Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-260

136 260. országos ülés 1903 jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Én egy kényszerhelyzet előtt állok ugyan, de sem nem oszlatom fel az országgyűlést, sem el nem napolom, mint a hogy ezt nekem Beőthy Ákos képviselő ur tanácsolta, hanem együtt tartom az országgyűlést, a mely minden perczben megszüntetheti szavazatával, ha az urnához eresztik, ezen törvénytelen állapotot. Én tehát nem ütök csorbát az alkotmányon, ezt egész meggyőződésemből és tiszta lelkiismeretből mondom. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur a király esküjéről is szólott. Sokkal magasabb és szentebb dolog, mint a hogy az ő személye is szentséges, az ő szentséges esküje. 0 Felségét ez a megjegyzés nem érinti, mert ő magasabban áll. O Felsége képtelen alkotmányellenesen még csak gondolkodni is, O Felségének az alkotmányszegés lehetőségét imputálni még csak in thesi is képtelenség, a melyet visszautasítok. 0 Felsége a maga alkotmányos érzületéből szabad folyást enged ezen alkotmányos tárgyalásnak, a hol az alkotmány utasitásai szerint nyilvánul meg % többségnek akarata, mert ő az alkotmányt őrzi. Ez a mi ügyünk a kormányé — felelőségét vállalom egész terjedelmében — és a háznak ügye. (Helyeslés jobb felöl.) Azt kérdi t. képviselőtársam, hogy miért nem adtam be lemondásomat. A mint nem térek ki egy kérdés elől sem, igy ez elől sem fogok kitérni. (Halljuk! Halljuk!) Én abban a perczben, a mikor azt látom, hogy akár a koronának, akár pedig a nemzetgyűlés többségének bizalmával nem dicsekedhetem, beadom a lemondásomat. Abban a perczben beadom lemondásomat, a mikor azt látnám, vagy csak sejteném, hogy az a politika, melyet én egyedül tartok helyesnek, nem birja teljesen kongruens és egyetértő helyeslését a két nagy faktornak. Abban a perczben is lemondok, ha azt látom, hogy olyan utakra akarnának sodorni, a milyen utat nem követek, akár önök, akár más valaki akarná is. (Élénk helyeslés jobbfelöl) De legyen nyugodt t. barátom, Kossuth Ferencz. Az én személyem és az én állásom semmiféle módon útját nem állja ennek és nem állotta soha és nem fogj a álla ni ezután sem. (Éljenzés jobbfelöl.) Ha ezzel lehetett volna eddig és lehetne ezután segíteni, én boldogan, örömmel és megnyugvással hagynám el helyemet a teljesített kötelesség nyugodt öntudatával, (Élénk éljenzés a jobboldalon.) mert a lelkiismeretem azt súgja, hogy meggyőződésem és psak egyedül ez vezet és a szerint cselekszem. (Élénk éjenzés a jobboldalon. Nagy zaj a szdsöbaloldalon.) Barabás Béla: Jó, hogy tudjuk, hogy a korona áll velünk szemben. (Ellenmondás a jobboldalon.) Gr. Tisza István: Az ország többsége áll önökkel szemben és nem a korona! (Az elnöki széket Tallián Béla alelnök foglalja él.) május 2-án, szombaton. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt vallom én is, a mit Deák Ferencz mondott valaha, mikor szemrehányásokkal illették azért, a mit alkotott: a 67-es kiegyezésért. (Halljuk! Halljuk!) Mikor elvégezte minden argumentáczióját, elmondotta lelke meggyőződését és érvelt, a hogy ő tudott érvelni, azt mondta, hogy én most kijelentem, hogy lelkiismeretemben nyugodt vagyok, mert az ország érdekeit és jövőjét, alkotmányos fejlődését és függetlenségét ez a politika biztosítja, én pedig birámul el nein fogadok mást, mint a magam lelkiismeretét. Én is ezt cselekszem. (Elénk éljenzés és helyeslés és taps a jobboldalon és középen. Mozgás a szélsőbáloldalon.) Emliti t. képviselőtársam, hogy ezt a javaslatot fentartom, daczára annak, hogy nem viszi előbbre a dolgokat, Ez se áll. Olyan intézkedéseket, tudják miket, helyeztünk kilátásba, a mik haladást, fejlődést, előremenetelt jelentenek. Azt mondja Kossuth Ferencz képviselő ur, ne legyek makacs, egyszerűen mondjak le arról, hogy keresztülvigyük és fentartsuk, azt a mit akarunk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Most!) Igen most, Ézt azonban én nem tehetem, mert ha én most a költségvetést a katonai javaslatok elé helyezem, ugy, a mint proponálva volt, hogy t. i. négy hónapon keresztül tárgyaljuk a költségvetést és a katonai javaslatokat ne tárgyaljuk: (Felkiáltások a szélsőbal-oldalon: Ezt nem mondta senki!) ez azt jelentené, hogy elejtettem a katonai javaslatokat, még pedig burkoltan, a mit nem tehetek; azokat én sem nyilvánosan, de burkoltan még kevésbbé nem ejtem el. (Helyeslésjobbfelöl. Mozgás és zaj a szélsőbal oldalon.) Azt mondják önök, hogy én egyszerűen mondjak le arról az álláspontról, a melyet elfoglaltam. (Mozgás a szdsöbaloldalon.) Olyat akarnak ezzel, a mit én nem tehetek, mert nem akarnak sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy lemondjak arról az' elvről, a melyért mi harczolunk, vagyis a többség szabadakarata megnyilvánulásának elvéről, melynek útját akarják állani. Ezt pedig én semmi körülmények közt nem teszem. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azt méltóztatott mondani a t. képviselő urnak — és én szMem melegével átérzem annak emelkedettségét, annak korrektségét, annak egész Ivorális, ethikai és pszichológiai nagy jelentőségét — hogy mikor bejött ebbe a házba, annak a nagy szellemnek, melyhez ő állott egyénileg legközelebb, és ez az ő nagy szerencséje, azt mondotta, hogy az ország függetlenségeért fog küzdeni mindenkor és ahhoz nem lesz hűtelen. Nein is kívánom én ezt. Ezt nem is teheti; ne is tegye. Az ország függetlenségeért küzdjön, küzdjön elveért és politikájáért. Minden jogosult és igaz eszközeMel az alkotmányos életnek és a jogos küzdelemnek. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) De azt nem követeli az a széllem, mely a 48-iki alkotást megalkotni segítette, hogy a 48-as alkotmány legnagyobb vívmányát,