Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-261

261. országos ülés 1903 május 4-én, hétfőn. 161 van! a szélsőbaloldalon. Ellenmondás a jobbés a baloldalon.) Ennek folytán, t. képviselőház, minthogy a t. miniszterelnök ur és a kormány abból a tényből, hogy törvényenkMüli állapotba vitte az országot, nem azt a következtetést vonta le, a mit kellett volna, tűrnie is kell az erős bírálatokat, a melyek jelentéseinek kapcsán itt, az ellenzék során felhangzanak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy a jelentések tartalmával és lényegével foglalkozhassam, t. ház, mindenekelőtt az alapfogalmakkal kell tisztában lennem. (Helyeslés és Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Tagadhatatlan, hogy az állam külső hatalom, a melynek czélja megvalósítani az emberi eszményt, de az állami hatalomnak nem szabad odáig mennie, hogy az' egyes polgárok és az institucziók közt az összhangot megzavarja, sőt szerintem csak az a helyes kormányzás, a mely nincs ellentétben azokkal az institucziókkal, melyek a nemzet létének életet adnak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert, t. ház, ezekben az institucziókban csúcsosodik ki a nemzeti élet, csak ezekért érdemes élni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A miniszterelnök urnak a ház elé terjesztett jelentéseiből azonban, de a kormány egész viselkedéséből is, ennek épen ellenkezőjét látjuk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mint pedig a kormányzat azt a határt átlépi, a melyet az előbbi passzusokban bátor voltam vázolni, abban a perczben előttünk van az alkotmányosság helyett az abszolutizmus. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert az abszolutizmus lényege épen az, hogy a maga szuverén hatalmát minden áron érvényre akarja juttatni. Nem nézi, vájjon törvényesek vagy törvénytelenek-e azok a formák és eszközök, a melyek utján akaratát érvényesíteni akarja, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ellentétben az alkotmányossággal, melynek lényege ép az, hogy a szuverén hatalom szerveinek az országban akként kell egymáshoz viszonylaniok, és akként kell, hogy megállapittassanak, hogy a mostanihoz hasonló esetek elő ne forduljanak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal oldalon,) Ha pedig előfordultak, akkor ne méltóztassék az ellenzéket vádolni, mert az ellenzék nem hibás, nem bűnös, a mikor a- nemzeti jogokért küzd, hanem akkor méltóztassék azon gondolkozni, hogy nagyon gyenge az az alkotmány, a melyen ily cselekmények, ily állapotok is rést tudnak ütni, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És a t. miniszterelnök urnak nem az lehetett volna a feladata, hogy ezen alkotmányt még jobban megrendítse, hanem igenis az, hogy ezt megerősítse. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon) Gabányi Miklós: Magyar miniszterelnökhöz illenék! Pap Zoltán: Annál inkább szükséges lett volna ez, és szívesen láttam volna a t. miniszKÉPVH. NAPLÓ. 1901—-1906. XV. KÖTET. terelnök űrtől ezt az irányzatot, mert nálunk, ellentétben az egész világ alkotmányával, bármely ország alkotmányával, nálunk igenis bizonyos tényezők hatalmi túlsúlyban vannak. (Igaz! Ügy van ! a szélsöbaloldalon.) Ezeknek a hatalmi tényezőknek túlsúlya úgyis már letétetett alaptörvényeinkben. Nem az lett volna tehát a miniszterelnök ur kötelessége, hogy ily jelentést terjeszszen a képviselőház elé, mely jelentés dokumentálja e hatalmi túlsúly fennállását és létjogosultságát, hanem igenis arra kellett volna törekednie, hogy e közt és a nemzeti akarat közt az egyensúlyt helyreállítsa. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy magából a parlamentből a hatalmi tényezők emelkedjenek ki és ezt maga a népképviseleti rendszer szankeziónálja: ez — hiába hMatkozik a miniszterelnök ur preczedensre, mert hiszen a gyilkosságnak is vannak preczedensei, — tűrhetetlen állapot, és lehetetlen, hogy a parlamentből tűnjenek elő az abszolutisztikus intézkedések és a parlament szentesítse, hogy helyes az, hogy szükségrendeletekkel kormányoztassák az ország. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy én azok közé tartozom, a kik a ,mai törvényenkMüli állapotnak örvendenek. Én is sajnálatosnak tartom, annál inkább, mert elkerülhető lett volna; de azért magamat egyáltalában nem vádolom, mert minden felelőség a túloldalt és a kormányt terheli. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egy tételből indul ki a t. többség és a miniszter urak közül többen kinyilatkoztatták ugyanis, hogy azért veszedelmes az ellenzék viselkedése, mert tulajdonképen az államtól tagadtatott meg a költség. Hát igaz, hogyha e cselekmény ismétlődik, ha megszokottá válik és feltétlen a megtagadás, akkor ebben az alkotmány veszélyének csirája rejlik. De vizsgáljuk meg a kérdést in concreto, állnak-e a vádak a maguk valóságában ugy, mint hetek óta feltüntetik, vájjon feltétlenül megtagadtuk-e az államtól és ettől a kormányt ói is a költségvetést? Ha megtagadnók, akkor is jogosan cselekednénk, mert a költségmegszavazásnak joga a parlamentre ruháztatott, tehát ha reá ruháztatott e jog, akkor kétségtelen, hogy joga van azt megtagadni is, De az ellenzék ezt nem tette, daczára, hogy a kormány homlokegyenest ellentétes politikát folytat azzal a politikával, mely a mi meggyőződésünket vezeti, mert mi az önálló, független nemzeti állam kiépítését óhajtjuk és a királyi leiratban a király is ezt óhajtja, de azért látjuk, hogy a gyakorlatban ettől teljesen eltérő politikát űz a kormány. A honvédelmi miniszter ur ezen egységes magyar állam kiépítésének munkája közben azt mondja, hogy itt az idegen nemzet Grotterhaltéját fogják énekelni, ha összeaprítják is. Ez már jogosulttá teszi a legerősebb ellenállást. De a miniszterelnök urnak beterjesztett jelentése jogosulatlan azért is, mert az ellenzék a feltétlen költségmegtagadással elő nem állott. 21