Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

540. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfon. 71 Nessi Pál: Megfordítva volt, ugy-e bár! (Mozgás és zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Lengyel Zoltán: De igaz a többi, a mit most fogok mondani! (Nagy derültség a jobboldalon. Egy hang jobbfelöl: Ejnye be jó!) Mert az bizonyos, hogy nem vihető keresztül a javaslat, és az is bizonyos, t. miniszterelnök ur, hogy ön egy kényszerhelyzetet teremtett ezáltal; mert ugyan mit csinálhat ez az ország és ez a párt? Vagy elfogadja ezt a javaslatot és utána a kiegyezési javaslatokat ugy, a mint vannak, az utolsó órában, vagy azt fogja ő mondani, hogy »exlex« van; sem a külföldi szerződések meg nem köthetők, sem az osztrákokkal való vám- és kereskedelmi szövetség meg nem újítható, sem a horvátokkal a pénzügyi egyezmény tárgyalása nem folytatható tovább, sem a hadsereg nem tartható fenn. Azt hiszem, hogy Körbernek az intencziója szerint megy ez az egész dolog; előbb kell ezt a javaslatot tárgyalnuk, mint a többi szükségesebb javaslatokat, hogy az, a mi neki kedves, t. i. a vám- és a kereskedelmi szövetség, a mint megkapták a magukét, rögtön keresztülmehessen, (Ugy van! Ugy van a szélsobaloldalon.) és hogy ez az ország és ez a parlament olyan kényszerhelyzet elé legyen állítva, hogy az utolsó perczben bírálat és kritika nélkül mindent elfogadni legyen kénytelen. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Ez igaz, t. miniszterelnök ur, és igaz lesz azon esetben is, ba az ön által készített javaslatokat más fogja ebben a házban megvédelmezni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon) T. ház! Ha már itt vagyok a kiegyezési javaslatoknál, nem állhatom meg szó nélkül azt sem, hogy a miniszterelnök ur kormányzatának egész ideje alatt a legfőbb dolog, a melyre ő hMatkozott, az a bizonyos formula volt, a melylyel ő megvédte az ország jogait; azt a bizonyos hármas vívmányt megcsinálta; azután, a mikor le kellett gombolyitani a vívmányokat, kiderült, hogy az egész javaslatban benne van ugyan minden, de még sincsen benne semmi. Mert ha minden benne van, akkor tényleg nincsen benne semmi, mert a »minden« az semmi. Olyan ez a javaslat, t. ház, mint az örök mozdony, a mely mindenre használható. Nem akarom elmondani arra a formulára vonatkozó reflexióimat; majd talán más alkalommal visszatérek erre. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) de az ország ezt a formulás, paktumos rendszert, ezt az iránynélküli kormányzást már teljesen megunta. (Ugy van! a szelőbőloldalon.) E sok lavirozással és paktálással odáig jutottunk, hogy mikor a nemzetiségi kérdésről kérdezősködtem egy igen előkelő lutheránus paptól, ez azt mondta nekem, hogy a miniszterelnök ur kormányzata alatt ez a paktálási rendszer oda fejlesztette a nemzetiségi viszonyokat, hogy a mit ők húsz esztendő alatt építettek, ez négy esztendő alatt lerombolta. Igaz, hogy a miniszterelnök ur a mi támadásainkkal szemben megtalálja a maga védelmét, azonban ne vegye rossz néven, ha azzal a védelemmel szemben a szónak korlátait nem nagyon tartjuk szem előtt. Hiszen maga a t. miniszterelnök ur adott rá a parlamentnek jó példát, és azok a lapok is, a melyek árkonbokron keresztül olyan híven követik önt és minket annyira bántalmaznak. Azért, hogy én rövid fölszólalásomnak ily hosszú bevezetést adtam, beszédem bevezető részének befejezésében hMatkozni akarok indokolásul arra, hogy ilyen hosszasan szólottam az elején, a ^Budapesti Hirlap« 1892-ik évi 87. számára, mely azt mondta, hogy a miniszteri székből a terjengős beszéd, mint a kicsapott árvíz, otthagyta a medret, hömpölyögve ömlik és pusztít tovább. Ezt az önt támogató »Budapesti Hírlap« irta. Hentaller Lajos: A főrendi hírlap! Lengyel Zoltán: Innen vettem és ezért tartottam én a magam részéről szükségesnek, hogy vázoljam a helyzetet, vázoljam azokat a viszonyokat, a melyekből ez a javaslat kialakult és megteremtette ezt a mostani helyzetet. (Halljuk ! Halljuk!) Miután így felfogásom szerint vázoltam ennek a helyzetnek képét, ennek a pártnak helyzetét, másrészt a miniszterelnök urnak helyzetét, akkor ezen rövid bevezetés után áttérek a javaslat tulajdonképeni tárgyalására, és szólni akarok a hadseregről. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, a t. államtitkár ur is meg fogja engedni nekem, hogy én, mint afféle czMilember, mégis katonai dolgokról beszéljek. Nemcsak kötelességem volna ez, ha még nem is tudnék róla beszélni, de azt mondták katonakoromban, hogy nagyon jól értek hozzá; hát azért merek hozzáfogni. Mert én annak idején roppant nagy ambiczióval könyökig belefeküdtem a katonai tudományokba. Német szó mellett persze, a miből a tudomány megmaradt a fejemben, de a német szót elfelejtettem. T. államtitkár ur, akkor a kapitányom látva ezt a nagy buzgóságot, azt mondta reám, hogy én zseni vagyok: »der weiss Alles besser, als ich«. Én, t. államtitkár ur, ezen jó szokásomat, hogy mindent jobban tudok, mint önök, megtartottam és azért akarom ezt a javaslatot és ezt a hadsereget megkritizálni. (Halljuk! Halljuk: Egy hang a jobboldalon: Szerénység!) Ez tréfa és szerénység együtt. Nézzük a javaslat dolgát gazdasági oldaláról is. Mielőtt gazdasági oldaláról megnéznők, a gazdasági javaslatokkal való eszmetársulást akarom kifejteni, mert hiszen addig ezen javaslatot nem is lehet megbírálni, a mig nem ismerjük azt a javaslatot, a melylyel ez titkos junktimban van: a gazdasági szövetségre vonatkozó javaslatot. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,) T. képviselőház ! Tudja és látja azt Magyarországon minden gondolkozó ember, hogy bizonyos eszmetársulás van a hadsereg létszámemelése