Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-251

251. országos ülés 1903 április 22-én, szerdán. 3G1 »A kegyuraság belső lényegét és jogi természetét tekintve az egyház részéről engedett kedvezmény; az egy egyházjogi természetű egyéni jog, mely az egyházi élet körén belül érvényesül.« Ebből tehát világos, hogy a kegyúri jog nem világi jog, nem közjog, de egyházi jog. Jogilag ez egy jus spirituálé annexum, melynek szabályozása az egyházi hatalom körébe esik. Ez az egész világon el van ismerve. Miután pedig az egyházi jog keretébe esik a kegyúri jog, ennél fogva el kell fogadnunk, hogy valamint a világi jogok gyakorolhatásának, tehát annak, hogy valaki egy világi jogot gyakorolhasson, előfeltétele az, hogy az illető a világi jog szerint jogképes legyen: akképen kell az egyházi jog gyakorolhatására is az, hogy a ki azt gyakorolni akarja, az egyházjogilag jogképes legyen. Az egyházjogi jog gyakorolhatásának, az egyházjogi jogképességnek pedig feltétele az, hogy az illető, a ki ezt gyakorolni akarja, az egyháznak tagja legyen. Az egyháznak tagja pedig az által lesz, hogyha megkereszteltetik, mert az a conditio sine qua nonja annak, hogy valaki a keresztény egyházjognak gyakorolhatásába lépjen. A ki megkeresztelve nincs, tehát a pogány és zsidó, az egyházjogi jogosítvány szerzésére képtelen. Különben azt hiszem, hogy ez zsidó vallású polgártársainknak jogait semmi módon nem érinti, mert hiszen ők, nem is hiszem, hogy egyáltalában igényt tartanának az egyházjog nyújtotta kegyúri jogok tartalmára, mert hiszen ezen jogok csakis arra az illetőre birnak becscsel, a ki az egyháznak tagja, nem pedig arra, a ki az egyháztól egészen idegen. Ez az álláspont, hogy az egyházi kegyúri jog gyakoriója egyházi jogi képességgel, kell, hogy bírjon, az egész világon el van ismerve. Ezt kimondotta Poroszország 1812-ben. Molnár Jenő: Mit mond a magyar törvény, az a kérdés! Szüllő Géza: Azt is meg fogom mondani, hogy mit mond a magyar törvény, de én előbb ettől eltekintve egészen objektíve pragmaticze akarom a kérdést tárgyalni. Azt mondja a porosz rendelet (olvassa): *Wo das Patronat einer Kommune zusteht, können die jüdischen Mitglieder derselben an dessen Ausübung keinen Theil nehmen; sie müssen aber die damit verknüpften Reallasten von ihren Besitzungen gleich anderen Mitgliedern der Kommune tragen, so wie sie auch als ansässige Dorfs- oder Stadtgemeinde-Mitglieder von ihren G-rundstücken gleich anderen christlichen Besitzer zur Erhaltung der Kirchen-Systeme beizutragen verpflichtet sind, da diese sonst wegen der Ansiedelung der jüdischen Staatsbürger, Gefahr laufen, einzugehen.« Vagyis azt mondja a porosz 1816-diki rendelet — mert Poroszországban 1812-ben kaptak a zsidók birtokszerzési jogot és ez a rendelet ezzel függ össze, — hogy a zsidók a kegyúri jogot nem gyakorolhatják. KEPVII. NAPLÓ. 1901 1906. XM. KÖTET, így rendelkezik a württembergi törvény, a porosz Landrecht, így rendelkezik a franczia jog is, és igy rendelkezik a bajor törvény is. Ausztriában szintén igy van a kérdés rendezve. Magyarországon azonban a kérdés csak 1867 óta vált aktuálissá. 1867 ben lettek a zsidók emanczipálva és ekkor lett ez kérdés tárgyává téve. Zsidó vallású polgártársaink, miután birtokot szereztek, a mely birtokokon a kegyúri jog, mint teher nyugodott, azt mondották, hogy miután a kegyúri terhekben részt vesznek, a jogokban is részt akarnak venni. Az első ilyen eset volt a podhrágyi báró Popper zsidó család esete Trencsén megyében, a második eset volt a tornyai Schossberger, szintén bárói rangra emelt zsidó család esete Pest megyében, a harmadik eset volt a jánosi Engel pécsi birtokos zsidó család esete Baranya megyében — az a borkeresztelő, — ... Meszlény Pál: Az csak a bort keresztelte! Szüllő Géza: Igen, azután a Landau-család esete Zala megyében. Volt több is, . . . Ugron Gábor: A hatvani Deutsch, a Schwarz! Szüllő Géza: Igen, a hatvani Deutsch-család és nagyon sok zsidó birtokos család, de én csak a legpregnánsabbakat akarom felemlíteni. Itt van a lovag Landau-család esete.. Ez Zala megyében történt, ez áll hozzám legközelebb. Landau lovag az Inkey-féle beliczai uradalmat megvásárolván, mMel az ingatlanon kegyúri jog nyugvott, azt érvényesíteni akarta, mondván, hogy ha ő terhet visel, akkor egyúttal a jogokat is gyakorolja. Erre a vallás- és közoktatásügyi miniszter, a ki a legfőbb kegyúri jogot gyakorolja, 1872. július 6-ikán 13.864. szám alatt a következő leiratot intézte Zala vármegyéhez: (olvassa) »Mandel Mihály beliczai lakos, mint izraelita vallású Landau Horatz lovag és beliczai földbirtokos megbízottja hozzám a végett folyamodott, hogy megbízójának a megüresedett beliczai róm. kath, lelkészi állomás betöltésénél a kijelölési jog gyakorolbatása megengedtessék.« »Ezen folyamodványnak honi törvényeink jelen állásához és az ezekből kifolyó jogállapothoz képest helyt nem adhatok, mMel folyamodó az általam megvett birtokon nyugvó terheknek megfelelelő jogoktól megfosztva épen nincsen, mint ezt folyamodványában állítja, mert az ezen birtokokból kifolyó polgári és politikai jogok őt kétségen kMül megilletik, de nem az egyházi kegyurasággal egybekapcsolt jogok; mert habár az 1867. évi XVII. t.-cz. az izraelitákat a keresztényekkel minden polgári és politikai jogok gyakorlására egyaránt jogosítottnak nyilvánította, mindazáltal, minthogy a kegyuraság sem polgári, sem politikai, hanem egyházi jog, melyet csak keresztény gyakorolhat, folyamodó, tekintettel e keresztény egyház szervezetére s szabályaira, a lelkészkinevezést igénybe nem veheti. Kelt Budán, 1872. június 6-ikán. Pauler.« 4G