára elmondja Igazmondó.« (IIoszszantartó derültség a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán; Losonczon még a kis gyerekeknek is kiosztogatták! Endrey Gyula: Én csak annyit tudok, igen t. ház, hogy szétosztogatták volna mindenkinek, fűnek-fának, de nem volt kelendő! Barabás Béla: Ez a particzédula! Endrey Gyula: Nem voltam abban a helyzetben, hogy megtudjam, melyik beszédét közölték manifesztum gyanánt a nemzet számára. Azt a beszédét-e a t, miniszterelnök urnak, a melylyel olyan bátran felvette a versenyt ezen oldal legmerészebb szónokaMal, a Zoltánokkal, (Derültség a szélsőbaloldalon.) vagy azt a beszédét közlik-e a miniszterelnök urnak, a melyet itt pénteken mondott, . . . Babó Mihály: Szerencsétlen egy nap! Endrey Gyula:... a t. miniszterelnök ur, az ex-lex második napján válaszul Kossuth Ferencz t. vezéremnek (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) felszólalására. Pozsgay Miklós: Azt hiszem, a péntekit KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET. nyomatták ki, mert mi azt nem hallottuk. (Tetszés és derültség a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: Ez tanácsosabb lett volna azért is, mert édeskevesén hallottuk. Ha csakugyan az van benn, veszek magamnak annyi fáradtságot, hogy elolvassam! (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) De ha a t. miniszterelnök urnak az az első, három és félórás beszéde nyomatott volna ki manifesztum gyanánt, annak elolvasására már nem vállalkozom, és nem is hiszem, hogy még pénzért is tudnának fogni valakit, a ki azt elolvassa. (Derültség a szélsöbaloldalon^) Hanem, hogy visszatérjek beszédem fonalára, Hieronymi t. képviselőtársam kijelentéseire, leszek bátor tovább olvasni, hogy ő Tisza Kálmán, Tisza István és Hegedüs Sándor álláspontjával szemben mMel védekezett. (Halljuk! Hall juh! olvassa): »Az egyik czélzat sem zárja ki a másikat: mind a három megállhat egymás mellett, nem ellentétesek; talán némileg szubjektív gyengítései az eredeti álláspontnak, de egymást egyáltalában nem zárják ki és nem ellentétesek. Akármelyik magyarázatot fogadom el, vagy akár mindhármat is, egy kétségtelen, és ez az, hogy megtudjuk ebből a határozatból és akczióból, hogy a kormány el van határozva arra, hogy, ha a felhatalmazási törvényjavaslat törvényerőre nem emelkedik, január 1-én túl az államháztartás törvényes felhatalmazás nélkül is továbbvitessék. Hogy azok a t. képviselőtársaim, a kik ezt a törvényjavaslatot aláirtak, helyeslik a kormány ezen elhatározását, hozzájárulnak a kormány ezen elhatározásához, a kormányt ebben az elhatározásában bátorítják és reményt adnak neki arra nézve, hogy az utólagos felmeutvényt, ha arra a sor kerül, meg fogják nekik adni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nohát! Itt van!)« Azt hiszem, Széll Kálmán . . . Lengyel Zoltán: Hol van? Hol van? Endrey Gyula: . . . egy bűvös szerrel rendelkezik, hogy ő Tiszalex nélkül is ugy magához tudja kapcsolni a többség tagjait, hogy daczára annak, hogy az ex-lex állapot bekövetkezett, nem tart attól, hogy az ő hajója sülyedni fog, és hogy azt az egy-két patkányt, a mely a hajóról már gyors iramodással menekült, ismét követni fogják azok a fényes szellemi arisztokratikus és intellektuális tényezők, a kik Bánffy Dezső hajójáról már akkor elmenekültek, a mikor Bánffy még nem is lépett a törvénytelenség terére. Polónyi Géza: Akkor nem sült el! Akkor nem lehettek miniszterek, most mást próbálnak! (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Endrey Gyula: Sajnálom, hogy nincs itt Hieronymi t. képviselőtársam, mert beszédének legpregnánsabb része az ex-lex állapottal szemben most következik (olvassa): »Hát. t. képviselőház, akárki bármily biztatás, vagy bátorítás alapján fogja kezelni az államháztartás ügyeit, törvényes felhatalmazás nélkül, világos