Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-253

253. országos ülés 1903 április 24-én, pénteken. 409 kori beszédemet netalán valaki ideinagyarázhatta volna, kijelentem, hogy mindaz, a mit az esetek­nek elhallgatására vonatkozólag mondottam, nem a mentő-egyesületre vonatkozott, a mely a leg­nagyobb lelkiismeretességgel teljesiti mindig a szenvedő embertársaink iránti nehéz kötelességét. Ezeket akartam elmondani. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kMan szólani! Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház! (Halljuk! Halljuk!) Mikor a t. képviselő ur ezt a panaszt, ezt az ügyet itt először föl­hozta, nem szólaltam föl, nem azért, mintha nem érdeklődném mindenért, a mi közügy, a mi köz­érdek és a mi csak távoli összeköttetésben is érint­kezik az én hatáskörömmel, hanem azért nem szólaltam föl, mert nem tartottam alkalmasnak az efféle dolgokat arra, hogy napirend előtti föl­szólalás tárgyává tétessenek. (Mozgás balfelöl.) Én nem mondom, hogy ez nem olyan ügy, a mely alkalmas arra, hogy megragadja a képvi­selőknek a figyelmét és interpelláczió alakjában bármikor a ház elé hozható. Rátkay László: Hát az emberélet nem fon­tos a miniszterelnök ur előtt ? Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondom épen, hogy olyan fontos dolognak tartom, hogy interpelláczió alakjában (Zaj balfelöl.) — szí­veskedjenek meghallgatni, hiszen ugyanazt mond­tam — bármikor ide hozható és hozandó is; de alkalmasabb interpelláczió alakjában azért, mert ott konkrét esetek, konkrét kérdések tétetnek, a melyek alkalmasak arra, hogy a miniszter föl­világosítást adjon és, ha szükséges, intézkedjék. Az interpellálás tehát sokkal alkalmasabb, mint­egy-egy elmosódó, napirend előtti fölszólalás. Ez volt az egyik, a miért nem reagál­tam. A másik ok, a miért nem reagáltam, az volt, mert a képviselő ur akkor maga is konstatálta, tudta is, hogy én érdeklődéssel viseltettem a dolog iránt, hogy én azokat, a kik panaszszal jöttek hozzám, a hMatalos órán kí­vül, este, későn igen szívesen elfogadtam, velük nagyon emberségesen bántam és nemcsak előzé­kenyen kihallgattam őket, hanem megígértem, hogy minden dolgukat, a mit előhoztak, meg fogom fontolni. Megígértem, hogy a mennyiben hatáskörömben áll, az igazgatóval beszélek és a nyugdíjügyükben biztosítom, hogy ott el fogok járni a visszavétel kérdésében és a humánus el­járás dolgában. Megígértem, teljesítettem is, a mint a képviselő ur is tudja és az igazgatót, a ki e tekintetben nem áll közvetlenül alattam, mert hiszen a kereskedelemügyi miniszter hatás­körébe tartozik, magamhoz kérettem, beszéltem vele és ő nekem mind a két kérdésben kielégítő, megnyugtató válaszszal szolgált. (Helyeslés jobb­felöl.) Lengyel Zoltán: De az emberek nagy részét máig sem vette fel! Széll Kálmán miniszterelnök: Már most, én érdeklődöm az iránt, hogy a közrendet senki, KÉi'VII. NAPLÓ. 1901 1906. XM. KÖTET. semmiféle intézkedéssel ne sértse. És hogy az emberélet előttem fontos, bigyje meg Lengyel Zoltán és Rátkay képviselő ur, s legyenek arról biztosítva, hogy ebben a dologban már azelőtt én a magam inicziatMájára a kereskedelemügyi mi­niszter utján intézkedtem, hogy a menetsebesség kérdése különösen a kanyarulatoknál és az át­járó utczáknál rendeztessék, szabälyoztassék és mérsékeltessék. Én magam egyénileg is azt tartottam, hogy rögtön intézkedni kell. Magamnak is volt két esetem, a mikor gyalogosan menve, a vasúttal majdnem összeütközésbe kerültem, és ez nem is régen történt, nem is uj kalauzzal, hanem még a régi állapotban, régi kalauzzal. Akkor is rea­gáltam és már régebben is. Azt hiszem, hogy e tekintetben történtek is a kereskedelmi minisz­térium, a rendőrség és a társaság között való megbeszélés utján, de a kereskedelmi miniszter­nek különös rendelkezése folytán is óvó intéz­kedések és a menetsebesség a kanyarodóknál mér­sékeltettett. Már most, a mi azt illeti, hogy elgázolások történtek, a rendőrség tartozik nekem ezekről jelentéseit megtenni. Hogy bebizonyítsam, meny­nyire érdeklődöm az ügy iránt, utána fogok járni, hogy a sajtóiroda miért nem adott ki jelentést, s intézkedni fogok, hogy jelentéseket kapjak arról, mikor történtek az elgázolási ese­tek és mutatják-e azt, hogy most a forgalom biztonsága veszélyeztetve van ? Ezt azonnal meg fogom tenni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kubik Béla képviselő ur kMan szin­tén napirend előtt szólani. Kubik Béla: T. ház! Április 20-án, mikor Lengyel Zoltán képviselőtársam a villamos vasút társulatnak visszaéléseiről beszédet tartott, ben­nem a mentők viselkedése és az a körülmény, hogy ő az adatokhoz hozzá nem juthatott, azt a gyanút keltette, hogy talán a mentők nem közlik az adatokat sem a rendőrséggel, sem az újságokkal, szóval elhallgatják az ily elgázolá­so.kat. Akkor, a mikor Lengyel Zoltán kéjMiselő ur a beszédjében azt mondta: »azután maguk­ban a lapokban, a ki figyelemmel kiséri, tizen­egy balesetet állapithatott meg tiz nap alatt, amíg a sztrájk tartott«, közbeszóltam: »Sokkal több volt, azt mondják«. Lengyel Zoltán t. képviselő­társam erre azt mondta: »Azt nem tudom, ha­nem a mentő társulat lesz annyira előzékeny, hogy e felszólalásom után a lapokban közzé­teszi az egész statisztikát, vagy ha valaki kéri, rendelkezésre fogja azt bocsátani.« Erre én azt mondtam: »Azt mondják, hogy nagy alapítványt tettek a mentőknél.« E közbeszólásom folytán informált engem a mentőegyesület, és ez az informáczió abban állott, hogy az illető két társulat soha semmi alapítással vagy másnemű pénzbeli értékkel, vagy anyagi támogatással nem járult az intézet fen­tarfásához. (Mozgás a, bal- és a szélsőbal oldalon.

Next

/
Thumbnails
Contents