Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-250

326 250. országos ülés 1903 április 21-én, kedden. reánk, befolyásolják és minden magyar ügyet ellensúlyozzanak. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Beőthy Ákos: Nagyon helyes! Lengyel Zoltán: Hiszen a t. miniszterelnök ur egy magánbeszélgetés alkalmával — nem fog megharagudni, ha elmondom — azt mondta: ha kiteszem a lábamat az udvarból, százan jönnek és kitörlik, a mit esetleg magam egy nap alatt csináltam. T. ház! Azt mondta Deák Ferencz: »A főarisztokráczia a nemzeti testület kitűnő csillaga, a melynek nimbusa csak akkor homályosul el, ha kötelességét nem teljesíti. Ezeknek legszentebb kötelességük, mert a sors legtöbbet adott nekik arra, hogy a népet az igéret földjére vezessék.« Egy nemzet küzd a maga jogaiért, ellenállási harczot folytat. Ilyenkor tehát ne tessék azt mondani, hogy banda vagyunk, a mely a nemzet jogait tönkre teszi. Igenis, lehet azt mondani, hogy mi helytelenül gondolkozunk, de azt megkövetelem mindenkitől, hogy kalapot emeljen az előtt a hazafiság előtt, a melylyel mi itt harczolunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon J Munka és takarékosság a gazdasági életben, ez a jellemvonása és kötelessége azoknak, a kik hozzá akarnak járulni ahhoz, hogy a nemzeti állam épülete, illetve annak egyik alapja, a vagyoni erő megszilárduljon. Ha én ebből a szempontból nézem főurainkat — nem mondom valamennyit, mert nem mondanék igazat — hanem azok nagy részéről azt hallom, hogy kártyaés börzeveszeteségek, lóverseny, vadászat azok, a mikben kitűnnek, és igen kevesen a másik irányban, akkor azt kell mondanom, és nem tehetek róla, hogyha talán ellenzésre fogok is találni, mert kizárólag és tisztán jóindulatból és hazafiságból mondom, hogy azoknak a munkában is elől kell járni, a kik a nemzettől nagy vagyont kaptak. Beőthy Ákos: Ugy van, nagyon helyes! Lengye! Zoltán: És szeretném, ha magyar grófjaink gyárait és üzleteit láthatnánk mindenütt ugy, mint Csehországban, Németországban, és másutt nagyon sok helyen és jobban szeretném, ha nem azt tudnám, hogy egyik-másik mágnásunk 4 — 500.000 irtot nyert Magyarországnak, hanem azt tudnám, hogy mindennap ötven, vagy 100 irtot keresett üzleti tevékenységével a magyar államnak. Beőthy Ákos: Nagyon helyes, nagyon szép! Lengyel Zoltán: Sajnos, hogy az egész főúri világban nem az a munkarendszer uralkodik, a mely az iparra és kereskedelemre adja magát, vagy a földmMeléssel foglalkozik, hanem az a munka és beosztási rendszer kerekedett felül, melyet Francziaországban oly nagyon szeretnek, s a melyet járadékrendszernek neveznek, a mely abban áll, hogy munka nélkül minél nagyobb állandó és biztos jövedelmet biztosítsanak maguknak. Meg kellett ezeket említenem, s ha valaki foglalkozni fog szavaimmal, igen kérem, vegye azokat ugy, a hogy én mondottam, és nagyon örülnék rajta, ha a legkisebb hatása is meglenne, ha egyetlenegy emberben is ambicziót ébresztene az iránt, hogy a nemzeti termelés munkásai közé szegődjék, hogy a fényes csillogás helyett a nemzet külképviseletében, az udvartartás körében vagy pedig a katonaság körében, ha már elvesztette terét, forduljon oda a nemzet munkaköreihez, és ez a nemzet százszorosan meg fogja becsülni őket, ha vezetői között fogja látni, valamint, ha idejönnek azok az urak is, a kik talán idegenből vetődtek ide, és őket a nemzeti termelés munkásai között fogja találni, sokkal jobban meg fogja becsülni, mint a hogy megbecsüli Csehország a maga mágnásait, a kik közt talán egyetlenegy sincsen cseh származású, de a kik az uralkodóházzal szemben és a külfölddel szemben mindenütt a cseh lobogót iparkodnak érvényre emelni. Pedig azokat a mágnásokat a fehérhegyi csata után azért telepitették oda, hogy németesitsenek, és azok mégis inkább csehek lettek, és elfogadták a cseh paraszt álláspontját, mint a hogy el kellene Magyarországon is fogadnia mágnásainknak a magyar paraszt álláspontját, a melyet ez a párt képvisel, mert a paraszt-osztály az, a mely mindig a legszMósabban és legragaszkodóbban fentartotta ezt a földet és ennek hagyományait (ügy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) akkor, mikor már a főuraink, nagyuraink Mária Terézia, József császár, Ferencz császár idejében mind-mind idegenek lettek, a paraszt-osztály volt az, a mely az országot visszamagyarositotta. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Még csak egy dolgot akarok megemlíteni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Vissza akarok emlékezni az 48-előtti időkre és a 48-as időkre, a mikor az előjogokkal ellátott osztály lemondott az ő előjogairól és megosztotta a maga jogait a nemzet fiainak minden rétegével. . . Beőthy Ákos: Akkor más szellem volt! Lengye! Zoltán: . . . a hogy kifejezték magukat, az alkotmány sánczaiba bevettek minden magyar állampolgárt. (Ugy van ! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A kMáltságosak helyett bevették oda a nemzetet, hogy az alkotmány sánczait annál többen védelmezzék. Most, mikor egymásután látjuk főurainkat felállani, követelve, hogy a nemzetre minél több terhet rakjanak, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) akkor, t. képviselőház, eszembe jut, hogy más világ van most, más időket élünk. Akkor maguk vették magukra a terhet, most pedig örömmel és szívesen rakják azt másokra. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Könnyű gróf Tisza Istvánnak hirdetni, hogy a monarchiának és a nemzetnek legelsőrendü érdeke, hogy 25.000 katonával több terhet viseljen. A geszti birtok és a közgazdasági uradalmak megbírják azt a kis tehertöbb-