Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

82 2í0. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn. segíteni lehet és a kormánynak kötelessége, hogy az ilyen adatokat megvizsgálja. Készséggel deferálok ott, a hol szabálytalanság nem történt, megbízom a miniszter úrban és az államtitkár úrban és ha valaki sértve érzi magát az által, hogy hozzám valótlan adatokat hoznak, szívesen megteszem a helyreigazító nyilatkozatot, {Halljuk! Halljuk!) Két nagyobb szabású dologról volna szó, a melyek a nyilvánosság előtt is szerepeltek. Az egyik a pólai önkéntesek dolga, (Halljuk! Halljuk!) a melyről azonban nem akarok beszélni, mert ez maga kitöltené az ülés hátralevő idejét, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) ennek a szellőztetését tehát későbbre tartom fenn magamnak. Van továbbá egy másik nagyszabású eset, a mely a Nessi-ügyhöz hasonló, de a melynek egészen más befejezése volt egy igen érdekes sajtópör, a mely katonai dolgokkal van összefüggésben s a melyben a horvát bán nagy szerepet játszik. Térszüke miatt, (Derültség balfelöl.) most ez a kettő kimarad, hanem kezdem a t. miniszter úrral és az ő katonaságával, kezdem azzal, hogy én homályosan emlékszem egy bizonyos törvényre, a mely nem engedi meg a tényleges katonáknak azt, hogy képviselői állást vállaljanak. Ámde ez azon törvény daczára is megtörtént. Nincs ehhez semmi szavam, nincs ellene kifogásom, de hiába, ezt a kérdést már nagyon sokan felhozták. Ha tényleges katona a miniszter ur, akkor nem lehet képviselő; ha nem tényleges katona, akkor nem szabad a fizetést húznia. (Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) És ezzel kapcsolatban van egy másik dolog is, a mi régi óhajtása ennek az oldalnak, hogy czMil ember legyen a honvédelmi miniszter, mert hiába, akkor csak a parlament alá tartozik, de mihelyt katona, rangjánál fogva Pittreichnek, a közös hadügyminiszternek a magyar nemzeti államnak honvédelmi minisztere szalutálni és engedelmeskedni tartozik, mint egy beosztott tábornok, mert a közös hadügyminiszter az egész monarchiának hadügyminisztere, a honvédelmi miniszter jjedig csak egy nyoIvorult kis tartománynak, Magyarországnak a minisztere. Erről a hadügyminiszter-változásról jut eszembe nekem, hogy bizony mindegy az nekünk, akárki is a hadügyminiszter. Eszembe jut egy kép, a mit sok parasztházban láttam. Az van fölé irva: Andenken auf meine Dienstzeit. Ezt nyomatják millió és millió példányban. Mikor a baka haza akar menni, megveszi a képet, lefotografáltatja magát, a fejet kMágja és azt beleragasztja. A kép mindig ugyanaz marad, csak a fő változik. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kezdem egy eléggé érhetetlen dologgal. Én magam legalább nem tudtam vele tisztába jönni. Egy ember azt panaszolja, hogy ő rajta, a ki 1887-ben, tehát 16 esztendővel ezelőtt lett besorozva a II. Miklós huszárezredhez, 1892-ben, a mikor Bródy Lajos volt a 48-as képviselőjelölt Bánffy-Hunyadon és ő a 48-as zászló alatt küzdött, ezért boszut állt a katonaság. Ezt én nem hiszem el, de nem is tartozik ide. Elég az hozzá, hogy itt a katonakönyvébe az van beírva, hogy ő 1903-ban, tehát 16 évvel a bevonulás után — pedig tudtommal 12 évig tart a katonai szolgálati idő. — (Olvassa): »1903. január 10-én fegyelmi fenyítésének letöltése végett szabadságoltatott. A fegyelmi fenyítés letöltése után, Kolozsvárott, 1903. január 23-án. A magyar királyi XXI. honvéd-gyalogezred első század parancsnoksága. Pál századparancsnok. Orvosilag megvizsgáltatott és egészségesnek találtatott, dr. Szőlőssy.« Többi része meg ezt mondja a levélnek: 1903. január 10-én reggel háromnegyed öt órakor a lakásomon megjelent két csendőr, felmutatta a magy. kir. XXI. honvéd-gyalogezred parancsnokságának parancsát, bekísért Kolozsvárra, ott kihallgattak, megbüntettek húsz napi szigorított fogsággal, a melyből az első kilencz napot böjttel, a többit másképen töltöttem el. 16 éves katona létemre jogos volt-e ez a büntetés vagy nem ? Hívják ezt az embert Luleszák Józsefnek. Itt van katonakönyve, itt van levele, — az államtitkár urnak, a mikor tetszik, átadhatom. Gromon Dezső: Tessék csak átadni. Lengyel Zoltán : A konzekvencziákról beszélhetnék sokat, hogy 16 óv után a hadseregnek joga van-e ezt megtenni? Gromon Dezső: Xem tudom, előbb meg kell vizsgálni, tessék ideadni. Lengyel Zoltán: Félretettem, majd a többiekkel együtt odaadom. Azután, hogy már az írásaim szerint haladjak, arra nézve, hogy milyen a hadsereg és milyenek ott a viszonyok, elmondok négy esetet. Történt ez velem és önkéntes társaimmal, (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) Beznák Aladárral, Hirsch-sel és Weinbergerrel. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Beznák Aladár esete az, hogy egy alkalommal későn ment az ezredéhez, mikor már a század kirukkolt. Meg volt hagyva a puczerjének, hogy minden Rüstungot, a hogy a katonáék kifejezik magukat, az ágyra letegyen, hogy ő tudja, ha majd később jönne be, hogyan kell kirukkolni. A puczer kirakta, a Rüstungot, de a borjut elfelejtette kikészíteni. Az én barátom kocsiba ült, utána hajtatott a századnak. El is érte a nagyváradi sétatér körül, a hol a csapat elvonult. Az őrmester hátul volt. Azt mondja neki: »Xo, hála Istennek, hogy megjött az önkéntes ur!« »Hát nem vették észre, hogy elmaradtam ?« »Na menjen be csak a sorba.« Egy pár perez múlva odament az őrmester és igy szólt: »Az, Istenét magának: Hát hol van a borjú?« »En,« azt mondja, a nélkül jöttem.« »Xo de most önkéntes ur essék össze rögtön és legyen beteg.« »Nincs semmi bajom!« »Rögtön essék össze itt az útszélen.« » Kérem, szót fogadok.« Össze is esett az árokban és az őrmester jelen-