Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-255
255. országos ülés 19C Széll Kálmán miniszterelnök: Nem tartom tehát jogosultnak, hogy ha valaki az összes kiadásokhoz — a melyeknek pedig csak egyharmada esik reánk — hasonlítja a kultuszminiszteri tárcza kiadásait. Az igazságügyminiszteriurnmegfelelő adatai: 1875-ben 20 millió, 1890-ben 27 millió, 1900-ban 38'1 millió korona. Az emelkedés tehát 1900-tól 75-ig 83°/o, nem véve tekintetbe a fraktákat. A honvédelmi minisztériumnál ugyanezek az adatok 1875-ben 12 millió, 1890-ben 30, 1900-ban pedig 36 millió korona. Az emelkedés tehát 189 °/o. E szerint itt az emelkedés sokkal nagyobb arányban történt, mint a hadsereg kiadásainál, (Ugy van! jobbfelöl.) Ezen összehasonlításokkal csak azt akartam bizonyítani, hogy mindaz megtörtént, a mi a hadsereg szükségleteinek igazolt fedezésére elkerülhetetlen volt, de e mellett a mi háztartásunk mégis birt azzal az elaszticzitással, hogy nagyobb mértékben dotálta azon tárczákat is, a melyek az országnak gazdasági és kulturális kiadásait czélozzäk. (Tetszés a jobboldalon.) Ha a rendkívüli kiadások benne vannak is, nem foglaltatnak benne azok a beruházások, a melyek külön törvények utján engedélyeztettek. Ennem akarom ezeket felsorolni, de a t. képviselőház tudja, hogy az utolsó 10 esztendőben mily óriási összegeket fordítottunk mi budgeten kívül külön beruházásokra. A költségvetésben levő rendkívüli beruházásokkal együtt, — a melyeknek egy része benne van azon összegekben, a melyeket én az egyes tárczák szükségleteinél előhoztam — a magyar állam 1892-től mostanáig — és itt az egyes éveket nem fogom elősorolni — képes volt összesen 861 millió koronát, tehát közel egy milliárdot beruházni, nem számítván azt a 200 és egynéhány millió koronát, a melynek a beruházási kölcsönjavaslat szerint az a czélja, hogy az ezen esztendőben teljesítendő beruházásokra fordíttassák. Ezekben e kérdéssel végeztem. Én azt hiszem, hogy bármilyen gazdasági viszonyok között van is az ország, azt a tehertöbbletet, a mely ebből előáll, el fogja viselni, még pedig a költségvetés keretében és ez megéri a czélt: a hadsereg harczképességének emelését és elismerését. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (FelMáMásolc a szélsőbal-oldalon: Milyen hadseregről beszél ?) Széll Kálmán miniszterelnök: Áttérek most már a közjogi kérdésre, hogy eleget téve a hozzám intézett aposztrofálásnak, beszéljek a hadsereg kérdéséről magáról. (Halljuk! HattjuJe!) Felvetették a vita folyamán a magyar hadsereg kérdését a maga egész terjedelmében. Kifejezésre jut ez 60 és néhány határozati javaslat közül valami húszban és kifejezetten felvetette a felszólaló képviselő urak majdnem mindegyike beszédében. Szükségesnek tartom tehát, hogy a hadseregnek, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Melyik had- \ 3 április 27-én, hétfőn. 11 I seregnek ?) a magyar hadsereg kérdését, ugy, a mint ezt az 1867 :XII. törvényczikk szabályozza, tisztába hozzam. (Helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Szemébe akarok ennek a nagy kérdésnek nézni. Ideje, hogy gyökeresen tisztáztassék az ország előtt. Szükségesnek tartom megvilágítani, hogy áll-e az, a mit mondottak •— mert ha állana, bizony nagyon nehezen tudnók igazolni álláspontunkat, — hogy az 1867 : XII. törvényczikk meg van hamisítva, hogy az nincs végrehajtva és hogy azt csak végre kell hajtani a maga egészében, a maga igazi értelmében, igazi czéljai szerint és akkor meg van az önálló magyar hadsereg. (Sálijuk! Halljuk!) Nekem ugy tetszik, hogy e kérdéssel az utóbbi időben kissé könnyedén és talán kissé felszinesen bánik el a közvélemény és bánnak el a t. képviselő urak is, (Mozgás a baloldalon.) pedig az nem olyan egyszerű. Olyanformán beszél némely képviselő ur a magyar hadseregről, mintha csak valami perrendtartási szakaszt kellene megváltoztatni, vagy valami egyszerű kis dolgot kellene megcsinálni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : A törvényt kell nézni!) Igen és én is erről akarok beszélni, de ha a t. képviselő urak minden mondatomat hol egyik, hol másik részről közbeszólással kisérik, akkor a nyugodt, a kimerítő és a kérdés nehézségéhez mért tüzetes fejtegetés lehetetlenné válik. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A hadsereg közösségének és a magyar hadseregnek kérdését akarom megvilágítani. Meg akarom világítani azt, hogy miképen értette az 1867-iki törvényhozás azt a törvényt, a mely megalkottatott: ugy-e, azon értelemben, mint a hogy önök állítják, vagy ugy, mint a hogy mi állítjuk? Azt a tanácsot adta nekem Polcnyi képviselő ur, hogy történelmi alapon kell a kérdést megvilágítani és kifogásolta gróf Andrássy Gyulának múltkori beszédéből azt, a mikor ő a magyar hadseregről, mint az egész hadseregnek kiegészítő részéről szólott és azt mondotta volna, hogy csak abból áll az a magyar hadsereg, hogy magyar törvény disponál az ujonczok felett. Engedelmet, de nem így értette ezt gróf Andrássy Gyula és ki fogom fejteni, hogy én sem ugy értem. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Magyarázza már ! Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát visszavonom. Nem mondom azt, hogy nem igy értettem. Állítom, hogy nem is azt mondta gróf Andrássy Gyula, a mit énen állításra nézve neki imputálnak. Polónyi Géza: Hanem? Széll Kálmán miniszterelnök: Engedje meg Polónyi Géza képviselő ur, a kit én egy egész ülés folyamán hallgattam meg, hogy én is kifejtsem álláspontomat, mert e nélkül nem érthetjük meg egymást. (Zaj a szélsöbaloldalon.)
