Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-238
36 238. országos ülés 1903 márczius 27-én, pénteken. Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen nem a , tanúskodásról beszélek, hanem az egész kérdés- j nek mikénti kezeléséről ebben a teremben és künn, és az összes kérdéseknek kezeléséről; \ akkor én nem erről az egyes esetről, hanem j sokkal mélyebben menve be a kérdések velejébe, | magasabb szempontokból beszéltem az egész ügyről, j (Ugy van! Ugy van! a jobb- és abaloldalon.) És ha közvetlen összeköttetésbe hozom ezt, a mit akkor mondtam, az akkori nap vitájával, hát igy , beszéltem azért, mert itt nem vizsgálatot sür- . gettek és nem az igazság kiderítését, (Ugy \ van! Ugy van! a jobboldalon.) hanem sür- j gettek fejvételt vizsgálat nélkül. (Ugy van! j Ugy van ! zajos helyeslés a jobboldalon.) j Sürgették az Ítéletet előre, rögtönitélő birő- j ságképen és a nélkül, hogy a kérdések j már ma a maguk mMolta, a maguk teljes j tényálladóka szerint igazságosan megállapítva j volnának. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez a vizsgálat folyik, ennek a vizsgálatnak eredményéhez képest fogok konkludálni. Ez válaszom és kérem ezt a választ tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Pichler Győző : T. ház ! Az előrehaladott idő miatt egész röviden indokolni akarom, hogy miért nem vehetem tudomásul a miniszterelnök ur válaszát. A bűnvádi eljárásról szóló törvény is megmondja, hogy érdekelt fél a vizsgálatot nem vezetheti. Már pedig az kétségtelen dolog, hogy Rudnay Béla főkapitány ur ebben a dologban érdekelt fél, tehát közvetlenül a vizsgálóbirónak, közvetlenül az ügyészségnek kellene ebben az ügyben a vizsgálatot vezetni. Mert ha a miniszterelnök ur ezt el nem rendeli, akkor engedje meg, hogy csak két perczig vegyem igénybe a t. ház figyelmét. Tavaly Miklós napján egy 21 tagból álló társaság, a mely családi estélyről jött, végighaladva az utczán, találkozott egy razziát tartó rendőrcsoporttal, a melyben vagy tiz rendőr és néhány detektív volt. Ezzel a társasággal valahogy a rendőrök összeszólalkoztak és másnap a társaság tagjai közül hét vagy nyolcz ember véres fejjel és kiütött foggal jelent meg a rendőrségen, hogy panaszt emeljen. De különben is megindították ellenük az eljárást utczai kihágás miatt. Az összes jelenlevő detektívek egymásra esküdtek, hogy még a kezüket sem emelték fel, hogy ezek az emberek egymást verték meg, ugy, hogy maga a főkapitány is, belátva, hogy itt mindenki valótlanságot mond, hMatalból elrendelte a vizsgálatot az összes detektívek ellen. T. ház! Az összes jelentésekben benne lesz az, hogy mindenkor a közönség a bűnös és nem a rendőrség; a kiontott vérnek a publikum az oka és nem a rendőrség. Kérem a miniszterelnök urat, méltóztassék egyenesen vizsgálóbíró 1 és az ügyészség által való nyomozást elrendelni j és akkor egészen más képet fog kapni, mint a jelenlegi. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla : Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: Nem tudom megállapítani, hogy a képviselő urat valamely felszólaló akár csak emiitette volna is. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: A miniszterelnök!) Kubik Béla: T. ház! Távol legyen tőlem, hogy tehetségeimet vagy általában csekélységemet a miniszterelnök úrral összehasonlítsam; nagyon jól tudom, hogy ő sokkal képzettebb, tanultabb, tehetségesebb ember és hogy ő velem egyáltalán össze sem hasonlítható. Nem is erre czéloztam közbeszólásommal. Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy semmi egyéb vagyok, azt tetszett mondani! Kubik Béla: Azt mondtam, hogy azért ajándékozták meg tetszésükkel, mert miniszterelnök, nem azért, mintha igaza lett volna. Nekem ma is az a nézetem, hogy a miniszterelnök urnak akkor igaza nem volt. És ebben a tekintetben hMatkozom egy autentikus tanura, Mánka Oszkár képviselőtársamra. A mikor ő még nem ült a kormány padjain, hanem velünk az ellenzéken, sokszor láthatta velem együtt, hogy mikor b. Bánffy Dezső a legképtelenebb dolgokat mondotta, a jobboldal ujongott és tapsolt; rohantak utána és ugy tapsoltak neki, mikor ment kifelé. Ezek a mi közös obszerváczióink. Ha most abban a pártban vannak egyesek, a kik ebben a tekintetben kMételek, akkor a kMételek csak megerősítik a szabályt, hogy a túloldal, bárki legyen is a miniszterelnök, azt megéljenzi és megtapsolja. (Helyeslés a, szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: A házszabályokhoz kérek szót. (Zaj.) Elnök: Mi czimen kMan a képviselő ur szólani ? Lengyel Zoltán: A házszabályokhoz. (Zaj jobbfelöl) Pichler Győző t. képviselőtársam beszéde alatt történt, hogy az igen t. elnök ur figyelmeztette őt arra, hogy a tárgyhoz ragaszkodjék. (Élénk mozgás és felkiáltások jobbról: Az: elnök eljárását nem szabad kritizálni! Nagy zaj.) Én nagyon jól ismerem a házszabályok azon rendelkezését, a mely szerint az elnök ténykedését vita tárgya tenni nem lehet. Nem is teszem. De fel kell szólalnom azért, mert a szólásszabadság korlátozását . .. (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Méltóztassanak nyugodtan lenni. Az elnök meg fogja tenni kötelességét ! Lengyel Zoltán: . .. a szólásszabadság korlátozását ez a párt semmi tekintetben meg nem engedheti. (Mozgás és derültség a jobboldalon. Nagy zaj.) Méltóztassék lecsendesíteni a zajongást, akkor fogok beszélni! Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! így lehetetlen tárgyalni! (Halljuk ! Halljak ! a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Én csak a magam nevében beszélek, t. képviselőház; nincs jogosítványom a párt nevében szólani. (Derültség a jobboldalon.)
