Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-239

239. országos ülés 1903 márczius 28-án, szombaton. m fedezetlen gabonahatáridó'üzlet kérdésének eldöntése, nem történhetik meg inczidentaliter, egy a képviselőház asztalán lévő kérvénynek tárgyalása alkalmából, de azért a lefolyt vita ezen kérdés felett nem tekinthető meddőnek, mert az ezen kérdést több oldalról megvilágítván, ennek helyes megoldását lényegesen előkészíti. Felszólalásomban engemet is ez a szempont vezérel. Mindenekelőtt azonban már előzetesen is tiltakozásomat kell kifejeznem azon felfogás és eljárás ellen, a mely &z előttem felszólalt némely t. képviselőtársaim részéről azon irányban foglalt helyet, hogy ugy tüntettek fel bennünket, a kik a fedezetlen határidőüzlet eltörlését óhajtjuk, mint hogyha mi egyáltalában magát az egész határidőüzlet eltörlését akarnánk, mint hogyha azt lehetetlenné akarnánk tenni, t. i. annak azon alakzatait is, a melyek nem játékra, hanem valóságos, reális gabonaszállitásra irányulnak, a melyek tehát a gazdasági életben nemcsak hasznosak, hanem szükséget is elégítenek ki, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) a melyeket közönségesen határidőre szóló szállítási ügyleteknek is szokás nevezni. Azért látom szükségesnek ez ellen tiltakozni, mert az ilyen állitások a kérdésnek elhomályositása és összezavarása által igen alkalmasak nemcsak a laikus nagyközönség, hanem még azon érdekelteknek is megtévesztésére és félrevezetésére, a kik a reális, tehát az általunk is legitimnek és fentartandónak vélt határidőüzletnél érdekelve vannak, sőt már aztán akár öntudattal, akár öntudatlanul az ilye a állitások erre látszanak is számítani. Áttérve már most magára a fedezetlen határidőüzlet kérdésére, én nem fogok belebocsátkozni a tőzsdei ügyletek, tőzsdei kötések és szokások bonyolult labirintjébe, hanem iparkodni fogok magát a kérdést a maga egyszerűségében akként állítani szem elé, hogy abban a laikus is egészen tisztán láthasson. (Helyeslések a jobboldalon.) E tekintetben az első döntő mozzanat a fedezetlen határidőüzlet természetének megállapítása. E tekintetben nem kell bővebb fejtegetésbe belebocsátkozni, mert mindnyájan, vagy legalább az e házban előttem felszólalt képviselőtársaim valamennyien elismerték azt, hogy a fedezetlen határidőüzlet a határidőüzletnek egy kinövése és visszaélése; hogy az tulajdonképen nem egyéb, mint egy egyszerű játéküzlet s még hozzáteszem, egyike a legveszedelmesebb hazárd játékoknak, mert nemcsak egyesek, hanem egész tömegek anyagi végromlását idézheti elő. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Már most, ha egy jogállam, a milyen a mi államunk is, eltiltja a hazárdjátékokat minden nyilvános helyen, sőt a zárt egyesületek körében is, a milyenek a klubok és kaszinók, akkor valójában nagy ellenmondás van abban, hogy a hazárdjáték eme legveszedelmesebb fajtáját a börzén nemcsak megtűri, hanem legitimnek tekinti, sőt prMilegizálja, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XM. KÖTET. mert még a külön birói illetékesség kMáltságával is ellátja. (Ugy van! jobbfelöl.) T. ház! Ez az állam törvényhozásának erkölcsi feladatával, etikai alapjával is ellenkezik. (Uqy van! Ugy van! jobbfelöl.) $ habár addig, a mig minden állam fentartotta a fedezetlen határidőüzletet, annak nálunk fentartása ezen kényszerhelyzet folytán menthető volt is, de annak még további megtűrése bizonyára nagy anomália akkor, mikor a szomszéd államok ezt már megszüntették. Ennek további fentartása ily körülmények közt nemcsak indokolatlan, hanem nézetein^ szerint úgyszólván hosszú időre lehetetlen is. És érzik ezt már a fedezetlen határidőüzlet védői is, mert többé a fedezetlen határidóüzletet nem önmagában és önmagáért védik, sőt azt mintegy kinövést, lehetőleg megszüntetendőnek vagy korlátozandónak tekintik, hanem védelmezik azon érvvel és azon ürügy gyei, hogy ezt a fedezetlen határidőüzletet, melyet ők is, mondom, megszüntetendőnek, illegitimnek tartanak, állítólag nem lehet megkülönböztetni, nem lehet elég éles határvonallal elhatárolni a legitimnek és fentartandőnak tartott reális határidőüzlettől. T. ház! Ez a legelhibázottabb érvelés, mert ez oda vezetne, hogy egy, magában hasznos és jó intézménynek köpenyege alatt engedjünk graszszálni káros intézményeket csak azért, mert nem lehet elég élesen, elég határozottan köztük meghúzni a határvonalat. (Ugy van! a jobboldalon.) Hasonló argumentáczióval találkoztunk és találkozunk akkor is, mikor pl. az uzsora különböző fajainak, különösen az áruuzsora különböző nemeinek a megakadályozásáról van szó. T. ház! Ez az argumentáczió egészen hasonló ahhoz, mint hogyha a fertőző állatbetegségek kiirtásánál, a gyanús állatok elpusztítását azért akarnók megakadályozni, nehogy azok között esetleg egyes egészséges állatok is elpusztíttassanak. Az orvosi tudomány arra való, hogy lehetőleg meg tudja különböztetni a beteg, a gyanús állattól az egészséges állatot; a jogtudomány pedig arra való, hogy az ilyen határvonalakat meg tudja a lehető preczizitással vonni. És, t. ház, a mint kisebb baj esetleg az, hogyha a beteg állatok kiirtása közben esetleg egyes egészséges állatok is elpusztulnak, mintsem hogy ennek kikerülése végett kénytelenek legyünk a járványok romboló, pusztító hatását elszenvedni: épugy sokkal kisebb baj az, hogyha esetleg olyan egyes gyanút keltő ügyletek is, a melyek talán szorosabban nem eshetnének a tilalom alá, szintén annak alkalmazása alá esnek, mintha szabadon hagyjuk gazdasági életünk életgyökereit szétrombolni ezen visszaélések által. És ha Ausztria és Németország meg tudták találni, habár — megengedem — tán nem elég pontossággal, nem elég határozottan a határvonalakat, akkor talán mi is meg fogjuk azokat találhatni, főkép, ha figyelembe fogjuk venni majd az időközben ezen államokban tett tapasztalatokat is. Hiszen én azt megengedem, hogy szoros preczizitással fel-