Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-259
259. országos ülés 1903 május 1-én, pénteken. 127 után tárgy altassák. (Halljuk I Halljuk! Zaj a a szélsöbalóldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Után! No lám! (Halljuk! "Zaj a szélsöbalóldalon.) Most az elnököt sem hallgatják. Elnök: Én voltam ki a t. miniszterelnök urnak azt a javaslatot tettem, vagyis annak a javaslatnak a megtételére vállalkoztam, — mert én ezt tartottam helyesebbnek — hogy az indemnitási javaslattal együtt tűzessék napirendre, abból a szempontból — megmondom, mi vezetett engem — hogy az indemnitás tárgyalása közben is a t. képviselő urak erre, a tárgyhoz szólva, megtehessék észrevételeiket. Nem vitatom, hogy az én álláspontom volt-e helyesebb, vagy a miniszterelnök ur és Barta Ödön képviselő ur álláspontja; de a tényt, miután a miniszterelnök ezen árnyalat miatt is megtámadtatott, eltitkolni és a háznak tudomására nem hozni, hogy, a mennyiben abban a propoziezióban, a melyet én tettem, hiba volt, azért a felelőség első sorban engem terhel, a ki erre az útra akartam terelni a dolgot, nem volna helyes; ezt a tényt a háznak tudomására hozni, gondolom, becsületbeli kötelességem volt. (Hoszszas, élénk tetszés, helyeslés és éljenzés jobbfelöl és a középen. Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) Rakovszky István: T. képviselőház! A házszabályokhoz kérek szót. Elnök: A házszabályokhoz? Kérem! Rakovszky István: T. képviselőház! Én t. képviselőtársam, gróf Tisza István urnak felszólalásában és indítványában a szólásszabadságra nézve imminens veszélyt látok. (Mozgás jobbfelöl.) Ezért engedje meg a t. ház, hogy én a házszabályokból magukból beigazolhassam, hogy t. képviselőtársam állásfoglalása teljesen elhibázott, a házszabályokkal ellentétes volt és ezen felfogás ellen tiltakozó szavamat felemeljem. Mindenben csatlakozom azokhoz, a miket gróf Apponyi Albert, mélyen tisztelt elnök ur mondott. Gróf Tisza István, t. képviselő ur a házszabályok 203. §-ának első bekezdésére hMatkozott, amelyekként szól (olvassa): »Az interpellácziók tárgyalására szánt idő, valamint az interpellácziók megtételének és azokra adandó válaszok meghallgatásának idejét időről-időre a ház állapitja meg.« Erre azt az okoskodást építette fel, hogy mMel ez maga még nem a napirend — a mi különben nem áll, mert, a mint a kezemben levő kinyomatott napirend mutatja, a napirendnek első tárgya az irományok előterjesztése és ez az irományok között terjesztetett elő, tehát már a napirendhez tartozott — a házszabályoknak értelme az, hogy ez a tárgyalás ezen előterjesztés fölött ma be is fejeztessék. Ez sem áll, mert ugyanazon joggal követelhetné a képviselő ur azt is, — és ebben találom én az imminens nagy veszélyt — hogy, ha egy törvényjavaslatnak tárgyalása megkezdetik, ezen törvényjavaslat ugyanazon ülésen le is tárgyaltassék. Ez tiszta dolog, mert a törvényjavaslat is bizottsági jelentés formájában kerül a ház elé. De, t. képviselőház, ellentétben áll ez a házszabályok 202. §-ával. A házszabályok 202. § ának utolsó bekezdése ezt mondja: Az ülés el nem oszlatható, mig a ház napirendje megállapítva nincs. Egy r másik szakasza a házszabályoknak pedig azt mondja, hogy ha az ülés nincsen egy órával meghosszabbítva, két órán túl senki sem szólalhat fel érdemileg. Két óra után tehát semmi máshoz sem lehet szólani, kMéve a házszabályokra való hMatkozás czimén és a napirend megállapításához, mert két óra után senkinek sem kötelessége itt maradni, kMéve, ha a napirend nincsen megállapítva. Ezen oknál fogva én azt találom, hogy a t. képviselő ur tévedett és szükségesnek tartottam azt jelezni, hogy ezen komoly pillanatban kettőzött figyelemmel őrködjünk a házszabályok felett. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) Gr. Tisza István : Szavaim értelmének helyreállítására kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Már korábbi kijelentésemből önként következik az, hogy most indítványról szó sem lehet, mert a határozat már ki lévén mondva, indítványnak helye nincsen. De azért súlyt helyezek rá a kérdés fontosságánál fogva, hogy szavaim értelmét, a melyeket a t. képviselőtársam nem helyesen értelmezett, helyreállítsam. Az általam idézett szakasz azt mondja, hogy a napirend tárgyalására szánt idő tarthat egy bizonyos megállapított időig. Hát én nem azt vitattam és nem is azt vitatom, hogy az irományok előterjesztése nem a napirendhez tartozik, hanem vitatom azt, hogy az irományok kinyomatása iránti intézkedés tárgyalásnak nem tekinthető. (TJgy van! Helyeslés a jobboldalon.) Ezt kívántam megjegyezni álláspontom igazolása végett; most természetesen bele kell nyugodnom a határozatba. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Halljuk a napirendet!) Elnök: Most a napirendet kell megállapítani. (Halljuk! Halljuk!) A holnap d. e. 10 órakor kezdődő ülés napirendjére javaslom első sorban az irományok előterjesztését. Ebben benne foglaltatik a ma beterjesztett, de még el nem intézett iromány elintézése feletti vitának folytatása. Azután következnék az indítvány- és interpellácziós könyvek felolvasása, majd az 1903. évi első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1902 : XXM. t.-cz. hatályának az 1903. évi augusztus hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása, azután a kérvények tárgyalása és végül az interpellácziók előterjesztése, Hogy erre a ház mely órában tér át, a felett csak holnap határozunk, a mikor tájékozva leszünk az iránt, van-e interpelláczió és mennyi. Méltóztatnak-e ebbe belenyugodni ?
