Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-253
253. országos ülés 1903 április 24-én, pénteken. 409 kori beszédemet netalán valaki ideinagyarázhatta volna, kijelentem, hogy mindaz, a mit az eseteknek elhallgatására vonatkozólag mondottam, nem a mentő-egyesületre vonatkozott, a mely a legnagyobb lelkiismeretességgel teljesiti mindig a szenvedő embertársaink iránti nehéz kötelességét. Ezeket akartam elmondani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kMan szólani! Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mikor a t. képviselő ur ezt a panaszt, ezt az ügyet itt először fölhozta, nem szólaltam föl, nem azért, mintha nem érdeklődném mindenért, a mi közügy, a mi közérdek és a mi csak távoli összeköttetésben is érintkezik az én hatáskörömmel, hanem azért nem szólaltam föl, mert nem tartottam alkalmasnak az efféle dolgokat arra, hogy napirend előtti fölszólalás tárgyává tétessenek. (Mozgás balfelöl.) Én nem mondom, hogy ez nem olyan ügy, a mely alkalmas arra, hogy megragadja a képviselőknek a figyelmét és interpelláczió alakjában bármikor a ház elé hozható. Rátkay László: Hát az emberélet nem fontos a miniszterelnök ur előtt ? Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondom épen, hogy olyan fontos dolognak tartom, hogy interpelláczió alakjában (Zaj balfelöl.) — szíveskedjenek meghallgatni, hiszen ugyanazt mondtam — bármikor ide hozható és hozandó is; de alkalmasabb interpelláczió alakjában azért, mert ott konkrét esetek, konkrét kérdések tétetnek, a melyek alkalmasak arra, hogy a miniszter fölvilágosítást adjon és, ha szükséges, intézkedjék. Az interpellálás tehát sokkal alkalmasabb, mintegy-egy elmosódó, napirend előtti fölszólalás. Ez volt az egyik, a miért nem reagáltam. A másik ok, a miért nem reagáltam, az volt, mert a képviselő ur akkor maga is konstatálta, tudta is, hogy én érdeklődéssel viseltettem a dolog iránt, hogy én azokat, a kik panaszszal jöttek hozzám, a hMatalos órán kívül, este, későn igen szívesen elfogadtam, velük nagyon emberségesen bántam és nemcsak előzékenyen kihallgattam őket, hanem megígértem, hogy minden dolgukat, a mit előhoztak, meg fogom fontolni. Megígértem, hogy a mennyiben hatáskörömben áll, az igazgatóval beszélek és a nyugdíjügyükben biztosítom, hogy ott el fogok járni a visszavétel kérdésében és a humánus eljárás dolgában. Megígértem, teljesítettem is, a mint a képviselő ur is tudja és az igazgatót, a ki e tekintetben nem áll közvetlenül alattam, mert hiszen a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozik, magamhoz kérettem, beszéltem vele és ő nekem mind a két kérdésben kielégítő, megnyugtató válaszszal szolgált. (Helyeslés jobbfelöl.) Lengyel Zoltán: De az emberek nagy részét máig sem vette fel! Széll Kálmán miniszterelnök: Már most, én érdeklődöm az iránt, hogy a közrendet senki, KÉi'VII. NAPLÓ. 1901 1906. XM. KÖTET. semmiféle intézkedéssel ne sértse. És hogy az emberélet előttem fontos, bigyje meg Lengyel Zoltán és Rátkay képviselő ur, s legyenek arról biztosítva, hogy ebben a dologban már azelőtt én a magam inicziatMájára a kereskedelemügyi miniszter utján intézkedtem, hogy a menetsebesség kérdése különösen a kanyarulatoknál és az átjáró utczáknál rendeztessék, szabälyoztassék és mérsékeltessék. Én magam egyénileg is azt tartottam, hogy rögtön intézkedni kell. Magamnak is volt két esetem, a mikor gyalogosan menve, a vasúttal majdnem összeütközésbe kerültem, és ez nem is régen történt, nem is uj kalauzzal, hanem még a régi állapotban, régi kalauzzal. Akkor is reagáltam és már régebben is. Azt hiszem, hogy e tekintetben történtek is a kereskedelmi minisztérium, a rendőrség és a társaság között való megbeszélés utján, de a kereskedelmi miniszternek különös rendelkezése folytán is óvó intézkedések és a menetsebesség a kanyarodóknál mérsékeltettett. Már most, a mi azt illeti, hogy elgázolások történtek, a rendőrség tartozik nekem ezekről jelentéseit megtenni. Hogy bebizonyítsam, menynyire érdeklődöm az ügy iránt, utána fogok járni, hogy a sajtóiroda miért nem adott ki jelentést, s intézkedni fogok, hogy jelentéseket kapjak arról, mikor történtek az elgázolási esetek és mutatják-e azt, hogy most a forgalom biztonsága veszélyeztetve van ? Ezt azonnal meg fogom tenni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kubik Béla képviselő ur kMan szintén napirend előtt szólani. Kubik Béla: T. ház! Április 20-án, mikor Lengyel Zoltán képviselőtársam a villamos vasút társulatnak visszaéléseiről beszédet tartott, bennem a mentők viselkedése és az a körülmény, hogy ő az adatokhoz hozzá nem juthatott, azt a gyanút keltette, hogy talán a mentők nem közlik az adatokat sem a rendőrséggel, sem az újságokkal, szóval elhallgatják az ily elgázoláso.kat. Akkor, a mikor Lengyel Zoltán kéjMiselő ur a beszédjében azt mondta: »azután magukban a lapokban, a ki figyelemmel kiséri, tizenegy balesetet állapithatott meg tiz nap alatt, amíg a sztrájk tartott«, közbeszóltam: »Sokkal több volt, azt mondják«. Lengyel Zoltán t. képviselőtársam erre azt mondta: »Azt nem tudom, hanem a mentő társulat lesz annyira előzékeny, hogy e felszólalásom után a lapokban közzéteszi az egész statisztikát, vagy ha valaki kéri, rendelkezésre fogja azt bocsátani.« Erre én azt mondtam: »Azt mondják, hogy nagy alapítványt tettek a mentőknél.« E közbeszólásom folytán informált engem a mentőegyesület, és ez az informáczió abban állott, hogy az illető két társulat soha semmi alapítással vagy másnemű pénzbeli értékkel, vagy anyagi támogatással nem járult az intézet fentarfásához. (Mozgás a, bal- és a szélsőbal oldalon.