Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-238
238. országos ülés 1903 márczius 27-én, pénteken. 33 erőszak miatt a 92. §-t alkalmazva azok az emberek 3—8 hónap helyett 5—6 napot kapnak, mert a törvényszék maga is belátja, hogy ezt tovább nem lehet fentartani és hogy a a szegény munkásoknak nincsen védelme. Méltóztassék megmondani nekem, t. miniszterelnök ur, hogy mi az, ha felemlítenek itt a házban neveket, a mint délután fél négykor egy képviselőtársunk felemiitette egy özvegy Grünnének, egy 70 éves asszonynak a nevét, és már este 8 órakor, midőn ez az öreg asszony lefekszik és aludni tér, egyszerre csak zörgetnek nála, bejön két detektM és kézbesít neki egy meghívást; hogyha pedig holnap reggel, vasárnap 9 órakor nem jössz be a rendőrségre, akkor majd meglátod, hogy mi történik? Most az egész család éjjeli nyugalmának vége van. Az az asszony azt hiszi, hogy holnap megeszik, becsukják és többé sohasem jő haza, mert hiszen a parlamentben is beszéltek róla és a király őt elzáratja legalább három évre. Másnap 9 órakor elmegy az az asszony ós ott tartják délután 3 óráig és faggatják azért, mert egy képviselőnek az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy az ő nevét felemlítse. Szombaton felemlítették, vasárnap 9 órára beidézték és megállapítani kívánták, nem azt, hogy mi történt, hanem, hogy miként jutott az ő neve ahhoz a képviselőhöz, milyen viszonyban van ő azzal a képviselővel. (Felkiáltások. Szégyen! Gyalázat! Spicglishedés!) Én több jelentést tudok, a mely a miniszterelnök ur kezében van, de mondom, nem akarok azokba a jelentésekbe belemenni, hanem csak egyet mondok a t. miniszterelnök urnak, hogy az én igazamat keresse meg a, miniszterelnök ar. A rendőrségi jelentés szerint 41 embert fogtak el az egész tüntetés alatt. Nohát, t. miniszterelnök ur, méltóztassék a VII. kerületi kapitányságnál szigorú vizsgálatot elrendelni, mert csupán ennél az egynél az én tudtommal 51 jegyzőkönyvet vettek fel szombat este, tehát egyetlenegy rendőrkapitányságnál tízzel többet, mint a mennyire jelezve volt mindössze. Méltóztatik kérdezni talán, hogy honnan tudom ezeket? Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy, nem is kérdezem. Más is r lehetett ott közte! Pichler Győző: Én több jelentésről tudok, a mely ott van. Nagyon természetes, hogy szólnak az embernek; de én csak fel akartam ezt tüntetni a képviselőház előtt azért, hogy ne méltóztassék a jövőre nézve a szabadelvű pártnak olyan helyzetet teremteni, hogy a rendőrség tudja, hogy az ő brutalitása fedezve lesz, ne méltóztassék oly nagy szimpátiával és lelkesedéssel védeni ezt a rendőrséget. (Zajos helyeslés a széisobaloldalon.) Utóvégre is, t. miniszterelnök ur és igen t. szabadelvű párt, nehéz harczokat vívtunk mi már együtt, de midőn felkel egy párt, a mely azt a tiszteletet vMta ki magának a politikai életben, a melyet a mi pártunk és az ellenzék egyáltalában kMívott, akkor KÉPVH. NAPLÓ 1901 — 1906. XM. KÖTET. csak megérdemeli az a sok, számos képviselő, hogy az ő szavuk legalább is a viszhangot találja meg és ne méltóztassék üvöltő szimpátiával fogadni a hamis jelentéseket és félrevezetni az egész közvéleményt. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a széisobaloldalon.) Mindezek alapján a következő interpellácziót intézem a miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez (olvassa): Az ez év márczius hó 20-án lezajlott tüntetés alkalmával a rendőri közegek a hMatalos hatalommal lépten-nyomon visszaéltek, védtelen polgárokat és hozzátartozóikat indokolatlanul, minden felszólítás nélkül fegyverrel megtámadtak és számosakat, részben súlyosan, részben könnyen megsebesítettek. Hajlandó-e a miniszterelnök ur a rendőrség eme túlkapását a legszigorúbban, minden idegen befolyástól menten megállapítani és azt kiméletlenül megtorolni. Miután az előnyomozást egy alantas rendőrtisztviselő vezeti, gondoskodott-e a miniszterelnök ur arról, hogy e vizsgálat szigorúan ellenőriztessék és a főkapitány, a ki közegeinek fenti, jellemzett eljárásáért a felelőséget viseli, és a ki esetleg szintén bűnös, befolyást ne_ gyakoroljon a rendőrségnél folyó vizsgálatra. (Élénk éljenzés és taps a széisobaloldalon.) Elnök : T. képviselőház ! Beőthy Ákos képviselő ur személyes kérdésben kórt szót. (Halliuk! Halljuk!) Beőthy Ákos: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek egy pillanatra szót. (Halljuk! Halljuk !) Pichler Győző t. képviselőtársam különben igen becses és tanulságos interpellácziójában, melynek valójában egész szellemét és minden betűjét aláírom, megemlítette az én személyemet is abban a minőségemben, hogy a Nemzeti Kaszinónak szerencsés vagyok igazgatója lenni; egyszersmind a Nemzeti Kaszinót illetőleg is tett egy észrevételt, a melyet kénytelen vagyok annak a testületnek erkölcsi reputácziójára hátrányosnak tekinteni. Pichler Győző: Nem az volt a czélja! Beőthy Ákos: De gondolom, hogy bizonyára téves informácziók alapján tette ezt az észrevételt. Ezért engedjék meg, hogy ezt igen röviden rektifikáljam. (Halljuk!) T. képviselőtársam felhozta azt az esetet, a mi különben az egész városban tudva van, hogy márczius 20-án a Nemzeti Kaszinóhoz a fiatalság azt a felszólítást intézte, hogy a zászlót tűzze ki. Ennek a felszólításnak én, mint a kaszinó igazgatója, eleget nem tettem. (Mozgás a széisobaloldalon.) A kaszinó mindeddig minden nemzeti ünnepélyben kötelességszerűen részt vett. Részt vett Kossuth Lajos születésének évszázados fordulójakor, halála napján koszorút helyezett koporsójára és kitűzte a zászlót. Azonban mégis egyeseknek felszólítására, bármily tiszteletre méltó legyen is annak motívuma,
