Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-252

25?. országos ülés 1903 április 23-án, csütörtökön. 391 a milyenben most vagyunk, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen nem kérdés ennek a nemzetnek az ellenálláshoz való joga, a mely ma nem is az, mert csak a higgadt, tárgyilagos érvelések mezején állunk és ezen obstrukcziónak nevezett ellenállásnak legitim indoka az ujonczjutalék felemelésére vonatkozó törvényjavaslat. Ha nem az volna, micsoda kormányzati rendszer az, mely az ellenzékkel szemben azt akarja bizonyítani, hogy bizalmi klotür alatt áll ? A miniszterelnök ur tudta, hogy a függetlenségi párt támadja teljes erejével az ujonczjutalék felemelésére vonatkozó javaslatot; tudta, hogy a néppárt is részt vesz ebben a harczban: micsoda czimen áll elő tehát azzal, hogy 14 nappal a lejárat előtt fekteti elibénk a felhatalmazási törvényjavaslatot, a melyről nyilvánvaló, hogy nem is kell obstrukczió, csak tiz embernek elszánt ellenállása . . , Beőthy Ákos: A rendes vita menete! Polónyi Géza: ... és a rendes vita menete teljesen elégséges, hogy abból május 1-én törvény ne váljék. Ez a tény mit bizonyít ? Azt, hogy a miniszterelnök urnak Yan egy rejtett politikája, mely arra czéloz: kifárasztani az ellenzéket a katonai javaslatok terén az ellenállásban, (Igaz! Ugy van! a, szélsobaloldalon.) és mikor kifáradt, akkor visszavonni ezt a javaslatot, hogy előrukkolhasson a kiegyezési javaslatokkal, a melyekre azután a kifáradt ellenzék nem fog időt és tehetséget szentelni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Micsoda joggal lép föl ez a pilitikai rendszer azzal a háttérrel, hogy meg fogja kapni a leszerelés révén a felhatalmazási törvényt? Ha a múltban talán voltak okai erre a t. miniszterelnök urnak, de arra legyen elkészülve, hogy ennyi ellenállás és ennyi visszaélés után, mint a mennyit a nemzet eltűrt, van és lesz itt egy elszánt párt, mely a t. miniszterelnök urnak minden kísértésével szemben ellent fog állani és semmi körülmények közt leszerelni nem fog. (Zajos helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Hogy az okstrukczió a katonai javaslatok kérdésében feltétlenül jogosult, azt igazolni fogom. Hogy az álló hadsereg intézménye, mely kérdés eldöntése ma nem áll napirenden, de egy nagy és irodalmi téren is fennálló vitának objektuma, jó-e, helyes-e, azt nem akarom most vitatni. De az tiszta és világos, hogy az az álló hadsereg, melyet egy kis nemzet a maga védelmére a szükséges mértéken túl szaporít, nem haszon és nem védelem, hanem átok és nyűg a nemzeten. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Gazdasági szempontból elvonja a legdrágább munkaerőt, a legjobban termelőképes munkaerőt, hogy fogyasztóvá tegye őt a termelő terhére, és akadálya a katonai coelibátus révén az egészséges faj fejlődésnek akkor, mikor lehetetlen nem látni, hogy nem politikai batárok, hanem faji vonzalmak szerint keletkeznek államok Európában és másutt. De, t. ház, igy van ez még nemzeti álló hadseregeknél is. A hol dinasztikus a hadsereg, ott a katonaságnak beszolgáltatott minden ujoncz porkolábja a népszabadságnak és nem védelmezője a nemzeti akaratnak. (Élénk tetszés és taps a szélsobaloldalon.) A nagyhatalmi állás révén követelik ezen törvényjavaslat elfogadását. Mit jelent Magyarországra nézve, t. képviselőház, a nagyhatalmi állás? Jelenti azt, hogy akár messze keleten, akár a Balkánon hatalmi jelszavak alatt idegen nemzeteket akarnak lenyűgözni, hogy a magyarság az ő faji és erkölcsi ellentállási erejében még kisebb legyen, és szaporodjanak ellenségei. (Igaz ! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Akár a tengerészetet tekintve, soha és sehol nem látok más érdekeket szolgálni a nagyhatalmi állás által, mint osztrák érdekeket. Szolgálja az osztrák ipar és kereskedelem érdekeit, de nem a magyar érdekeket. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A nagyhatalmi állásnak növelése Magyarországon azt jelenti, hogy a hány emberrel többet soroznak a nagyhatalmi állás ezen zászlaja alá, annyi emberrel fogyott meg a nemzeti ellentállás ereje. (Igaz! Ugy van! a szélsöba loldalon.) De azt is mondják, hogy ez a törvényjavaslat csak egy évre szavaztatik meg, és hogy költségtöbblettel nem jár. Hát, t. ház, az ujonczjutalék tudtommal mindig egy évre ajánltatik meg. Nem mi vagyunk az okai annak, hogy a véderő reformjavaslat előtt minden elfogadható ok nélkül terjesztenek be ilyen törvényjavaslatot; nem mi vagyunk az okai annak, ha van egy parlament, a hol állítani lehet olyasmit, a mit az előadó ur állított, hogy itt nem lesz költségtöbblet, mert az 1903. évi költségvetésbe már fel van véve és a delegáczió már megszavazta. Hát mentség ez? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nevetséges!) Münnich Aurél: Hogy nem lesz ujabb emelés. Polónyi Géza: Hogy nem lesz több költség, mert már meg van szavazva, a delegáczió már megszavazta, s a költségvetésbe is fel van véve. Münnich Aurél: Ujabb költség nem lesz! Polónyi Géza: A miniszter ur azután kioktatta a t. előadó urat, megmondta, hogy ez nem egy évre szóló javaslat, mert ő maga 1907-ig preliminálta a költségeket és az csak józanul természetes is, hogy ha mi megszavazzuk ezen felemelt ujonczlétszámot, azt már csak lehetetlen a jövő esztendőre visszaszívni. Münnich Aurél: Újból fogjuk megszavazni jövőre! (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Polónyi Géza: T. ház! Eltekintve attól, hogy a honvédelmi miniszter ur szerint 7 millióra tehető a Magyarországot érintő költségtöbblet évenkint; eltekintve attól, hogy egészen