Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-250
13 április 21-én, kedden. 335 2ö0. országos ülés 19C tisztán lássunk, az mindnyájunknak, magának a kormánynak is az érdeke, (Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) Kubik Béla: Nem akarnak azok tisztán látni! (Az elnöki széket Daniel Gábor foglalja él.) Lengyel Zoltán: T. ház! Beszédemnek egész fonala eddig úgyszólván csak az államiságnak összezsugorodásáról szólt. Rá fogok most térni a magyar udvartartás kérdésére, illetve arra, hogyan lett a valóságos magyar királyságból czimzetes magyar királyság. (Halljuk! Halljuk!) Rátérvén erre, szólni fogok az uralkodóház politikájáról, a mennyiben az a házszabályok keretében lehetséges, s a mennyiben azzal a magam véleményét ki akarom fejezni; szólok egyszersmind arról, hogy a dinasztiának és Magyarországnak is a jövő eshetőségei szempontjából csak egyetlenegy menekvése van, az t. i., ha a maga erejét a nemzet erejében keresi, ha a nemzethez hozzásimul, ha azzal összeforr, ha Magyarországon a királyságnak minden intézményét létesiti és azt magyarrá is teszi. (Helyeslés a bal- és a szélsöbáloldalon.) Ha megnézzük a kereskedelmi törvényt, látjuk, hogy az azt mondja: Olyan áruért, a melyet a kereskedő nem szállít, az árt sem kell megfizetni. Ha a kereskedelmi törvény szerint beperelnék ezt a nemzetet, hogy fizessen az udvartartás költségeire, nem akadna Magyarországon biró, a ki azt megitélné. Holló Lajos: Nincs czégjegyezve az udvar! Lengyel Zoltán: 67 óta kisebb-nagyobb, utóbb 9,650.000 koronát fizettünk, most pedig 11 milliót akarnak velünk fizettetni, a magyar udvartartás pedig sohasem valósult meg. Az a 300.000 korona évi kiadás Magyarországon, az a kapus abban a díszruhában, a ki őrzi az üres palotát, bizony Isten nem éri meg ezt a nagy pénzt. [Tetszés a szélsöbáloldalon.) Ha megnézem ő Felsége czimeit, bizony sok olyan grófságot, herczegséget találunk ott, a milyen — sajnos — a magyar királyság is. A jeruzsálemi királyságnak ép oly kevéssé van udvartartása, mint a magyar királyságnak. De Jeruzsálem és Palesztina nem is járul egy krajczárral sem az udvartartáshoz. íme mégis a feléledt jeruzsálemi királyság fórban van a magyar királysággal szemben. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) Kubik Béla: Igaza van ! Lengyel Zoltán: Olyan ez az udvartartás, mint az én választó-kerületemben a járásbiróság kérdése. Minden választás előtt megigérik 5 _ minden választás után pedig azt mondják: Ügyetlen és szamár képviselőtök van, nem tudja megvalósítani. Az udvartartás is ép ilyen kortesdolog. Minden javaslatnál, mikor baj van és kérnek valamit, azt mondják: most megkapjátok; mikor pedig megadtuk az ellenértéket, akkor egyszerűen nem tudnak róla. Kubik Béla: Tökéletesen igaza van ! Lengyel Zoltán: Meg fogjuk egyszer fordítani ezt a dolgot. Egyszer már azt mondjuk: Lássuk ezt az udvartartást. Tessék szállítani az árut, majd azután fizetünk. Ha megnézzük Svédés Norvégország történetét, igen szép dolgokra találunk ott a kitartás, a hazafiság és a nemzeti ellenállás szempontjából. Mit csinált Norvégia akkor, amikor nem volt megelégedve uralkodóházának politikájával ? Nem azt csinálta, a mit mi, hogy felemeljük az uralkodó fizetését, hanem leszállította azt és azt mondta: Ha nem tesztek ugy. amint akarom, még jobban le fogom szállítani. Kubik Béla: Ezek az okos emberek! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy az udvartartás körében 1867. óta sohasem volt oly kevés magyar ember, mint a mennyi most van. Nekem valaki mondotta — nem tudom, igaza volt- e, — hogy ott az udvar körében 5600 ember nyer foglalkozást és ellátást és ebből csak 150 magyar állampolgár. Szeretném azt a statisztikát látni, hogy megtudjam, hogy abból a százötvenből hányan tudnak magyarul és hányan igazán magyar származásúak. Mikor Budapesten az udvar megjelenik, a grófi palotákban az inasok megapadnak, az udvarnál pedig két napra ugyanazok kétfejüsasos libériában díszelegnek. Ez a magyar udvartartás. Erről különben beszéltem már többet is és nem akarok most erre bővebben kitérni, de mégis mint szoIvorú jelenséget említem fel, hogy a nemzetnek csekély ellenállása, a folytonos engedékenység és megadás odavitte ezen nemzetet, hogy az udvar köréből még Bécsben is kipusztultak a magyarok, nemhogy Budapesten keletkezett volna magyar udvartartás. Egyszóval az udvart és az államot védő és irányító összes szervezeteket, a mint kimutattam, gombamódra ellepte az idegen és évről-évre többen vannak ott azok, a kik megátalkodott és dühös ellenségei fajunknak és önálló államiságunknak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Ez az örökös térdreomlás a hatalom előtt, ez a bálványimádás, kipusztította onnét nemcsak védőinket, fajrokonainkat, hanem — és ez szoIvorú jelenség — átragadt az udvar majmolása révén, a túlságos lojalitás czimén, ez az idegen szellem felsőbb osztályunkra, onnan uri osztályunkra. Tessék megnézni a Hohenzollerneket Romániában, még csak kis ideje vannak ott, és máris nyelvükben, szokásaikban, viseletükben és udvartartásukban románokká lettek. A Beles kastély stílusában is ezt tükrözi vissza. Szinajában román nyaraló-telepet csináltak, Konstanzában fürdőhelyet; Predeáltól Szinajáig minden azt hirdeti, hogy a nagy Németországból Romániába hozták a Hohenzollernek összes millióikat és ott nemzeti vállalatokba fektették bele. A román királyné román költőnő is egyúttal, egyszóval teljesen áthonosultak ahhoz a néphez, a mely fölött uralkodnak. Tessék megnézni Bulgáriát. Oda küldték a német Ma-
