Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-247

2V7'. országos ülés 1903 miniszter felelni fog, különösen az ellenzék kívánságára, ha akkor kicsit tovább is telik az idő, és én felkelek és beszédemet megkezdem, akkor nincs joguk engem félbeszakitani azzal, hogy nincs jogom beszélni. (Helyeslés jobbfelöl.) Én csak azokkal akarom kiegészíteni akkor adott válaszomat, a miknek hMatalosan jutottam tudomására. Azt kérdezte tőlem Barta Ödön képviselő ur, hogy tudomásom van-e azokról a sértésekről, a melyek a magyar állam ellen elkövettettek Zágrábban, márcziusnak nem tudom hányadik napján, két-három héttel ezelőtt, mikor zavargások alkalmából meg lett sértve a magyar állam jelvénye, zászlója, czimere, honnan erednek ezek és mit szándékozom tenni. Akkor már mondtam, hogy túlozva látszanak lenni a lapok jelentései a zavargásról. Az azóta beérkezett hMatalos jelentések alapján konstatálhatom, hogy az ellenzéki lapok, az ottaniak, meg az itteniek is, nagyon túlozták ezen zavargásoknak a terjedelmét, sőt az első napok zavargásai, a melyekről mint terjedelmes, nagyméretű rendzavarásokról beszéltek az itteni lapok sürgönyei, éppen 'oly kicsiny méretűek voltak, hogy még az ottani lapok egy része is agyonhallgatta. Tényleg történtek ilyen zavargások, azonban nem történt egyetlen czimernek vagy magyar jelvénynek vagy zászlónak megsértése sem, kMételével annak, hogy a városi menetjegyirodának a kifüggesztett czimertábláját, a mely magyar felírású volt, de azon czimer nincs, leütötték. Ez is csak utólagosan jutott a politikai hatóság tudomására. A mint ennek tudomására jutott, azonnal intézkedett, hogy ez a czimertábla, melyen azonban nem volt a magyar czimer, azonnal visszahelyeztessék és igy ennek is teljesen elég van téve, ugy, hogy más megsértése magyar jelvénynek vagy zászlónak vagy czimernek nem történt. Igaz, hogy azoknak a zavargásoknak egy része tényleg ellenünk, a magyar állam eszméje és a kapcsolatnak, a köztünk való viszonynak, mondhatom megzavarásával és megbolygatásával, a magyar állam eszméje és a Szent István koronája országai egységének eszméje ellen volt irányozva némelyik részről, mert hát a magyar felírásokat diffikultálták a magyar államvasutak épületén, de ott is intézkedés történt, hogy semmi irányban ne következhessek be tényleges sértés és azok a felírások, melyek diffikultáltattak, ott vannak, őriztettek, őriztetnek és semmi bántódásuk nem történt. Hogy ezek micsoda forrásból támadtak, mondtam már, nagyon nehéz eruálni. SubversM, nyugtalan elemek mindenütt vannak, a horvát országgyűlésen magán van egy bizonyos kisebb frakczió, a mely — mint méltóztatik tudni — nincs megelégedve Magyarország és a társországok közt való viszonynyal, az 1868: XXX. t.-cz. rendelkezésével és Horvát-Szlavonország sajátságos, igazi érdekeinek félreismerésével annak megbontására törekszik és megbolygatááprilis 17-én, pénteken. 279 sara annak a törvényes viszonynak, a mely köztünk fennáll. Ezeknek a tanoknak a hirdetése is persze azután más alapon kiburjánzik és ilyen gyümölcsöket terem. Mindenféle elem jött ot: össze, de az igazi polgárság, Zágráb város polgársága nem vett ebben a demonstráczióban részt. Részt vettek abban diákok, szocziálisták, de, mondhatni, hogy ez valami komoly természetű nem volt. (Mozgás a szélsobáloldalon.) Hogy e tüntetés minő különböző forrásból eredt és hogy az minő különböző czélokat tartott szem előtt, ezt mutatja az is, hogy a résztvevők az egyik napon a német felírás ellen tüntettek, a másik napon a horvát önálló pénzügyeket, a harmadik napon ismét a horvát önálló hadsereget követelték. Szóval tarka-barka volt az egész dolog és az is bizonyos, hogy ezek némely horvát nagyzási hóbortból kétségtelenül kiburjánzó és kisugárzó disszolvens érzéseknek és tendencziáknak hatása alatt történtek. (Mozgás a szélsobáloldalon. Ugy van ! jobbfelöl.) Ezek vezettek ezekre a zavarokra, a melyek azonban a rend helyreállításával megszűntek. A magyar állam ellen elkövetett sértés megtoroltatott és erre vonatkozólag, azt hiszem, panasz nincsen. (Zaj és mozgás a szélsobáloldalon.) Mi az én politikám ? Az én politikám az, a mi mindig volt; hogy a magyar állam egységét, a Szent István koronája alatti országok állami közösségét, annak összes vonatkozásait ép ugy respektálni kell Zágrábban, mint Budapesten ; hogy a ki a magyar állam tekintélye, a magyar állam pozicziója ellen vét, akár az utczán. akár másutt, az a törvénybe ütköző ezen cselekményeért meglakol, mert az megtorol tátik. (Helyeslés jobb felöl.) így történt ez Zaprecsicsben is, a hol a déli vasútnak különböző és nem következetes rendelkezései miatt — mert hol azt rendelték, hogy ki kell tűzni a lobo! gót április 11-ikén, hol meg azt, hogy nem kell kitűzni, hol azt rendelték, hogy ha kitűzték, maradjon, hol meg azt, hogy ha nem tűzték ki, ne tűzzék ki, ha pedig kitűzték, esetleg azt is vonják be — bizonyos tév-eszmék keletkeztek, a melyeket egy ! lelkiismeretlen izgató arra használt fel, hogy Zaprecsicsán a parasztokat egy gyülevész csoportba összegyűjtötte, a mely a magyar zászlót az állomás épületéről leszaggatta, elégette, szóval demonstrált. A mint azonban ez a politikai hatóságnak tudomására jutott, az azonnal utasította alárendelt közegeit a vizsgálat megindítására, s a merényletnek megtorlására 15 zsandárt küldött ki, a kikkel visszahelyeztette a zászlót és telje3 elégtételt szolgáltatott. (Mozgás a szélsobáloldalon.) A mikor pedig a zavargások következtében a parasztok közül el akarták fogni és bekísérni azokat, a kik i a legnagyobb mértékben izgattak, ujabb zavargások támadtak, de azokat is elnyomták, a mikor egy sajnos eset is történt, a mennyiben meghalt egy paraszt, mMel a csendőrök kény-