Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-239
58 239. országos ülés 1903 márczius 28-án, szombaton. és megtorlásban fog részesülni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy mik a forrásai ezeknek a zavargásoknak ottan, nagyon nehéz azt igy konstatálni és azokra az elemekre szétbontani, a melyekből azok itt-ott jelentkeztek. Hát talán az is egyik oka, — talán, igy mondom — hogy most, ugy látszik, ezek a zavargási velleitások a levegőben vannak; Cataniában is zavarognak a diákok, Budapesten is, Zágrábban is, már aztán ki-ki a maga utján és a maga ezéljai szerint. Az egyik helyen olyan a motívum, a melyet mindannyian elitélünk, a másik helyen olyan, a melyet nem mindnyájan Ítélnek el. Bizony ezek a dolgok nagyon nehezen tisztázhatók igy lapidáris, egyszerű kijelentésekkel. Itt is bizony sok mindenféle járulhatott ehhez a dologhoz és sokból támadhatott, minden esetre helytelen dolgokból és helytelen törekvésekből, helytelen felfogásokból és olyanokból, a melyeket nemcsak erkölcsileg kárhoztatunk, ha a magyar állam jelvényeit illették, hanem a melyekre vonatkozólag a megtorló intézkedéseket az ottani hatóság meg is tette, vagy meg is fogja tenni, ha még eddig nem tette volna meg; és ha nem tette volna meg, intézkedni fogok, hogy megtegye. Ezt adom válaszul a t. képviselő urnak és kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni, (Helyeslés jobbfelöl.) Barta Ödön: T. ház! Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök ur eddig még nem kapott kellő tájékoztató adatokat arról, a mi Horvátországban történt. Széll Kálmán miniszterelnök: Az estiekről! Barta Ödön: Hiszen olyan korszakban élünk, a mikor Zágráb nem fekszik a világ végén és az különben sem az országnak egy elrejtett zuga. Zágrábban a magyar kormánynak egy ekszpoziturája, a horvát bán, felelős mindazért, a mi ott történik. A horvát bán a miniszterelnök urnak tartozik jelentést tenni minden olyan dologról,. . . Széll Kálmán miniszterelnök: Tesz is! Barta Ödön: ... a mely ott a magyar állam egysége, területi biztonsága, különösen a magyar állam jelvényei és czimerének veszélyeztetése irányában történik. Nem alárendelt, kisebb jelentőségű utczai rencletlenkedésről van szó, hanem egy szervezett mozgalomról, a mely abszolúte nem hibázza el még tévedésből sem azokat az objektumokat, a melyek ellen irányul; egyenesen és tervszerüleg a magyar állam középületei, intézetei, czimerei, jelvényei és feliratai azok, a melyek a zavargásnak czélját képezik. T. miniszterelnök ur! Ilyen esetben azt hiszem, kell az ott lévő báni kormánynak annyi kötelességtudással bírnia, hogy ezekről a dolgokról haladéktalanul jelentést tegyen a miniszterelnök urnak. Széll Kálmán miniszterelnök: Tesz is. De azok tegnap este történtek! Barta Ödön: Legalább is kell lennie oly fontos szolgálatnak a bán részéről a kormányelnök nrral szemben, mint a milyen egy Budapesten megjelenő jól szervezett lap tudósítója és a lap szerkesztősége között van. Pozitív tényekről szólanak azok a táviratok, a melyek Zágrábból ide érkeztek. Megnevezem a tényeket. A magyar államvasutak üzletigazgatóságának összes ablakait bezúzták; letépték a magyar feliratokat; abezugolták Magyarországot és a horvát pénzügyi függetlenség mellett tüntettek. Ugyanaz nap este a főpostát kővel bombázták: megint egy magyar intézmény; letépték a magyar czimert és sértő felkiáltások közben darabokra törték. Ugyanazon este folytatólag tiz óra tájban a magyar államvasutak igazgatósági épületét egy század katonaság őrzi a csó'cseléktől, a mely nem olyan csőcselék, a melyet mások igy neveznek, nem proletárok, hanem én nevezem csőcseléknek azért, mert magyar állampolgár létére a magyar állam intézményei ellen tüntet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ott történik mindez, a hol Jellasics szobra Magyarország felé kMont karddal mutatja annak a szellemnek az irányát, a melyet követniök kell; ott történik, a hol az iskolában tanítják az ifjúságot arra, hogy magyar gyűlölet legyen benne, ha férfiává lesz, mikor pedig férfi, akkor az egyetemi tanszékből hirdetik, hogy Magyarországnak Horvátországhoz annyi köze van, mint egyik szövetséges államnak a másikhoz. Ezért, mint a hogy a múltban, ugy most is fontosnak tartok minden oly tünetet, a mely arra mutat, hogy Horvátországban a gyűlöletet Magyarország ellen szítják. És minthogy Horvátország ránk nézve nem idegen terület, hanem a magyar állam területe, a magyar állam biztonságának ezen területen ily módon való veszélyeztetése sokkal fontosabb, semhogy a felől a bán ur, a mikor neki tetszik, egyszer fürdőbe mehessen szeptemberben, másszor pedig gondolkodjék napokig, vájjon tegyen-e kimerítő jelentést a miniszterelnök urnak, igen vagy nem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem akartam, t. képviselőház, e részleteket feltárni, illetőleg interpelláczióm keretébe belevonni, mert azt hittem, hogy a miniszterelnök ur azon helyzetben lesz, hogy megnyugtató választ fog adhatni. Ezen helyzetben és ezen értesítéssel azonban én az ügyet elintézettnek nem tekinthetem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és azt hiszem, a miniszterelnök ur sem kívánja válaszát véglegesnek tekinteni; nem is tekintem az ügyet olyan bagatellszerünek, hogy azzal megelégedhetnék, hogy a t. miniszterelnök ur — a mint nem is kételkedtem, hogy meg fogja tenni — azt mondja, hogy, ha jelentést fog kapni, arra fog törekedni, hogy ott az állam rendje ne veszélyeztessék. Hát, t. miniszterelnök ur, nem ez a kérdés, hanem a kérdés az, hogy minő garancziáink vannak arra nézve, hogy ott a magyar kormány ugy
