Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-262

262. országos ülés 1903 május 5-én, kedden. 189 hanem csak automata miniszterelnök. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Akkor a magyar alkotmány nem egy évezreden keresztül vérrel megszentelt történelmi ereklye és történelmi alapon nyugvó alkotás, hanem akkor ez is csak egy automata gép (Ügy van! a szélsőhaloldalon.}, a melynek felső nyilasába onnan felülről beledobnak, mondjuk, egy kétfejüsasos császári aranyat, beledobnak egy hétágú koronát vagy egy Szent-István-rendet és akkor alulról automata módjára kiugrik egy alkotmányos miniszterelnök, megfelelő többséggel és a korona feltétlen bizalmával. (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Csakhogy ez az automata gép ez esetben még telhetetlenebb, még egyéb áldozatokat is kMan. Bele kell akkor oda dobnia az illetőnek politikai múltját, bele kell dobnia a hazafinak a jövőbe vetett minden reménykedését. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. miniszterelnök ur! Ha ön automata törvényre, automata közigazgatásra, automata kormányzásra hMatkozik, akkor tessék először ünnepélyes temetést rendezni a törvénynek, jognak és igazságnak. Pap Zoltán: Az már akkor nem kell! Elég már akkor a répa, retek, mogyoró! Benedek János: A t. miniszterelnök ur nem hMatkozhatik arra, hogy ő a törvény uralmát akarja Magyarországon helyreállítani, mert törvényt csinálni törvénytelenséggel nem lehet. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De hogy menynyire nem mennek ilyen egyszerűen a dolgok ... Pozsgay Miklós: Szép az a czim, hogy »exlex miniszterelnök« ! Benedek János : . . . bármennyire akarja is a kormány szépíteni a maga eljárását, erre nézve csak egy esetre akarok hMatkozni. Azaz, hogy hMatkozhatom nem egy, de ezer meg ezer esetre, a melyekkel a kormány már eddig is megszegte nemcsak automatikusan, hanem világos rendeletével és eljárásával a törvényt. Az adóvégrehajtás felfüggesztése tárgyában Lukács László pénzügyminiszter ur április 28-án a következő rendeletet bocsátotta ki valamennyi pénzügyigazgatósághoz és valamennyi adófelügyelőséghez (olvassa): » Utasítom a czimet, hogy jelen rendeletem vételétől további intézkedésig a közadóknak és a közadók módjára behajtandó kincstári követeléseknek és egyéb tartozásoknak végrehajtás utján való behajtását egész általánosságban szüntesse be. Ehhez képest rendelem, hogy se a fó'szolgabiráknak, se azok segédeinek uti előlegeket ne utalványozzon, valamint az állami végrehajtókat további intézkedésemig behajtással ne foglalkoztassa.« A pénzügyminiszter ur e rendelete csakugyan ugy tűnhetik fel mindnyájunk szemében, miszerint a kormány csakugyan el van szánva arra, hogy semmiféle szükségrendeletet ki nem bocsát és hogy hagyja a dolgokat a maguk rendes útjára és hogy belenyugodott ebbe az automatikus közigazgatási eljárásba és hogy forog tovább a kerék nélkül, hogy lenne törvényes kormány a kocsi rúdja végén és hogy megy magától az állam gépezete, az állam szekere, a nélkül, hogy azt a t. miniszterelnök urnak vagy valamely minisztertársának igazítania kellene. Ebből a rendeletből, mondom, ez mutatkozik. Azonban nem igy áll a dolog, t. ház, mert igenis, a minisztérium kényszer utján hajtja be az adókat. Az állami tisztviselőktől, az állami nyugdíjasoktól május elsején, a nélkül, hogy azok megkérdeztettek volna, mikor kikapták a fizetésűket, erőszakosan levonták az adónak esedékes részletét. (Mozqás a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Nyílt törvénytelenség!) Ez már, t. ház, nem magától történt, nem automatikusan, mert, ha kényszer utján, adóbehajtás utján, vagy a fizetésből való levonás utján adót levonni nem lehetne, ebben az esetben az utalványozó hatóságok, a kifizetést teljesítő hatóságok nem vonták volna le a tisztviselőknek és az állami nyugdijasoknak a megfelelő adórészletet; (Ugy van! a szélsöbaloldalon,) ez csakis felsőbb rendeletre, oly titkos utasításra történhetett és történt bizonyára, a mely merőben ellenkezik a pénzügyminiszter ur rendeletével és a t. kormányelnök urnak azon kijelentésével, hogy a dolgok csak automatikusan fognak történni, Hát nem automatikusan történnek, hanem törvénytelenül. Pedig törvényes felhatalmazás nélkül Magyarországon nem lehet adót szedni, törvény nélkül Magyarország kormánya nem teljesítheti tovább a kormányzás tisztét. Nem ennek a jelentésnek a benyújtása lett volna a t. kormányelnök ur kötelessége, hanem, ha állásának tekintélyét és méltóságát meg akarta volna óvni, akkor egyéb jelentést kellett volna nem e ház elé, hanem feljebb terjeszteni : lemondását kellett volna benyújtani. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) A jog, törvény és igazság miniszterének nem kellett volna vállalkoznia arra. hogy Magyarországon a jogot, törvényt ós igazságot lábbal tiporja. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Két jelentés fekszik előttünk, a melyeknek tárgyalási módjáról kellene határozni. A t. miniszterelnök ur azt kívánja, hogy halaszszuk el az e felől való tanácskozást arra az időre, a mikor az indemnitás meglesz, tehát hogy legyen itt heteken, hónapokon keresztül az a jelentés, a melyben már első pillanatra alkotmánysértést, törvénytiprást kell látnunk. Olyan kívánság ez, mintha azt kMánnók a háztulajdonostól, vagy annak a háznak a népétől, a mely ház fel van gyújtva, a mely ház tűzveszélyben van, hogy halászszák el e tűz oltását. En gyújtottam fel, mondja a miniszterelnök, de hadd égjen, míg az indemnitásról és egyéb apróbb-cseprőbb dolgokról beszélünk; később majd erről is beszélhetünk. Nohát ez nem lehet. A mikor Magyarországon a törvény, az alkotmány fel van gyújtva, a mikor az életveszélyben van, akkor nekünk nem az a feladatunk, hogy az indern-