Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-259

259. országos ülés 1903 májas 1-én, pénteken. 117 a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem lehet beszélni! Zaj. Elnök csenget.) Hogyne lehetne, hiszen nincsen bezárva a vita, még napirend előtt vagyunk, nekem bármikor jogom van szólani. Még nincsen feltéve a kérdés. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Csak azt akarom kijelenteni röviden, megint ténybeli felvilágositáskép, hogy abban a jelentésben semmi expedienst nem keresek, sem nem akarok, abszolúte semmi expediens abban nincs, a mi a dolgoknak menetére vonatkozik. Ez egy egyszerű jelentéstétel arról, hogy mi belsőleg miképp gyakoroljuk majd felelősségünk alatt a kiadások teljesítését, és ezzel semmiféle előzetes tudomásulvételt nem akarunk, nem akarjuk, hogy előzetesen tudomásul vegye a ház, csak beadtam azért, hogy annak idején tárgyalja akkor, a mikor akarja és majd utólag határozzon felette. (Folytontartó nagy zaj a szélsbbalóldálon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) A másik szintén egy ténybeli jelentés, vagy ténybeli helyreigazítás, hogy a kormány az állami számvevőszéket nem vonta be a dologba, mert az állami számvevőszék az országgyűléshez intézi ezen jelentését, önönmaga, saját elhatározásából, felelősségének tudatában. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Miután az állami számvevőszék minden jelentését a miniszterelnök adja be, tehát ezen jelentést is én adtam he, a mely jelentés nem is én hozzám van intézve, hanem intézve van az országgyűléshez. Tehát azokból, a miket Holló Lajos képviselő ur előadott, egyetlenegy argumentum sem áll, (Zajos helyeslés jobbfelöl). a mi azt megmotMálná, hogy én vonjam vissza. Ebben a jelentésben semmi sincs és ha nem tettem volna meg, talán kérték volna; mert megkérdezhette volna mindenki, hogy micsoda intézkedéseket teszünk a kiadásokra. Ez sem nem preczedens, sem nem prejudikál, sem nem akarja megosztani a felelősséget senkMel, sem előre való tudomásvétel szankczionálását nem kívánja. Ez egy egyszerű száraz jelentés, a melyet én vissza nem vonok. (Hosszantartó, zajos helyeslés és tetszés jobbfelöl. Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon : Vonja vissza!) Elnök: Szólásra fel van jegyezve Barta Ödön kéjíviselő ur. Barta Ödön: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az országgyűlési Naplóból preczedensek utján már igen sok sajnálni való körülményt és tényt lehet megállapítani ebben a házban. De alig lehet sajnálatosabb tényt konstatálni, mint azt, hogy nekünk még arra is van preczedensünk, hogy törvényen kívüli állapot esetén mi történjék ebben az országban, a mi azt mutatja, hogy ebben az országban az alkotmányosság már nem egyszer feneklett meg. (ügy van! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Fájdalom! Barta Ödön: Én nem habozom kijelenteni, hogy én a felelőségnek akként való szétosztását, a mint ez történik, hogy azt az egyik a másikra hárítja, nem tartom helyesnek, Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem hárítom ! (Zaj a szélsöbahldalon.) Barta Ödön: . . . nem tartom jogosultnak, mert a felelőség egyedül és osztatlanul mindazokat terheli, a kik elmulasztották Magyarország alkotmányát ugy kiépiteni, hogy a magyar alkotmányra nehezedő hatalom súlya alatt Magyarország alkotmánya időnkint repedéseket ne kapjon. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De legyen, a mint van. Most csak arról a tárgyról akarok nyilatkozni, a mely előttünk fekszik. A t. miniszterelnök ur abban a kellemes — ezt igazán két kérdőjellel kellene leirnij de kimondani nem lehet — abban a kellemes helyzetben találta magát ma, hogy midőn a május elsején keltezett rendeletet 1903-ban beterjeszti, akkor, talált magának egy eredetit, a melynek csak a másolatát kellett elvégeztetni minden fejtörés nélkül, arra a czélra, hogy az országgyűlésnek jelentést tegyen ugyanarról, a mi ezelőtt négy esztendővel az akkori okstrukczió idején került a ház elé, azzal a kis változtatással, hogy akkor még más dolgok is voltak törvényenkMüli állapotban, t. i. a gazdasági kiegyezési kérdések egész komplexuma. (Felkiáltások jobb felöl: Még mások is!) Összehasonlítás utján jutottam erre a térre. Mikor a házba bejöttem, — és ugy hiszem, az idézte elő azt a nagy félreértést, a mely e házban uralkodott, hogy lehetetlen felindulás nélkül érezni azt, hogy ezen országnak ezeréves alkotmánya sincs elegendően felépítve arra, hogy azt idegen elemek meg ne zavarhassák, — azt éreztem és láttam . , . (Derültség a néppárton.) Mi haja Förster képviselő urnak? Förster Ottó: Egészséges vagyok! Barta Ödön: Mert ha van valami baja, akkor kérem, azt nekem mondja meg! Förster Ottó: Olyan egészséges vagyok, mint a makk! (Elénk derültség a néppárton és a jobboldalon.) Barta Ödön: En azt hiszem, az okozta a bajt és felindulást, hogy a felolvasott jelentésben a t. kormány jóváhagyó tudomásulvételét kéri olyan intézkedéseknek . , . Széll Kálmán miniszterelnök: Annak idejében ! Barta Ödön: . . . a mely intézkedéseket mi a magyar alkotmány világos rendelkezései értelmében alkotmányelleneseknek tartunk! Nem is tarthatjuk őket egyebeknek. Széll Kálmán miniszterelnök: Annak idejében! Barta Ödön: A t. miniszterelnök ur sem tarthatja, egyebeknek. A t, miniszterelnök ur nem statuált új érát ebben az országban, mikor a jog, törvény és igazság uralmát akarta statuálni, mert világos, hogy Magyarországon ezer év óta mindig a jognak, törvénynek és