Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-249

2>4d. országos ülés 1903 április 20-án, hétfőn. 297 baloldalon.) Mindjárt reátérek azokra az okokra is, a melyek miatt ezt a zavart okuk volt bizonyos köröknek és bizonyos embereknek esetleg megcsinálni. Ez a hatodiki gyűlés egyáltalán nem volt sztrájk színezetű, mert csak azért gyülekeztek össze, hogy ezt a két és a többi apróbb dolgokat elintézzék és sérelmeik orvoslását keressék. Ekkor 32 tagú bizottságot választottak, hogy az aze tárgyban elkészitett meIvorandumot adja át az igazgatóságnak. E gyűlést megelőzőleg a szocziálista párt ellene volt a mozgalomnak. A 32-es bizottság tagjai a meIvorandum átadására egynapi szabadságot kértek a társaságtól, az igazgatóság azonban mindenféle kérelmük teljesítését megtagadta és kijelentette, hogy alkalmazottaMal ezen az utón szóba sem áll. 7-dikén azután azt a 32 embert, a ki szabadságot kapott, a délutáni órákban leszállították a kocsikról és elcsapottnak nyilvánították. (Mozgás a szélsőbaloldalon j) Hogy a sztrájk nem volt előkészítve, az abból is látszik, hogy a munkások éjfél után i óráig kérték a társaságot, vegye vissza ezeket az embereket és álljon velük szóba. 8-dikán reggel ütött ki a sztrájk és ebben a tekintetben a t. kormányelnök úrhoz mint belügyminiszterhez is fordulok, nemcsak abból a szempontból, hogy meghallgatta a hozzá fordult küldöttség beszédét, hanem abból a szempontból is, fejtett-e ki kellő ellenőrzést abban a tekintetben, hogy, mikor a sztrájk kiütött, a társaság által újonnan alkalmazott emberek megfeleltek-e azon követelményeknek, a melyeket az üzleti rendtartás előir és a melyeket a közönség érdeke megkíván. Ez abból a szempontból érdekes, hogy a lapok is megemlékeztek előfordult balesetekről, de azt beSzéllk, hogy még sokkal több baleset történt a sztrájk első napjaiban, csakhogy, ismétlem, azt mondják, a rendőri sajtóiroda ezekről egy ideig nem adott ki jelentést és ig} a lapok nem szerezhettek tudomást. A rendőrséget felhívták arra, hogy ellenőrizze ezeket a kocsikat és vigyázzon, hogy olyan emberek ne kerüljenek azokra, a kik azok vezetéséhez nem értenek, azonban Rudnay főkapitány ur csodálatosképen a sztrájk-mozgalom első három napján nem volt Budapesten található és csak a mikor hazatért, akkor kezdődött a rendőrség ellenőrzése. (Zaj. Elnök csenget.) E hó 14-dikén a mozgalom vezetői jelentkeztek Láng Lajos kereskedelmi miniszter urnái, a ki azt mondotta nekik többek közt, hogy a sztrájkot törvényes eszköznek ismeri el, de rossz időt választottak, most sikerre kilátásuk nem lehet. Kérte őket, álljanak munkába, nyugdíj ügyük rendezésére pedig Ígéretet tett. Egyszersmind azt is mondotta, hogy az ipartörvény rendelkezései alá a vasúti vállalatok nem tartoznak és ennélfogva ő csak prMátim beszélhet az igazgatóval, ezt pedig megígérte. Nem részletezem, t. ház, hogyan jártak el a fővárosnál, mi történt annak közgyűlésén, KKPVH, NAPLÓ. 1901 1906. XM, KÖTET. csak arra hMatkozom, hogy maga Jellinek igazgató ur — a mint gyorsírói jegyzetek után felvett beszédének egy részében olvasható, — azt mondotta (olvassa*: »Ha önök vissza akarnak jönni, én a szolgálati rendtartás rideg szakaszaitól el akarok tekinteni bizonyos modalitások mellett, a melyeket önökkel közölni akarok. Mindenkinek, a kinek ez a kérése, adjon be azonnal egy erre vonatkozó rövid kérvényt: elintézés tárgyává fogjuk ezt tenni. Előre megmondom önöknek azokat a döntő szempontokat, a melyek szerint el lesznek intézve. Az első a szolgálati idő figyelembevétele, a második a szolgálat alatt szerzett magaviselet. A mi a kalauzokat illeti, a jegykezelés körüli helyes eljárásra, a kocsMezetó'ket illetőleg a szolgálatban tanúsított biztos kezelésre fektetjük a fősúlyt. Figyelembe fogjuk venni a józan, helyes magaviseletet ; magától értetődik, hogy ezen kérvényeket be kell adni, azokat a lehető legrövidebb idő alatt elintézzük.« (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloläalon.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Lengyel Zoltán: T. ház! Voltak a polgármesternél is. A polgármester ur körülbelül ezt mondotta: Atyai tanácsadójuk vagyok önöknek ; kérem önöket, menjenek vissza a munkába, bízzanak meg a hatóságban. Ugyanekkor voltak a t. miniszterelnök urnái, kinek nyilatkozatát azonban majd csak akkor fogom reprodukálni, a mikor majd a miniszterelnök ur is hallhatja felszólalásomnak ezt a részét. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Mondom, t. képviselőház, voltak a miniszterelnök urnái és ennek folytán a miniszterelnök úrral folytatott tárgyalások után, különösen 17-én, felszólítást kaptak a munkások, hogy menjenek a társaság helyiségei elé. Azok el is mentek oda és ott . . . (Zaj a jobboldalon. Ralijuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kecskeméthy Ferencz: Szegény emberekről van szó, nem a Gotterhaltéró!! Önök csak akkor lelkesülnek, ha a G-otterhaltéről van szó! (Zaj a jobboldalon. Halljuk' Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Lengyel Zoltán: . . . s ott, a társaság helyisége előtt kihirdette nekik a társaság főmérnöke a sorrendet, a melyben jelentkezniök kell, az állomáshelyeket, az időt, a mely szerint kérvényüket el fogják intézni. Hát, t. képviselőház, mindezek kétségtelenül azt a reményt ébresztették az emberekben, hogy ők vissza fognak fogadtatni, ha nem is egészben, ha nem is mindannyian, de legnagyobb részben. Ezt jelenti a polgármester ur mondása, a t. kereskedelmi miniszter ur kijelentése, igazgatójuknak hozzájuk intézett szavai és ezt jelenti a t. miniszterelnök ur beszéde is, melyet 16-án a mozgalomnak nála járt küldöttsége előtt tartott, s melyben a t. miniszterelnök ur azt mondotta az embereknek: »Alljanak mun38