Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-259

124 259. országos ülés 1903 május 1-én, pénteken. Széll Kálmán miniszterelnök: . . . hogy már most vegye tudomásul, ha igy a felelőséget áthárítani akarnám, igazuk volna; de én nem akarom a felelősséget áthárítani, nem akarom, hogy most vitattassék, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) nem akarom, hogy most vegyék jóváhagyó tudomásul . . . (Folytonos nagy zaj a szélsobaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: A felett, hogy jogos, hogy helyes volt-e, az állam érdekében volt-e, kötelesség volt-e, indokolt volt-e a budget nélküli állapotban is a háztartást vinni és azt akképen vinni, hogy az állam gépezete össze ne roskadjon vagy meg ne akadjon, annak idején fog a törvén} hozás határozni; én addig semmiféle Ítéletet nem akarok. (Hosszantartó nagy zaj a szélsobaloldalon.) Csak akkor lenne jogosult az ellenvetés, ha erre nézve csak egy szemernyi^ ebben a jelentésben benne lenne. De nincs. És hogy bebizonyítsam . . . (Hosszantartó nagy zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon : Halljuk! Halljuk !) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Halljak! Halljuk!) Meg kell hallgatni a miniszterelnököt! (Folytonos zaj a szélsobaloldalon.) Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Befejezem, ha csend lesz. Előbb nem szólok. (Helyeslés a jobboldalon. Folytonos zaj a szélsobaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: A mig mások beszélnek, én nem beszélek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Hadik Barkóczy Endre: Eáérünk! (Zajos felkiáltások a szélsobaloldalon: Halljuk!) Elnök (csenget): Kérem, t. képviselő urak, ha hallani kívánják a miniszterelnök urat, akkor méltóztassanak csendben lenni. Széll Kálmán miniszterelnök: És hogy bebizonyítsam . . . (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (többször csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: ... és hogy bebizonyítsam, hogy én igy értem . . . (Folytonos nagy zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: ... hogy ezt annak akarom tekintetni . . . {Folytonos nagy zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) Elnök (többször csenget): Kérem, képviselő urak, szíveskedjenek csendben lenni! Széll Kálmán miniszterelnök:... és hogy én bebizonyítsam, hogy én igy értem . . . (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Nem beszélek addig, mig csend nem lesz. (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Elnök (csenget): Kérem Pap Zoltán képviselő urat, legyen szíves csendben lenni. (Folytonos zaj a szélsobaloldalon.) Kérem Nessi képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. Ne méltóztassék folyton közbeszólni! Széll Kálmán miniszterelnök:... és hogy bebizonyítsam, hogy én igy értem, hogy másképp — ha csak mesterségesen elferdíteni valaki nem akarja — nem is lehet érteni, hogy igy tekintem és másnak nem tekintendő . . . (Folytonos nagy zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) sem szövegénél, sem tartalmánál fogva, mint ugy, hogy a képviselőház annak idején ítélkezzék felette . . . (Szűnni nem akaró nagy zaj a szélsobaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Széll Kálmán miniszterelnök: Igazi komédia! (Folytonos nagy zaj a szélsobaloldalon.) Kossuth Ferencz (a szélsőbal hátsó sorai felé megy): Hallgassátok meg már, ha mondom! (Felkiáltások a jobboldalon: Éljen Kossuth! Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Széll Kálmán miniszterelnök: És hogy ón alkotmányos szempontból is ezzel a jelentéssel, ezzel a ténynyel csak törvénytiszteletet akartam bizonyítani, és hogy a legkisebb kifogás sem eshetik ellene, hogy teljesen ártatlan dolog: mutatja az, hogy akkép jelentettem be . . . (Folytonos nagy zaj a szélsobaloldalon. Mozgás jobbfelöl. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Széll Kálmán miniszterelnök: ... mutatja az, mondom, hogy én akképen jelentettem be azt a ház t. elnökének, hogy egy ilyen jelentést teszek, hogy annak csak kinyomatását fogom kérni, vagyis ugyanazt, a mit a ház 1899-ben egyhangúlag elhatározott, annak tárgyalását pedig . . . (Folytonos zaj a szélsobaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Széll Kálmán miniszterelnök : Szándékos rendzavarók! Ez szándékosság. (Igaz ! Ugy van ! jobb felöl. Folytonos zaj a szélsobaloldalon.) Kossuth Ferencz: Kérjük a lényegét! (Folytonos zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök : Tessék kihallgatni. (Folytonos zaj.) Kossuth Ferencz: Hisz látja a szituácziót! Kérjük a lényeget! Széll Kálmán miniszterelnök: Meg kell hallgatniuk. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Kossuth Ferencz: Meg kell hallgatniuk, de hát nem hallgatják meg. Tehát kérjük a lényeget. (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Akként jelentettem be, ismétlem, hogy azután a jelentés tárgyalása történhessék bármikor az indemnitás után. És hogy legelevenebben bebizonyítsam, hogy kétely senkiben jóhiszemüleg ne maradjon az iránt, hogy én ezzel nem akarok semmiféle nyilatkozatot provokálni, semminek sem akarok prejudikálni, és hogy ez annyira távol áll a