Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-261

261. országos ülés Í905 egy bejelentéssel statuál magának uj indemnityt, és ezért pátens az a bejelentés. (Ugy van I Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Ezt szeretnék belemagyarázni, hogy uj indemnity; de mi nem engedjük! Széll Kálmán miniszterelnök: Eszemben sincs! Még tárgyaltatni, még kinyomatni sem kívánom! Kevesebbet csak nem lehet tenni! Sebess Dénes: Ismétlem, hogy az egyik legfőbb indok, hogy ez a párt a miniszterelnök ur előterjesztésének méltatásába beható kritikával megy belé, az, hogy már van reá preczedens. 1899-ben Bánffy akkori miniszterelnök csakugyan épen ilyen tartalmú és Magyarország érdekeit épily formában megsértő rendeletet bocsátott ki. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: De nem lett felolvasva! Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem olvastattam fel! Önök olvastatták fel! (Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Mert észrevettük a hunczutságot!) Sebess Dénes: Ebben a Bánffy-féle előterjesztésben, mely szintén jelentésnek van nevezve, épugy benne volt ez a passzus: »midőn a kormány nevében a tett intézkedések jóváhagyó tudomásulvételétkérem,« a mint benne van a miniszterelnök ur jelentésében is. Széll Kálmán miniszterelnök: Annak idején, ha majd tárgyaljuk! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: De nem tárgyaljuk!) Az más! De nem kérem előre a jóváhagyást! (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Mondjon le!) Jó! Ez megint más lapra tartozik! De ezt nem Polónyi gusztusa szerint fogom cselekedni! Majd akkor, a mikor én akarom, nem a mikor Polónyi képviselő ur akarja! Sebess Dénes: Benne van e jelentésben az, hogy tekintettel arra, hogy az 1899. év négy első hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat csak 1899. évi január hó 1-je után fog törvényerőre emelkedni, a törvényjavaslat részletes tárgyalása alkalmával a kormány oly részletes intézkedések felvételét fogja javasolni, melyek szerint az állami kádasok az 1899. óv január 1-től megállapítottaknak és a közjövedelmek 1899. január elsejétől megajánlottaknak lennének tekintendők.* Ebben a jelentésben tehát épugy, mint a miniszterelnök ur mostani jelentésében előre meg van adva annak a módja, hogyan szabaduljon az alkotmányos felelőségtől a minisztérium. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És csakugyan a Bánffy-féle jelentésben ily szépen körülirt utón és módon meg is szabadalt a kormány a felelőségtől, mert 1899. márczius 3-án Lukacs László pénzügyminiszter ur felállott és az akkori indemnity tárgyalása alkalmával a 3. §-hoz módosítást indítványozott, még pedig, a következő értelemben: (Halljuk! Sálijuk ! a ? május k-én, hétfőn. 173 szélsöbaloldalon.) »Olyan intézkedés tétessék, a mely a törvényesség tekintetében a kontinuitást helyreállítsa; a mi annyit jelent más szavakkal, hogy kimondandó volna, hogy daczára annak, hogy később lép életbe a törvény, annak hatálya mégis 1899. január 1-én veszi kezdetét. Ez szükséges azért, hogy azon időre nézve, mely janár 1-je és a törvény életbelépésének napja között lefolyt, senki se vonhassa ki magát az állam iránt tartozó kötelességeinek teljesítése alól. Másodszor szükséges kiegészíteni ezt a törvényt olyan irányban, hogy a törvényhozás az őt megillető jogot gyakorolhassa a tekintetben, hogy nyilatkozhassak, vájjon a kormánynak azon tevékenységét, melyet az állami kiadások és állami bevételek effektuálása tekintetében a törvény nélküli állapot ideje alatt kifejtett, helyesli-e vagy nem, megadja-e a felmentést e tekintetben, vagy nem adja meg.« Szóval, t. képviselőház, Lukács László akkori és mostani pénzügyminiszter ur beterjesztette a korrekcziót, a ház Molnár Antal jegyző felolvasása után elfogadta a szakasz módosítását és az ugy került be a törvénybe. Endrey Gyula: Szegériy Molnár bele is halt! Sebess Dénes: Meg van tehát adva annak módja, hogy az alkotmányos felelőség miként kerülhető ki, miként szabadulhat az alkotmányos utón való felelőségre-vonástól a minisztérium. Ezt igen veszedelmesnek tartom, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert akkor, a mikor pártkülönbség nélkül mindnyájan arra hMatkoztunk, hogy e törvénykMüli állapot mily szoIvorú eredménynyel jár, mily szoIvorú következményeket hozhat reánk, hogy megrendítheti az állam hitelét, belzavarokat támaszthat, akkor, t. ház, a t. miniszterelnök ur előterjesztése egyszerűen devalválja e sajnos állapot veszélyes voltát, mert megmutatja, hogy mily módon lehet egyszerűen kibontakozni ebből az állapotból. Széll Kálmán miniszterelnök: A jelentés nélkül is megtörténhetik ez! Sebess Dénes: Elébünk tárja, mily módon lehet ennek a veszélyes voltát nullifikálni, hogy ez tulajdonkép jelentéktelen dolog. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem a jelentés teszi ezt! Polónyi Géza: Bánffy már nem volt miniszter, a mikor a jelentést elintéztük! Sebess Dénes: Bánffy megmutatta ugyanis, hogy hogyan lehet ebből az állapotból kijutni. Polónyi Géza: Tessék lemondani! Ballag! Géza: Polónyi legfőbb vágya! Széll Kálmán miniszterelnök: Magam is óhajtom, de akkor teszem, a mikor kötelességem lesz, nem pedig a mikor Polónyi akarja. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Kecskeméthy Ferencz: Jobb előbb, mint később! Polónyi Géza: Nem akarásnak nyögés a vége!