Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

62 2hQ. országos ülés Í903 márczias 30-án, hétfőn. jában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1902 : XXM. t.-cz. hatályának ujabb meghosszabbításáról. (írom. 368,372) (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Olyan nincs!) Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék intézkedni, hogy ez a javaslat kinyomassák, szétosztassák, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett pedig a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A pénzügyminiszter ur által benyújtott törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a jiénzügyi bizottsághoz utasittatik. Következik az 1889: VI. t.-cz. 14. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 268) tárgyalásának folytatása. Endrey Gyula jegyző : Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán: T. ház! Á nemzet önvédelmi harczának e fenséges pillanataiban örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy a nemzeti jogokért küzdők csatasorába álljak és segítsem a magam szavaMal is azok ellenállását, a kik a nemzetet ettől a gálád rablómerénylettől, a mely a nemzet ellen készül, meg akarják kímélni. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök (csenget): Mindjárt a beszéde elején kénytelen vagyok a képviselő urat kérni, hogy minden imparlamentáris kifejezéstől tartózkodjék. Az, a melyet most használt, az volt. (Ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: A tiltakozás szavát választottam és abban is kellő mérsékletet igyekszem tanúsítani mindig. (Derültség a jobboldalon.) Nem tehetek róla, ha a helyzet olyan nehéz és a javaslattal szemben kifogásaink oly súlyosak, hogy azoknak jellemzésére imparlamentáris kifejezéseket is kénytelenek vagyunk használni. (Tetszés a szásöbaloldalon.) A tiltakozást kellő erővel és elszántsággal, de mégis tárgyilagosan akarom megtenni és megvárom a t. túloldaltól a nyugodt meghallgatást, (Felkiáltások a jobboldalon: Hogyne!) mert el kell ismernie, hogy ebben a nehéz küzdelemben önzetlenül teljesítünk súlyos időben nehéz kötelességet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek után köszönettel kell adóznom a t. miniszterelnök urnak, hogy az ülések meghoszszabbitására vonatkozó indítványt beadta és ezzel kellő időt és alkalmat adott nekünk, hogy súlyos aggodalmainkból legalább egynéhányat elmondhassunk, a magunk kedve és tetszése szerint. Ha mindazt a sok keserűséget, panaszt és visszafojtott elkeseredést, a mely az osztrák ármádia ellen összehalmozódott bennünk, ki akarnók önteni, nagyon kevés volna erre nem öt óra, hanem egy egész esztendő is. De azt hiszem, ennek a vitának folyamán módot és alkalmat fogok találni, hogy azt is elmondjam, a mi most bennem marad az idő rövidsége nélkül is. A honvédelmi miniszter urat nem tisztelhetem ugyan a hallgatók sorában, de azt hiszem, a t. előadó ur készséggel meghallgatja panaszainkat és állja a mi ágyutüzünket. Igaz, ő is nehéz kötelességet teljesít, azonban erős természeténél fogva jobban kibírja egymagában, mint mi itt, ez az egész párt. Münnich Aurél előadó: Igazságának tudatában ! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Majd elválik !) Lengye! Zoltán: Én azt hiszem, hogy a t. előadó ur azt a szerepet, a melyet hajdanában Pulszky Ágost t. képviselő urnak szánt Eötvös Károly t, képviselőtársunk, a kellő méltósággal tölti be és ki is fogja állani. Eötvös Károly t. képviselő ur ugyanis annak idején Pulszky ^ gostot a kikötött gödölyének nevezte, a melynek bégetése magára vonja az oroszlánok figyelmét s a melyet azért kötnek ki, hogy az oroszlánok széttépjék, az oroszlánokat pedig a vadászok lelőhessek. (Derültség a szélsőbaloldalon.) De én, a jelen esetben már nem vagyok abban a helyzetben, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) hogy az előadó úrra vadászhassak, mert őt az előttem szólók ugy szétmarczangolták,... (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Meg van már lőve! (Nagy derültség.) Madarász József: Szegény Igló! (Mozgás és zaj.) Hentaller Lajos: Jó falat lenne a kannibáloknak! (Zaj Halljuk! Halljuk!) Lengyel Zoltán: . . , hogy igazán csak a tiszteletbeli katonai uniformisának zsinórjai, nadrágtartója, meg bakkancsai maradtak meg. Münnich Aurél előadó: Különben jól érzem magam! Lengyel Zoltán: Igen örvendenék, hogyha az előadó urat abban az előadói székben e javaslat tárgyalása folyamán még hónapokig a legfrissebb egészségben láthatnám. Minthogy azonban a miniszterelnök ur csak Szent István napjáig birja, nem hiszem, hogy az előadó ur tovább bírhatná. Kekünk innen, ezekből a padokból, nemcsak az a czélunk, hogy a javaslat törvényerőre emelkedését megakadályozzuk, hanem egyúttal az is, hogy meggyőzzük a nemzet széles rétegeit a magunk igazságáról, meggyőzzük az ellentábor törekvéseinek jogtalanságáról és a nemzetre való káros hatásáról. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Vitánk egyik czélját már elértük; a nemzet, élén az ifjúsággal, megmozdult, tömörült és teljes egyetértésben van; a czélok is ki vannak tűzve, a melyek felé törekszik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon) Elmúlt már az az idő, a midőn a függetlenségi politikának az volt a czélja, hogy eszméit elraktározza a jövőre, a téli szezonra, hogy majd akkor, a midőn elérkezik a tetteknek, a megvalósításnak ideje, megéljen belőlük. S ennek a nemzetnek, ennek az országnak és magának a trónnak nincsen más menekvése abból a zavaros helyzetből, a melyben most van, mint az, hogy a függetlenségi párt politikáját fogadja el, azt vegye ala-