Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-247

2>7. országos ülés 1903 Kossuth Ferencz: Ismétlem tehát, a mit mondtam, hogy a függetlenségi párt nem arrogálja magának azt, hogy korlátozza a kormánynak azt a jogát, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon ) hogy a tárgyalási sorrendet megállapítsa. De minden jog, ha túlzásba van vMe, sőt egészen ad abszurdum van vMe, jogtalansággá válik. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Babó Mihály: Hol a költségvetés? Miért nincs itt? Rosenberg Gyula: Fiat applicatio! Barta Ödön: De önökön kezdjük az aprjlikácziót! Kossuth Ferencz: Ad abszurdum van vMe a tárgyalás sorrendjének megállapítási joga, akkor, a midőn olyan sorrendet állapit meg a kormány, hogy egyetlenegy nagy újítást tartalmazó törvényjavaslatot tárgyaltat és nem engedi meg azt, hogy olyan javaslatok tárgyaltassanak, a melyeknek tárgyalását a törvény parancsolja. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Münnich Aurél: Elég idő lett volna rá! Kossuth Ferencz: És nem engedi meg, hogy olyan törvényjavaslatokat tárgyaljunk, a melyeknek letárgyalásától függ az alkotmányos létnek fentartása. (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) továbbá az ország legvilágosabb és legvitálisabb érdekeinek megvédése. Az a joggyakorlás, a mely ide vezeti a kormányt, nem más, mint visszaélés, mely ad abszurdum vezet. Ilyen túlzást a többség uralma elvével indokolni nem lehet. A függetlenségi pártnak eszeágában sincsen kétségbe vonni az alkotmányosság fogalmának a többség uralmára vonatkozó részét. (Halljuk! Halljuk!) Da a többség uralmát sem szabad túlzásba vinni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert, hogyha túlzásba vitetik bármely uralom . . . (Egy hang a jobboldalon: Hol van a határ ?) Majd megmagyarázom. Barabás Béla: A törvényben van a határ ! Barta Ödön: Hát a Bécs iránt való engedelmesség határa hol van? Annak az engedelmességnek is van határa talán, a mely Bécsfelé néz. Kossuth Ferencz: A túlzásba vitt uralom önkényuralommá válik. Már pedig, ha félretétetnek a törvénynek rendelkezései, ha félretétetik az országnak minden szükséglete azért, hogy egyetlenegy esetleges szükséglet elégíttessék ki, minden más pedig, bármennyire fontos és sürgős, félretétessék, akkor ez a többség uralmának túlzásbavitelét jelenti. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ilyen esetben ne csodálja a t. túloldal, ha némelyekben az a kétely támad, hogy jobb-e 300 összefogdosott embernek a zsarnokságát tűrni, vagy egy embernek a zsarnokságát? (Zajos ellenmondások a jobboldalon. Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Egy embernek van szMe, esze, lelke, melyekhez hozzá lehet férni; de háromszáz embernek a szMéhez, eszéhez és lelkéhez hozzáférkőzni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) április 17-én, pénteken. 259 T. ház! Túlozni a többség uralmát, mikor nem bizonyos, sőt igen kétes, hogy a nemzet közvéleménye a többség véleményével összcvág-e ? . . . Endrey Gyula: Bizonyos, hogy nem vág egybe! Kossuth Ferencz: . . . továbbá akkor, midőn az a kérdés, a melyet a többség akaratának erejével akar minden áron eldönteni, nem képezte az utolsó általános választásoknál a választási programmok egy részét, akkor az alkotmánynak alapfogalma azt parancsolná, hogy a kormány ne a többségi jogra, hanem a nemzetre appelláljon. (Igaz! Ugy van ' a szélsöbaloldalon.) Barabás Béla: Ez az ! Tessék feloszlatni a házat! Kossuth Ferencz: Az igazán alkotmányos országokban megtörténik nem egyszer, hegy nagy többséggel rendelkező kormányok feloszlatták az országgyűléseket azért, mert oly kérdés merült fel, a mely felett a választópolgár ságnak nem volt alkalma akaratot nyilvánítani, Ilyen példákra reámutathatnék Anglia és Olaszország parlamentáris történelméből. Nálunk annál kevésbbé jogosult a többség arra, hogy túlozza a többség uralmának elméletét, mert nem egy fakczióziis ellenzékkel áll szemben, midőn velünk szemben áll, nem oly párttal, mely mindenben akadékoskodik, minden ellen gátat emel: ellenkezőleg, a párt kMívta a külvilág elismerését is komoly, higgadt és tárgyilagos vitáiért. Nem. A függetlenségi párt nem fakeziózus párt. A függetlenségi párt csak akkor fejt ki erős ellentállást, a midőn nemzeti érdekekről van szó. (Lgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Képzelt nemzeti érdekekről! Kossuth Ferencz: Mikor arról van szó, hogy az ország számára nemzeti vívmányokat csikarjon ki, (Ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) vagy mikor arról van szó, hogy az országot megvédelmezze a Bécsből eredő nemzeti szerencsétlenségek ellen. (Elénk helyeslés és taps. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kérdem azoktól az uraktól a túloldalon, a kiknek szMük és lelkük nem fásult el — és én azt hiszem, hogy sokan vannak ilyenek — kérdem, hogy az ő szMükben és a lelkükben ugy éreznek-e, hogy elitélik azt a pártot, a mely nem. hatalmi versengésekért, hanem a nemzetnek, még ha esetleg ideálisan is felfogott jogaiért, tehát nemzeti haladásért, magyar államiságért küzd? (Elénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Most szóljanak odaát!) Münnich Aurél: És ezáltal az alkotmányt veszélyeztetik! (Zajos ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Barta Ödön: Csak az önök alkotásait ve33*