Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-259

114 259. országos ülés 1903 május 1-én, pénteken. érveit felhozni. Mi, aggódó hazafiak ma egy tényleges állapottal állunk szemben, tehát ezen tényleges állapot alapján kell meggondolni, hogy mit cselekedjünk. (Helyeslés a jobboldalon.) A kormányelnök ur egy jelentést terjesztett a képviselőház elé. Ugyanabban a helyzetben vagyok én is, mint Polónyi Géza t. képviselőtársam, hogy egyszeri felolvasásra annak méltatásába, bírálatába mint komoly ember, bele nem mehetek . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is kértem ! Én csak a kinyomatást kértem! Komjáthy Béla: . . . daczára annak, hogy hasonló eset már volt, mert 1899-ben ugyanilyen jelentés adatott be. Hogy azonban az ember összehasonlítást tehessen, hogy álláspontját helyesen megindokolhassa, kell, hogy mindkettőt tüzetes tanulmány tárgyává tegye. Széll Kálmán miniszterelnök: Én csak azt kértem. Komjáthy Béla : Én, a ki komolyan szoktam és szeretek cselekedni (Helyeslés a jobboldalon.) természetes dolog, hogy egyszeri felolvasás után bírálatot itt elő nem adhatok. Nem késem azonban kijelenteni, hogy az én alkotmányos fogalmaim szerint az a hitem és meggyőződésem első felolvasásra is, hogy ez a jelentés a mi alkotmányunkba ütközik. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Barabás Béla: Most helyeselj, Kubinyi! (Zaj.) Kubinyi Géza: Mi a tisztességes eljárásnak helyeslünk ! (Ugy van! jobbról.) Komjáthy Béla : T. képviselőház ! Nem késem kijelenteni, hogy az én meggyőződésem szerint — és ezt még vitatni is merném — akkor, a midőn a kormány a kiadások megtételére és a közjövedelmek bevételére költségvetés nélkül van, kell, hogy magának felhatalmazási törvényt kérjen. Egy ily egyszerű jelentés beadása nem pótolhatja magát az indemnitást. (Ugy van! l)gy van! a szäsöbaloldalon.) Ezt erről a helyről — a mint én érzem és tudom — elfogadni nem lehet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azonban, midőn ezt előzetesen kijelentem — visszatérek előbbeni állásfoglalásomra, — még sem vagyok abban a helyzetben, hogy e pillanatban komoly érvekkel tudjak előállani. (Tetszés a jobboldalon. Halljuk! Hallja Jt! a szäsöbaloldalon.) Miért? Mert nem akarok vakon ugrani, (Elénk tetszés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szäsöbaloldalon.) hanem igenis komoly diskusszio tárgyává akarom ezt az ügyet tenni. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Hiszen nekem meggyőződésem az, hogy a kormány sem akar kitérni a bírálat elől; meggyőződésem, hogy kötelességét érzi . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Azért adtam be I (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Komjáthy Béla: . . . mikor azt akarja, hogy bírálat tárgyává tétessék. Viszont nekünk sem szabad egyedül a szenvedély által elragadtatva bírálat nélkül pálczát törnünk a felett, (Élénk tetszés a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) a minek megvitatását kell, hogy tűrjük a parlamentben. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert ez a parlament az ország parlamentje, tehát kell, hogy az ország minden polgára értesülve legyen, hogy micsoda érveket hozunk fel. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Azért én, t. képviselőház, azon előzetes kijelentés mellett, hogy az én hitem és meggyőződésem szerint ez a jelentés a mi alkotmányunkban nem gyökerezik, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) abban én ma is sérelmet látok, — (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) — a komoly megvitatás czéljából arra kérem a képviselőházat . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Én is ezt akartam! Komjáthy Béla: . . . hogy minden további vita nélkül és különösen azért, mert a jelentésben benne van, hogy a kormány jóváhagyó tudomásulvételt kér: ezen jelentést kinyomatni, szétosztatni és tárgyalásra kitűzni méltóztassék. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Beőthy Ákos: T. képviselőház! (Zaj a jobboldalon, Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Én tökéletesen egyetértek abban, hogy az ilyen előterjesztések kinyomatása és napirendre tűzése felett a ház ez alkalommal határozhat. A magam részéről nincsen is ellene semmi kifogásom, de mégis kénytelen vagyok, t. képviselőház, azokra, a miket az igen t. miniszterelnök ur mondott, és a mik én bennem nagy aggályokat keltettek, néhány megjegyzést tenni. (Halljuk ! Halljuk!) És itt, t. képviselőház, azt előre kell bocsátanom, — ebben a tekintetben eltérek Komjáthy Béla t. képviselőtársamtól, — (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) hogy lehetetlenség, hogy rá ne mutassunk, — habár csak egy-két szóval is — hogy ezért a képtelen helyzetért voltaképen ki a felelős. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Kénytelen vagyok, t. képviselőház, kimondani, hogy egyesegyedül a kormány felelős. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) A t. miniszterelnök urnak négy hónapon keresztül volt ideje a költségvetést előterjeszteni; (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) a helyett előterjesztette, t. képviselőház, a katonai javaslatokat, (Félkiáltások a szélsöbaloldalon: Le vele! Zaj a jobboldalon.) a mi mindenesetre azt bizonyítja, hogy a t. miniszter ur nem ismerte a helyzetet és a kormányzat első követelményének nem tud eleget tenni: »gouverner c' est prévoir,« Polónyi t. képviselőtársam hMatkozott itt az osztrák 14. §-ra. Erre a t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy itt a 14. §-ról szó sem lehet, mert együtt van az országgyűlés. Már engedelmet kérek, annál rosszabb, mert itt a törvény betűMel akarják kijátszani a törvény