Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-251
251. országos ülés 1903 április 22-én, szerdán. 369 B. Kaas Ivor: Itt Nyitra vármegye tizenegy kerülete közül csak egy kerületből és annak 62 községe közül csak négy községből hoztam fel adatokat, de hogy igy van másfelé is, bizonyíthatom. Egy más nagy községből is jött hozzám hasonló folyamodás, hogy járjak el benne. Azok az összeiró és irtó küldöttség eljárása után azonnal elmentek panaszra az alisj)án úrhoz. Az alispán ur őket törvényesen odautasitotta, hogy folyamodjanak a központi bizottsághoz. Azok irtak nekem, hogy én interpelláljak, mire azt feleltem, hogy folyamodjanak a központi bizottsághoz, mert csakugyan az a törvényes fórum. De mi haszna, ha a központi bizottsághoz folyamodnak! Minden folyamodásuk elutasittatik. Erre azt mondja a t. belügyminiszter ur, hogy erről én nem tehetek, mossa kezeit itt a ház szine előtt. . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mosom, csak konstatálom. B. Kaas Ivor . . . konstatálja, hogy ő neki ehhez köze nincs, mossa kezeit. (Zaj a jobbóldalon.) És nem kívánom azt, hogy a törvénynek és jognak őre, a belügj'miniszter, valamit vétsen a törvény és jog ellen, hogy azokat a beavatkozásokat, a melyeket annyiszor ostoroztunk és annyiszor sínylettünk, ismét dMatba hozza. Ez távol áll tőlem, hanem konstatálnom kell, hogy a belügyminisztériumnak mindazon szebbnélszebb rendeletei, a melyekre ő hMatkozott, a melyeket mi is hálás elismeréssel fogadtunk (Ugy van! a néppárton.) künn a perifériákon velünk ellenzékiekkel szemben semmiseknek tekintetnek az ottani hatóságok és közegek által... (Ugy van! a néppárton.) Zmeskál Zoltán: Ebben a két vármegyében : Trencsénben és Nyitrában! B. Kaas Ivor: ... és ha azon közegek ellenében mi ide a ház elé jövünk panaszainkkal, s kéréseinkkel, akkor azt feleli a miniszter ur, hogy »ezek a közegek autonóm közegek, a melyekhez nekem semmi közöm nincs.« Hát hol van már most az orvoslása azoknak a szegény embereknek, a földhözragadt szegény választóknak? Nincsen sehol! Széll Kálmán miniszterelnök: A Curiánál, Zmeskál Zoltán: Későn küldik fel a központból ! B. Kaas Ivor: A központban addig hevertetik, a míg elévül. Kubik Béla: Hetvenhét jegyző, ez megmagyaráz mindent! Zmeskál Zoltán: Ez mind visszavezethető a megyei hatóságokra! B. Kaas Ivor: Akkor azután a Curia nem megy bele a dolog érdemleges tárgyalásába . . . Zmeskál Zoltán: Huszonnégy vesszőt rájuk ! Utálatos emberek! (Zaj.) B. Kaas Ivor: ... hanem formai okokból elutasítja a kérvényt. Én nem szólhatok a Curia ítélete ellen, hanem konstatálom, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. XM. KÖTET. ilyenformán a Curiánál sincs orvoslás,.. (Nagy zaj és ellenmondás oh a jobboldalon.) Önöknek tetszik ez az állapot, de ezzel szemben én először a választók sértett jogérzetére hMatkozom, bogy igy nem lehet Magyarországon azt a hires szabadelvű alkotmányosságot folytatni és csinálni, de másrészt hMatkozom arra, a mit a miniszterelnök ur mondott: a politikai felelőségre. Az áll, hogy a törvények a belügyminisztériumot nem jogosítják fel a követlen beavatkozásra, de a politikai felelőség alól azon eljárásért, a melyet az ő főispánjai, alispánjai, szolgabirái, jegyzői, szóval az ő vezetése alatt álló adminisztráczió és annak közegei követnek, ezen politikai felelőség alól sem ő magát feloldoztatni nem akarhatja, sem én őt fel nem oldhatom. Ezért én a választ tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a néppéirton és a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla : Hetvenhét jegyző! Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! A t. képviselő ur akként veszi tudomásul a választ, a mint akarja, és teljesen az ő szabadsága szerint határoz. De tisztázzuk a kérdést. (Halljuk! Hall/juh 1 ) Hiszen én nagyon messze mentem, nagyon messze, mikor azt mondtam a felelőség kérdésében: hogyha azt látnám, hogy szándékosság és a törvényt kijátszó czélzat vezeti ezeket a közegeket, akkor a politikai felelőség kérdésében a magam részéről állást foglalnék. De ennek be kell bizonyítva lenni. De a t. képviselő ur nemcsak hogy ezt nem honorálja, hanem azt mondja ezzel szemben, hogy nincsen az országban orvoslás, mert ime azokon a panaszokon még a Curia sem segit. Ilyen körülmények között, t. képviselőház, én a t. képviselő úron nem. tudok segíteni. Mert, hogyha a törvényt meghoztuk épen abból a czélzatból, hogy kMegyük a politikai hatóság befolyása alól — ugy az alantas, mint a legfelsőbb politikai hatóságoké alól — a választásokat és összeírásokat és azokat a Curiára biztuk, hogy a? határozzon, és ha ő a Curiában sem bízik meg: (Felkiáltásait a szélsöbaloldalon: Még bizík. Nem azt mondta!) akkor aztán arról nem tehetek! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem azt mondta!) Erről van szó! Kubik Béla: Hetvenhét jegyző! Ez mindent megmagyaráz ! Széll Kálmán miniszterelnök: Mondom, hogyha abban sem bízik meg, akkor azután errőí nem tehetek. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) A t. képviselő azt mondta, hogy mégis csak az a praesumtio talán, hogy a Curia nem jár el pártatlanul. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Nem mondta! Folytonos zaj és közbeszólások.) Hiszen a t. képviselő urak meg sem hallgatják az embert. A t. képviselő urakkal
