Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-239
60 239. országos ülés 1903 márczius "28-án, szombaton. gatás nélkül. (Általános, élénk helyeslés.) Ez az álláspontom és azt hiszem, hogy Barta Ödön képviselő urnak ez ellen kifogása nem lehet. Barta Ödön: Ez ellen nincs kifogásom! Széll Kálmán miniszterelnök: Ezért gondolom, nem is hiszi és komolyan nem is hihette a képviselő ur, hogy ebben bátorítás lenne. A mi pedig azt a verziót, vagy azt a kis megjegyzést illeti, hogy ha Zágrábban tüntető körmenetet rendeznének fel nem adott és Horvátországot megillető jogoknak megtartása érdekében, — ab inverso ezt azt teszi, nem is jelenthet egyebet, mert különben semmit sem jelent — hogy Budapesten történtek tüntetések a jogfeladás ellen és az ellen, hogy a magyar államnak, a magyar nemzetnek a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal bizonyos jogait akarnók elrabolni: engedelmet kérek, hogy volt ez alkalmazva, hogy nem, mi volt ennek a czélja, mi indokból történt ez, nem tudom, de helytelenül volt alkalmazva s az ellen én tiltakozom. (Helyeslés jobbfelöl.) Tiltakozom az ellen, hogy az én politikámban, annak következéseiben, egyes ténykedéseimben, akármelyik törvényjavaslatban, vagy a jelenlegi törvényjavaslatban is bármiféle ogfeladás lenne akár közjogi, akár alkotmányjogi, akár más tekintetben. (Helyeslés jobb felöl.) Különben én annyira fontosnak tartom a kérdést, hogy, miután nekem a tegnapi dologról nincs jelentésem, nem is kérem, hogy a ház ezt a válaszomat tudomásul vegye. Szükségesnek tartottam csak Barta Ödön képviselő ur felszólalására a magam részéről ezzel a válaszszal élni, illetve ezzel szolgálni; ha azonban a jelentés előttem lesz, akkor kimerítem a dolgot. (Általános élénk helyeslés.) Barta Ödön: T. képviselőház! Miután a miniszterelnök ur maga sem kMan ja, hogy válasza, a melyet nem is lehetett érdemleges válasznak tekinteni, tudomásul vétessék, szó sincs róla, hogy abban az irányban akarnék most nyilatkozni, tudomásul veszem-e azt, vagy nem. Ezt a nyilatkozatomat függőben tartom, a mint különben a miniszterelnök ur maga is mondotta ezt. Egy dologra azonban kénytelen vagyok reflektálni és ez az, hogy a t. miniszterelnök ur a maga túlérzékenysége által vezéreltetve, valami olyat keresett és talált felszólalásomban, a mit én nem mondtam, és a mit abban az applikáczióban, a melyet a t. miniszterelnök ur alkalmaz, már szó nélkül nem hagyhatok. Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy a magyar viszonyokra applikálva azt, a mit én Horvátországra vonatkozólag mondottam, abból azt lehetne érteni, hogy ime, Magyarországon olyan jogok védelméért küzdenek, a melyeket elkoboztak, vagy el akarnak kobozni. Disztingváljunk világosan. En nem czéloztam ilyenre, mert hiszen a t. kormány politikája felett nem egy interpelláczió keretében, és az azt követő másodválaszban kell bírálatot mondani; más alkalmakkor volt erre elég módom, és e tekintetben köztünk teljes világosság uralkodik. Azt azonban nem mondtam, és nem mondhattam, de azt meg a t. miniszterelnök ur se mondja, hogy a mikor a magyar nemzet százezrei — akár kisebbségének nézze a miniszterelnök ur, akár többségének mondjuk mi, — a magyar nyelvért küzdenek, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ezt össze lehet hasonlítani a horvátországi forradalmi törekvésekkel, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobb felöl.) a melyek a magyar állam tekintélye és intézményei ellen irányulnak, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Ezt tehát ne méltóztassék beszédembe belemagyarázni. (Mozgás és zaj a jobboldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon: Mit akar Belitska már megint?) Belitska Béni t. képviselőtársamnak a gesztikulácziójára épen oly kevés súlyt helyezek, mintha mondta volna azt, a mit gondolt. (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Elnök: T. ház! Miután maga a miniszterelnök ur sem kívánta válaszát véglegesnek tekintetni, azt hiszem, a t. ház belenyugszik abba, hogy Barta Ödön képviselő ur interpellácziója kiadassák a miniszterelnök urnak. (Helyeslés.) Időközben Pozsgay Miklós képviselő ur megjelenvén, kérte, hogy interpelláczióját most utólag megtehesse. Miután 3 óra még nincs, azt hiszem, a t. ház belenyugszik abba, hogy Pozsgay Miklós képviselő ur utólagosan tegye meg interpelláczióját. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk !) Pozsgay Miklós: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Miután az illető t. miniszter ur, a kihez interpellácziómat intézni óhajtom, nincs jelen, engedje meg a t. ház, hogy interpellácziómnak felolvasására szorítkozzam (Elénk helyeslés.) és annak megokolásától eltekintsek. (Halljuk! Halljuk ! Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Pozsgay Miklós (olvassa): »Interpelláczió. Azon kérdést bátorkodom tenni Wlassics Gyula kultuszminiszter úrhoz, vájjon mit szándékozik tenni azon középiskolai tanárokkal, a kiket 1902. évi Julius hónaptól kezdve megfosztott azon törvényes előléptetéstől, hogy a IX. fizetési osztályból a VIII. fizetési osztályba léphessenek elő. MMel szándékozik ezeket a tanárokat a t. kultuszminiszter ur kárpótolni az őket már eddig is ért anyagi veszteségekért ?« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral. A következő ülés napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (As ülés végződik d, u. 2 óra 50 perczkor.)
