Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-239

5.3.9. országos ülés 1903 márczius 28-án, szombaton. 53 hogy néha igen, néha nem. De ha elismeri valaki azt, hogy a fedezetlen határidőüzletnek az árhullámzások kiegyenlítésére befolyása van. s illetőleg hogy annak árkiegyenlitő hatása van: akkor nem lehet azt állítani, hogy a fedezetlen határidőüzlet az árak alakulására semmi befolyással nincs. Hiszen, ha semmi befolyással nincs, akkor árkiegyenlitő hatása se lehet; ez természetes, illetőleg szükségképen következő valami. Tehát. t. ház, egyáltalában nem lehet vitatni azt, hogy a fedezetlen határidőüzlet a búzaárak alakulására abszolúte semmi befolyást sem gyakorolna és gyakorolhatna. Az ilyen állítás legfeljebb csak a felületesen szemlélőket tévesztheti meg, a kikre talán ez az egész állítás számítva is van, de a dolgok mélyére tekintőket ilyen állitások nem fogják félrevezetni épugy nem, mint talán azon állítás sem, mikor pl. vitatják, hogy az úgynevezett haute fináncé és a nagyiparnak érdeke a gabonaárak alakulása tekintetében mindig és minden körülmények között azonos volna — legalább Magyarországon — a mezőgazdák érdekével. Ez az utóbbi feltevés, t. ház, csak akkor állhatna meg, — és megengedem, hogy akkor megállana is — hogyha a » haute finance« és a nagyipar nem a pillanat érdekeit tartaná szem előtt, hanem az országnak maradandóbb, állandóbb közgazdasági érdekeire is folyton figyelemmel lenne, s ba a gyors meggazdagodás érdekének nem rendelné alá egyéb gazdasági körök jogosult érdekeit, egyéb gazdasági ágak megélhetésének és prosperálhatásának feltételeit. Sajnos, de ennek épen ellenkezőjét tapasztaltuk többször, — nem mondom, hogy mindig, — ugy a haute fináncé, mint a nagyipar, pl. a nagy malmok által követett eljárásnál. Azért ne akarják az ellennézetüek az ilyen kétes értékű tételek valóságát minden áron elhitetni a gazdákkal, ne akarják saját külön nézetüket minden áron a gazdákra ráerőszakolni; hagyják már egyszer azokat a szegény gazdákat saját felfogásuk, saját belátásuk szerint is boldogulni, mert az akaratuk ellen való túlságos nagy gyámkodás már eddig is egészen tönkremenetelig agyonboldogitotta őket. T. ház! Azt hiszem, iparkodtam fejtegetéseimben lehetőleg objektív lenni. Vétenék azonban ezen általam feltétlenül követni kívánt objektMitás ellen, ha készséggel el nem ismerném azt, hogy az utóbbi években az ellentétes táborok között ezen kérdések tekintetében lényeges közeledés, előhaladás történt. S ebben, azt hiszem, nem csekély érdeme van Széll Kálmán miniszterelnök ur gazdasági politikája általános kiegyenlítő irányzatának is. Ma mégis annyira vagyunk már, hogy egész általánosságban elismertetik a fedezetlen határidőüzlet játéktermészete, elismertetik, hogy az kinövés, hogy az visszaélés, elismertetik, hogy annak lehető korlátozására, esetleg lehető megszüntetésére is szükség van. Ma már legalább annak nagymérvű korlátozása elől még védői sem zárkóznak el, sőt nem zárkóznak el egész mereven ezen kérdés törvényhozási szabályozása elől sem. Ez a lényeges előhaladás alapos reményekkel kecsegtet engem arra nézve, hogy ezen az utón aránylag rövid idő alatt igenis el fogjuk érhetni a helyes, a megfelelő megoldást. De ezt az elérendő eredményt, ezt a czélt nem akarnám a túlságos siettetés, sürgetés által koczkáztatni, annál inkább, mert magának ennek a nagy sürgetésnek értéke is kétes, mMel még igen számos, ennél még sürgősebb, ennél még fontosabb teendő elintézése vár a törvényhozásra — ismétlem, ezt is fontos kérdésnek tartom, de ezért nem hiszem, hogy még a jövő ülésszak folyamán is eldöntés alá juthasson — továbbá azért, mert épen az előbb emiitettek folytán bizom abban, hogy a Széll kormánya meg fogja találni itt is, helyes gazdasági érzéke és tapintata által vezéreltetve, a megoldás megfelelő módozatát, azt a módozatot, a mely a mezőgazdaság és az ország általános érdekeinek megfelel, s nem fogja elodázni ezen megoldást, amint annak ideje és lehetősége elérkezik. Azért nem csatlakozhatom a Rakovszky t. képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslathoz, annak gr. Wilczek Frigyes képviselőtársam által beadott módosított alakjában sem, hanem elfogadom a kérvényi bizottságnak javaslatát. S én inkább a t. beterjesztő képviselőtársaimnak ajánlom a figyelmébe azt, fontolják meg jól, hogy miután azt a czélt, hogy t. i. a kérdés minden oldalról alaposan megvitattassék és ezáltal annak megoldása eló'mozdittassék határozati javaslatuk beterjesztése által, már is elérték, nem-e ártanak az ügynek esetleg azzal, hogy azt leszavaztatják, a mi esetleg ürügyül szolgálhatna aztán a kérdés megoldásának elodázására, az ellennézetüek részéről. A mi részünkről határozati javaslatuk el nem fogadása csak azzal a jelentőséggel bir, a mit már kifejtettem, és nem az elodázás jelentőségével. MMel tehát azt hiszem, hogy határozati javaslat nélkül is be fog következni ezen kérdésnek nem hosszú idő után leendő megoldása, azért, ismétlem, a kérvényi bizottság javaslatát fogadom el. (Helyeslés.) Elnök: Gr. Zselénszky Róbert képviselő ur személyes kérdésben kért szót. (Felkiáltások : Késő van már!) A képviselő ur eláll a szólás jogától. T. ház! Ugy látszik, elérkezett az idő, a melyre az interpellácziók tárgyalása tüzetett ki. A t. ház belenyugszik tehát abba, hogy a kérvények V. sorjegyzékének tárgyalását ez alkalommal megszakítjuk. Mielőtt azonban az interpellácziókra térnénk át, javaslom a t. háznak, hogy a hétfőn d. e, 10 órakor tartandó ülés napirendjére a katonai javaslatok most megszakított általános tárgyalásának folytatását méltóztassék kitűzni, (Helyeslés.) — Elfogadja a t. ház ezen javaslatomat ? (Helyeslés.) Ezt tehát hatá-