Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-252
252. országos ülés 1903 április 23-án, csütörtökön. 395 Mi már régen küzdünk a mellett, hogy nincs közös hadügy. Most már örvendetesen veszem észre, hogy a katedrán is akczeptálják álláspontunkat. Nincs hadügy a 1867: XII. törvényczikk értelmében, hanem van, igenis, a pragmatika szankczió alapján a védelmi közösségből folyó közösség a hadügy terén; vannak hadügyi közös ügyeink is, a melyek azonban sehol, semmi körülmények között nem abszolutisztikusfejedelemnek kiszolgáltatott, hanem csak alkotmányos utón gyakorolt jogok. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Az 1867 : XII. törvényczikk kifejezetten és világosan megállapította a taxacziót a közös ügyek terén. Csak az közösügy Magyarországon, a mit az 1867 : XII. törvényczikk annak deklarált ; a hadügyből tehát csak közösügy, a mely a védelmi kölcsönsségnek, a közös védelemnek feltétele és folyománya. A törvény maga külön, expressis verbis is kMeszi azokat a jogokat, a melyek a nemzet számára fenmaradnak és a melyek kMálólag a nemzet számára fenntartott jogoknak deklaráltainak. És mégis mi történt 1867-ben? A magyar nemzet nemcsak becsülettel beváltotta, hanem többet is tett, A többség visszafejlesztette azt az alkotmányt, a melyet Deák Ferencz visszaszerzett, mert mi történt Ausztriában? 1867. június havában szentesittetett a XII. törvényczikk és az 1867 deczember 21-én Ausztriában kihirdetett alkotmányban mégis mi foglaltatik? Ott már, bátran merem állítani, egy olyan visszaélés követtetett el, mely a többséget már akkor kötelezte volna arra, hogy ezen pseudo és hamisan értelmezett törvénynek kihirdetése után megszegettnek tekintse az alkotmányt, mert az 1867. deczember 21-én kihirdetett osztrák alkotmányból a magyar hadsereget egyszerűen kieskamtirozták, a mennyiben kihirdettek egy törvényt, mely a magyar törvénynyel homlokegyenest ellenkezik. Nem azt vallja ugyanis törvényük, hogy csak a taxatíve felsorolt ügyek a közösügyek, hanem azt mondja, minden hadügy közös. Nevezetesen itt van, azt mondja (olvassa): »Mit Zustimmung der beiden Hauser des Reichrathes finde Ich in Ergänzung des Staatsgrundgesetzes über die Ueichsvertretung nachstehendes Gesetz zu lasscn: §. 1. Nachfolgende Angelegenheiten werden als gemeinsam erklärt; b) das Kriegswesen mit Inbegriff .... der Dislocirung und Verpflegung .... Heeres.« Végül, hol a hadseregről beszél, igy jelent meg az osztrák törvényben (olvassa): »Die Anordnungen in Betreff der Leitung, Führung und inneren Organisation der gesammten Armee stehen ausschliesslich dem Kaiser zu.« (Nagy mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Ez a törvény van, t. ház, Magyarországon végrehajtva. (Nagy mozgás a szélsöbaloldalon.) Állítom tehát és be fogom bizonyítani, hogy ez a törvény van végrehajtva, mert nagy tévedésben vannak azok, a kik azt hiszik, hogy nekünk közös, vagy, mint ujabban nevezni szoktuk, osztrák hadseregünk van. Nekünk sem közös, sem osztrák hadseregünk a tényleges valóságos élet szerint nincs, hanem van egy valóságosan császári hadseregünk, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Majd rámutatok ennek a tételnek a bizonyításánál, hisz ezen fordul meg, hogy igaz-e, hogy az 1867 : XII. t.-czikk vagy nincs végrehajtva, vagy hamisan hajtatott az végre? És most nézzük meg, milyen esküt tesz le a katona? Csak jelzem, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) bár kezemben van az egész szöveg. (Olvassa): »Unser Kriegsvolk soll den folgenden Eid leisten.« A mi hadinépünk tehát, a császári hadinép tesz esküt, de nem arra, hogy a magyar alkotmányt, és az alkotmányt egyáltalában védi, hanem arra, hogy az allerhöchster Kriegsherr-nek fog engedelmeskedni, mert ez az ő Miatyánkja, ez az ő mindene! (Mozgás balfelöl.) Nemcsak arról van tehát szó, hogy van egy abszolutisztikusán kormányzott hadseregünk és hogy gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársunknak nyilván törvény- és közjogellenes az álláspontja; hanem jön a magyar nyelvkérdés is. (Ralijuk! Halljuk!) Hát micsoda jogon, micsoda czimen gyakorolják azt a jogot, hogy a közös hadseregnek nevezett magyar ezredekben német legyen a vezényszó. Tessék nekem, t. miniszterelnök ur, megmutatni azt a törvényt, tessék az 1867 óta alkotott bármely törvényből megmutatni, hogy törvényes utón van ez behozva. Széll Kálmán miniszterelnök: Egységes vezénylet! Polónyi Géza: Parancsol? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Egységes vezénylet!) A miniszterelnök ur elfelejtette... Lengyel Zoltán: A horvát nyelv nem ütközik bele? Münnich Aurél: Az a honvédségnél van! Vészi József: Az nincs a kiegyezési törvényben ! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem tudja a dolgot! Polónyi Géza: A t. miniszterelnök ur elfelejtette, hogy e kérdésben Andrássy Gyula után ő, mint Deák Ferencz pseudo-szentlelke már megnyilatkozott és... Széll Kálmán miniszterelnök: Ki? Én? Polónyi Géza: Majd felolvasom, a hol azt mondja, hogy ez czélszerüségi kérdés. Széll Kálmán miniszterelnök: Most is azt mondom, hogy az egységes vezényleti jognál fogva van joga megállapítani a hadsereg nyelvét a legfőbb hadúrnak, czélszerüségi okokból. Lengyel Zoltán: A khinai nyelvet is van joga ebből a szempontból? Babó Mihály: Jobb is volna! Lengyel Zoltán: Miért nem teszi meg a latin nyelvet, a mely senkit sem bánt? 50*
