Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-251

251. országos ülés 1903 április 22-én, szerdán. 365 igen. (Derültség jobbfelöl.) Szüllő képviselő ur azzal az igen érdekes argumentummal élt, hogy, ha nem úgy járunk el, a hogy ő kívánja, akkor megeshetnék, — szószerint jegyeztem fel — hogy olyan plébánost választanának az akatholikusok, a ki a hívőknek nincsen Ínyére. Zmeskál Zoltán: Ez már obstrukczió, ez nem tartozik ide! (Elnök csenget,) Vészi József: Ezt majd az elnök ur itéli meg! Én nem tagadom, hogy azt az érdeklődést, a melyet Polónyi Géza t. képviselőtársam jelzett, a szóbanforgó plébános - választásnál csakugyan tanúsítottam, de nem undelikatesszből, hanem delikatesszből, mert annak a kerületnek, a melyet szerencsém volt képviselni . . , Zmeskál Zoltán: Sok szép asszony volt ott! Vészi József: . . . Igen csodálom, hogy Zmeskál Zoltán képviselő ur, aki néppárti ember, ilyen kérdést szellemes megjegyzéseMel profanizál. Zmeskál Zoltán: Mindjárt személyes kérdést csinálok én is. Vészi József: Annak a kerületnek — mondom — a melyet szerencsés vagyok ebben a házban képviselni, katholikus lakossága egyhangúlag és a legnagyobb lelkesedéssel jelölte azt plébánossá, a kit utóbb a főváros törvényhatósága megbízott. Ez nekem még nem tette volna kötelességemmé és a jogszokást tekintve jogommá azt, hogy az illető nagyon érdemes egyházi férfiú megválasztása iránt melegen és aktMe érdeklődjem, de az én kerületemnek katholikus polgársága többet is tett, mert hozzám fordult, mint a kerület országgyűlési képviselőjéhez és felszólított engem, hogy az egész kerület katholikus lakosságának egyhangú jelöltje érdekében, a ki mellé azután a kerület nem katholikus lakossága is egész lelkesedéssel csatlakozott, minden tőlem telhető befolyással igyekezzem hangulatot csinálni, hogy a kerületben az legyen a plébános, a kit a kerület katholikus lakossága arra képesnek, alkalmasnak és méltónak tart és a ki helyett mást a kerület elfogadni nem akar. Ez tette nekem nemcsak kötelességemmé, hanem tekintve a 37 éves jogszokást, jogommá is, hogy ezen választás iránt érdeklődjam. (Helyeslés johbfelöl.) Polónyi

/ Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én magamra nézve rossz ómennek tartom, hogy személyes kérdés czimén kell a t. ház figyelmét néhány perezre igénybe vennem, de az imént felszólalt képviselő ur, azt hiszem, hogy eléggé legitimálta, hogy erre a személyes kérdés czimén való felszólalásra okot és jogot nem adtam. A t. képviselő ur maga itt töredelmes őszinteséggel . . . Vészi József: Önérzetes őszinteséggel! Polónyi Géza: Igen és ez nagyon illik önhöz! . . . bevallotta, hogy ez tényleg így van. Az én közbeszólásom már aposztrofálásom után történt, midőn a képviselő ur engem előbb minden ok nélkül megnevezett, magyarázata pedig az én közbeszólásomnak röviden a következő. (Halljuk! Halljuk!) Sehol a föld kerekségén a vallások és felekezetek közti türelmesség és béke oly példaadóan megtartva nem volt, mint Budapest székes-főváros területén már hosszú évtizedek óta, bár a törvénynek ezen hézaga gyakran okozott kontroverziákat, de soha félreértésre okot nem adott a katholikus plébános választásának kegyúri joggyakorlata. Csupán csak ennél az egy esetnél merült fel az, hogy a róm. kath. felekezethez tartozó hívek bizonyos mértékig sértve érezték magukat, mert ott megtörtént az, hogy nemcsak a III. kerületnek szerintem is igen érdemes és tiszteletreméltó képviselője, a ki különben más, még pedig nem is keresztény felekezethez tartozik, a ki nem is bizottsági tag. a kinek tehát a főváros törvényhatóságának termeiben, folyosóján és az urna előtt a képviselőség jogezimén semmi keresnMalója nem lehetett, hanem más hitsorsosa is tömegesen jelent meg és a választásnál, közvetlenül az urnánál befolyásolták a választókat és egyiket másikat eltántorítani igyekeztek. Én megvagyok győződve arról, hogy még ezen, nézetem szerint nem helyes, beavatkozás sem fogja a főváros közönségében a vallásfelekezetek közötti békét megzavarni, mert nekem máris tudomásom van róla, hogy a főváros köreiben már megállapodás tárgyát képezi az, hogy minden kormányhatósági beavatkozás nélkül, maga az autonóm testület fog e tekintetben intézkedni, hogy a felekezeti béke teljes megóvásával történjenek ezentúl is a választások. De ha egyáltalában alkalmas lehetne valami a felekezetek közötti bekének megzavarására, engedjen meg a t. képviselő ur, ez az eljárás feltétlenül olyan lehet. A mit én eredményként ettől a személyes felszólalástól várok, az csak az, hogy legalább a jövendőre, tudva ezen viszonyokat, ne igyekezzék a t. képviselő ur azt a jóravaló békét, mely a fővárosi felekezetek közt létezik, megzavarni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Kellett ez Vészinek ?) Vészi József: T. képviselőház! Legyen szabad nekem ezen tanácsformában ellenem intézett támadásra egy rövid megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur a többek közt azzal is vádolt engem, hogy én az urnák előtt tolakodtam. Polónyi Géza: Én nem mondtam azt, hogy tolakodott, hanem azt, hogy nem volt joga hozzá. Vészi József: Én ezzel szemben konstatálom, hogy először az urnának szinét sem láttam, másodszor a főváros városháza épületében tartózkodni nekem szent és elvitázhatatlan jogom van és ezzel ezentúl is fogok élni a t. képviselő ur czenzurája daczára is, Egyébiránt azoknak, a kik velem együtt ott voltak és nagyon érdeklődtek a választás iránt, túlnyomó többsége nem az én hitrokonaimból került ki, hanem annak a Leó-egyesületnek voltak tagjai,