Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-249

M9. országos ülés 1903 április 20-án, hétfőn. 30 magától végre el akarja hárítani. (TJgy van! a hal- és a szélsóbaloldalon.) Kubik Béla: Ez a fő dolog! A javaslat csak jelenség! (Egy hang a szélsőbaloldalon; Az osztrák uralom ellen küzdünk!) Holló Lajos: Erre nézve pedig senki sincs a helyesen gondolkozók között, a ki egy államalkotó nemzetnek ezt a jogát valaha kétségbe vonta volna. (Ugy van! a szélsóbaloldalon.) Vannak az emberi elmének eltorzulásai, bár nálunk, hála Istennek, kevesebb számmal. Az olasz szabadságharcz idejében ott volt pl. Crivelli olasz őrgróf nak az eljárása, a ki akkor, a midőn Lombardia felszabadítása után szabad elhatározására hagyatott a polgároknak, hogy továbbra is osztrák uralom alatt akarnak-e maradni, vagy pedig az egyesült szabad Olaszország fenhatósága alá állanak, olasz létére jelentkezett, hogy ő továbbra is az osztrák hatalmat akarja szolgálni. Ez megmagyarázható az ember azon tulajdonságából, hogy a fénynek a hatása bizonyos mértékben megzavarja a gondolkozásnak tisztaságát. Ezek az emberek lelkükben már régen kiszakadtak abból a nemzeti közösségből, a melyben eddig éltek és talán csak a területi és születésbeli közösség, vagy csak a nyelvűek a közössége maradt még meg, de a lélek közössége már régen megszűnt. A kiknél ez megvan, azok lehetetlenség, hogy a nemzeti szabadságot többre ne becsüljék, mint egy idegen katonai állam által adott nagyobb látszatát a biztonságnak. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) De nálunk ez nem vitatott kérdés. Nincsen közöttünk senki sem ebben a házban, sem ezen a házon kívül, a ki azt mondhatná, hogy nem áll jogában ennek a nemzetnek a históriai folyamatban századok óta reánehezedő katonai és gazdasági uralmat magáról lerázni. Azoknak az ellenvetéseknek, a melyek a mi küzdelmeink ellen tétetnek, jó része, mind az aggódó — elismerem, hogy jóhiszemű — hazafiaknak kifogásai a kik azt mondják, hogy ez a küzdelem ma talán nem időszerű és hogy azok az eszközök, a melyeket mi erre a czélra felhasználunk, nem legálisak, vagy nem nyújtják azt a biztonságot, hogy azokkal kenyértörós és összeütközések nélkül lehetne a czélt elérni, Igaz, az időszerűségnek kérdése minden nemzeti küzdelemnél elsőrangú, dolog. Ennek azonban főleg akkor van jelentősége, mikor a nemzet a reá fegyveres erővel nehezedő hatalmat szintén a fegyver hatalmával akarja lerázni magáról. Ekkor igenis ki kell választani az időt; ekkor helyes, ha a nemzet ki tudja választani, a midőn a lehetőség megvan számára, hogy a külső kedvező körülményeket felhasználja czéljaira; ekkor helyes, ha nem megy kedvezőtlen időben harczba a régen szervezett hatalommal, hanem bevárja azt az időt, midőn az ő fényes, nagyszerű győzelmeinek sikerei egy idegen beavatkozás által nem homályosittatnak el. A történelem szokott nyújtani a nemzeteknek ilyen EÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XM. KÖTET. alkalmakat. A századok folyamában láttuk, hogy midőn Napóleon hadaMal itt állott, vagy midőn az olasz nép is az ő szabadságharczát vívta, vagy midőn a német egység miatt állíttatott a hatalom nehéz probléma elé, ezek mind a fegyveres küzdelemnek időpontjai lehettek volna. De a magyar politikának szerintem épen az kell, hogy vezérlő gondolata legyen, hogy elhárítsuk az összeütközések lehetőségét, hogy a keserűséget kiirtsuk a lelkekből és erre más időt, mint a bókének, mint az alkotmányosságnak idejét választani nem lehet. (Ugy van! a baloldalon.) Mert nem lehet megoldani problémákat és nem lehet összemérni a, jog fegyvereit máskor, mint a mikor nincsenek veszélyek, a melyek akár a dinasztiát, akár a nemzetet fenyegetnék, hanem a mikor mindkét részről teljes nyugalommal le lehet vonni azon következtetéseket, a melyek makacsságból az illető felre nézve előállhatnak. (Igaz! Ugy van! balfdöl.) Talán kétségbe lehet vonni a most használt fegyvereknek legalitását is és ezért én tartózkodás nélkül elismerem, hogy a parlamentáris küzdelemnek előttem is az az ideálja, hogy ezt a küzdelmet a nemzet a maga többségének jogaMal vívja meg; de vájjon ebben a harezban. mely előttünk folyik, az a körülmény, hogy ma még a többségnek fegyverei nem állnak rendelkezésre, okul és alkalmul szolgálhat-e arra, hogy ezt a küzdelmet elhalaszszuk ós feladjuk ? Először is, a ki a teljes igazságot akarja, annak be kell ismernie, a mint azt sok tekintetben önök a túloldalról is mindig elismerték, hogy ha a nemzeti akarat nem válik kongruenssé a többség akaratával, ennek a külső parlamentáris körülmények az okai. A túloldalról is beismerték, hogy ebben az irányban a magyar viszonyok szervezetébea nagy változtatásra van szükség. HMatkozom e tekintetben a mi igen t. elnökünknek, gr. Apponyi Albert urnak, már mint kormánypárti tagnak kijelentéseire, a ki azt mondta, hogy a nemzetnek egészen becsületbeli kötelessége a parlamentáris téren a változtatásokat megtenni, a melyeket immár egy félszázad óta elhanyagoltunk. Sajnoa, t. ház, hogy csak az egyesekkel szemben vállalt becsületbeli kötelességek azok, a melyeket a honét kaszinói, sőt minden más felfogás 24 óra alatt rendezendőnek és íeljesitendó'nek tart, a nemzettel szemben fennálló becsületbeli kötelességek olyanok, a melyeknek beváltását a kormányok következetesen elhalasztják. (Ugy van! a szélsóbaloldalon.) Vannak nálamnál sokkal régebben küzdő tagjai ennek a háznak, de már én is öt kormánynyal állottam itt szemben, a melyeknek mindegyikétől azon ellenvetéseknek ugyanazon skáláját hallottam. Tisza Kálmántól kezdve gr. Szapáry, Wekerle, Bánffy, és a mostani miniszterelnökig, mindegyik azt mondta, hogy ez akérdés már érett a változtatásra, hogy a választási czenzus igazságtalan és aránytalan, de 39