Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-261

i6/. országos ülés 1903 május i-én, hétfőn. 171 konstatálta, hogy itt hézag van a házszabályokban és ő az ő felszólalása és jelentésbeterjesztése már a napirendhez magához tartozik az irományok czime alatt és azt ekkép világította meg: » Nekem a t. képviselő ur felszólalásának csak azon részére van egyelőre észrevételem, a melyben ő a határozathozatalt a felett, hogy az imént beadott és felolvasott miniszteri jelentéssel mi történjék, házszabályellenesnek minősiti, mert napirend előtt történt. Ez nem így áll. A háznak állandó praxisa szerint az első tárgy az irományok előterjesztése.« Ebből az világlik ki, hogy a t. miniszterelnök urnak lehetett talán szándéka, hogy ezt a napirend előtt tegye meg, de akkor ő már a házszabályok értelmében, bár tényleg a napirend előtt, mégis csak najárend közben tette meg. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Mielőtt az ülést fölfüggeszteném, jelentem a háznak, hogy a honvédelmi miniszter ur a holnapi ülésen szándékozik válaszolni Várady Károly és Grabányi Miklós képviselő urak interpellácziójára. Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Endrey Gyula jegyző: Sebess Dénes! Sebess Dénes: T. képviselőház! A mai és a négy év előtti ex-lexhelyzet közötti összehasonlítást megtenni szinte kényszerítő szükség erre a pártra nézve. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Négy év előtt Széll Kálmán miniszterelnök volt az, a ki a parlamenti békét helyreállította, a ki kMezette a törvényhozást a zűrzavarból... Holló Lajos: KMezette Bánffyt a miniszterelnöki székből. Sebess Dénes: ... a ki hMatva volt az alkotások terére vezetni ezt a törvényhozást. Széll Kálmán miniszterelnök négy év előtti felszólalásában, 1899. márczius 1-én erre vonatkozólag a következőket mondotta (olvassa): »A t. házban hónapokon át nehéz harezok, ádáz csaták dúltak. Az ország törvényen kívüli állapotba jutott. Összes közállapotaink gyökerükben megtámadva, veszélyes komplikáczió lejtőjére kerültek. E harezok elnémultak. Adja Isten, hogy visszhangjuk is elnémuljon örökre és az a hasadék, a mely a magyar törvényesség és alkotmányosság folytonosságában beállott, megszűnjön és az is eltűnjön nyomtalanul. Sok seb esett e harezok alatt; az ország legbecsesebb javai forogtak veszélyben és koczkáztatva látszott minden. És végre beállott a köztudatban annak beismerése — és lojális beismerése, — hogy, habár áldozatok árán is, ez állapotból, mely tarthatatlan, mely nemcsak válságos, hanem mely végzetessé válhatik, az országot ki kell vezetni, vissza kell állítani a törvényes alkotmány állapotát, mert ez az első feltétele annak, hogy | ebben a házban a termékeny munka felvétele lehetővé váljék és helyreálljon a ház egyensúlya. « Kubik Béla: Hol van a miniszterelnök, hadd hallja ezt, mert elfelejtette! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Sebess Dénes: A t. miniszterelnök ur ezzel a beszéddel jelezte, mily módon, miképen, minő eszközökkel fogja a törvényhozást kMezetni az ex-lexállapotból. Most múlhatatlan kötelessége ennek az ellenzéknek behatóan foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy miképen történik az ex-lexállapotba való bevezetés Széll Kálmán miniszterelnök által. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalion.) Én azonban azzal most bőven nem akarok foglalkozni, nem is tehetem a napirendnél fogva, hogy részletesen tárgyaljam, hogy ezt a szoIvorú helyzetet, az ex-lexállapotot, ki és mi okozta? Én csak azt látom és azt tudom, hogy az ellenzék módot, időt, eszközöket és javaslatot adott arra, hogy ez az állapot be ne következzék. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A miniszterelnök ur ezt nem használta fel, nem élt a móddal, nem fogadta el e párt javaslatát, a mely megmutatta a kMezető utat. És most a miniszterelnök ur eljárásának politikai konzekvencziáját nem vonja le, a törvényhozás elé jön és egy előterjesztést ad a háznak. Lássuk tehát ezt az előterjesztést, foglalkozzunk vele kissé bővebben. (Halljuk! Halljuk!) Ennek az előterjesztésnek két ága van. Az egyik az állami számvevőszéknek rendelete, a másik maga a miniszterelnöki jelentés. Az állami számvevőszéki jelentés igen érdekes dolgokat tartalmaz. Azt mondja, hogy (olvassa): »a kormány ennélfogva nem hMatkozhatván költségvetési felhatalmazásra, esetleg a saját alkotmányos felelőségére kénytelen intézkedni a további teendőkről az ország pénzügyeinek kezelésében. Milyenek lesznek ez intézkedések, s a törvényhozási felhatalmazás ügye miként fog megoldatni, oly kormányzati, közjogi, és politikai kérdések, a melyekbe beleavatkozni, a melyekben állást foglalni az állami számvevőszéknek, ez idó'szerinti törvényeink értelmében, sem jogában, sem hMatásában, sem hatalmában nem áll. A fennálló törvényeink értelmében azonban érintetlenül marad az állami számvevőszék felelősége, amely minden mulasztásért is terhelné; s fokozott mérvben érvényesülnie kell azon közjogi kötelességének, hogy ellenőrzési feladatát és hMatását — tekintet nélkül a politikai viszonyokra — zavartalanul teljesítse. Kötelessége ez nem a törvényhozáshoz való viszonyánál fogva, mert mint annak ellenőrző közege egy pillanatig sem hagyhatja ellenőrzés nélkül az ország pénzügyi kezelését, legkevésbbé akkor, a midőn a kormány felhatalmazás nélkül saját alkotmányos felelőségére jár el.« Ebben a számvevőszéki jelentésben tehát a legsúlyosabb alkotmányjogi sérelem foglaltatik. I Első sorban az állami számvevőszék és annak 22*