Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-245

21 fi 245. országos ülés 1903 április 'i-én, szombaton. csak az ágyú szalad vissza azon a teknőn és ugrik vissza arra a helyre, a hol egyszer már be volt állítva, akkor minálunk előállanak a taraczkok szervezésével és a taraezkok elkészítésének tervével, előállanak két balgatagsággal, egy olyan szerkezettel, melyben maga az egész ágyú ágyutalpastul ugrik hátra és azután az ágyútalp visszamegy a maga helyére, de az ágyú már megváltoztatta állását, tehát újra kell vele czélozni; s ugyanakkor, mikor már az egész világon a bronzágyúk ki vannak küszöbölve, akkor minálunk a felett tanácskoznak, azzal húzzák-vonják s töltik az időt, hogy miként lehessen az egész tábori tüzérséget bronzágyúkkal ellátni és felszerelni. Hiszen, ha drasztikus hasonlatot akarok mondani, a bronzkorszak után a vaskorszakban már senki a bronzot eszközül nem használta; de a ki ismeri a bronznak vegyi összetételét, ismeri annak ellentálló erejét, ismeri annak fajsulyát, és ismeri azt, hogy mi az aczélnak ellentálló ereje, mi az aczélnak, különösen a nikkelaczélnak súlya, az jól tudhatja azt is, hogy a világ összes népeinek kétségtelen igazuk van az osztrák tüzérségi ármádiával szemben, a kik már régen az aczélágyúk rendszerére tértek át, s metallurgiai, mechanikai és technikai ismeret fogyatékosságára vall csak az, ha akad valaki, a ki azt hiheti, hogy bronzból elő lehet állítani ugyanazon ellentálló, feszítőerejű és vetőképességü ágyúkat, mint a milyeneket elő lehet állítani az aczélból, hasonló súlyban, vagy ahhoz közel álló súlyban. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) T. ház! A mi hátramaradottságunkat az okozta, hogy minálunk csak elöregedett, minden modern felfedezéstől és gondolattól irtózó — mert ebben nagy forradalmat látó — emberek intézték a hadsereg ügyeit, az, hogy a hadseregnek 15 hadtestparancsnoka közül 12 van a 40-évi szolgálati időn felül, (Mozgás balfelöl.) az, hogy a hadsereg legmagasabb polczain, legfelsőbb és legjelentékenyebb intéző pontjain mind olyan férfiak vannak felállítva, a kik már azon a koron túlvannak, a mely korban kellő szellemi rugékonyságot fejthet ki valaki, annál inkább, midőn tudjuk, hogy ezek még fiatal korukban is szellemi erőfeszítésre egyáltalában képtelenek voltak. (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hát szabad, t. ház, ezen férfiaknak tanácsára elfogadni azt a törvényjavaslatot, a melyet most benyújtottak? Hiszen — csak egy példát mondok — a tüzérség megszaporitásának czéljából kell a személyzet-szaporítás. Ezelőtt három évvel a delegáczióban épen azért szólaltunk fel, hogy 242 egyévi önkéntest, a ki letette a tiszti vizsgát mint tüzérönkéntes, miért helyezték át a szekerészeihez. S akkor azt felelték nekünk, hogy a tüzérségnél feleslegesek, ezekre szükség nincs. Bocsásson meg a t. ház, a tüzérség egy fegyvernem, a szekerészét egy mozgó raktári szolgálat, odahelyezik át a tüzérönkénteseket és most két és fél év múlva előállanak, hogy nem elégséges a tüzérség, hogy nekünk a tüzérségünket szaporítanunk kell. Hát nem látták két és fél esztendővel ezelőtt előre a bekövetkezendő eseményeket, mikor a világ minden lapjai már foglalkoztak akkor nemcsak az ágyúk megszaporitásának kérdésével, de az ágyúk különböző alakzatainak alkalmazása kérdésével is? Tehát, t. ház, a hadsereg mostani szervezetében nem felel meg azon nagy feladatnak, a melyre hMatva van. A hadsereget nem a számában kell szaporítani, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem a meglevő erőt kell szervezni, a modern hadviselés feltételeinek megfelelően kiképezni, az előrehaladott technika követelményei szerint felfegyverezni; de ha azt akarják önök, hogy ezt a hadsereget az elmaradottságból, a melyet nemcsak én mondok, hanem minden történetíró megért, hogy egy gondolattal és egy ütközettel ők elkéstek, kiemeljük, akkor ennek a hadseregnek szervezetében lényeges változtatást kell keresztülvinni, ez a lényeges változás pedig a legjobb alkalom arra, hogy érvényesüljön Magyarországnak törvényben foglalt joga és Magyarországnak azon természetes joga is, hogy saját hadsereggel birjoD, saját hadseregét szoros összeköttetésbe hozza nemzeti szervezetével, nemzeti intézményeMel, hogy ne legyen a hadseregnek tiszti kara idegen intézményeknek kiképződött gyümölcse, hanem legyen a nemzeti közoktatásnak egységes terméke, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és szükséges, hogy ebből az alkalomból a nemzet a maga jogait érvényesítse és a hadseregben mindazzal, a mit tőle visszatartottak, de a mi szükséges ahhoz, hogy nemzeti erőit kifejthesse, mindazzal birjon és rendelkezzék. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De ha én olvasom, hogy más hadseregről miként szólnak, mikor jubileuma van az oláh hadseregnek, az egész nemzet ünnepel, az oláh király proklamácziót bocsát ki és azt mondja, hogy a hadsereg a román kultúrának legfőbb terjesztője; ha olvassuk a német császárnak proklamáczióját, hogy különböző német törzsek miként olvadjanak össze és egyesüljenek és egyesítsék a maguk vágyait külön-külön a nagy német nemzeti eszme gondolatában és szervezkedjenek és működjenek a szerint; midőn olvassuk, hogy Olaszország miként nevezi a maga hadseregét az ő egysége akadémiájának és a legszorosabb összetartó kapocsnak: akkor mi bennünk felébred a vágy és felébred a tudat, hogy az az állapot, a mely tisztán csak abból származik, hogy még nem bíznak a magyar nemzetben és azért itt minden idegen elemet, minden idegen tényezőt ébren akarnak tartani még az állami szervezet erősségének és szorosságának megbontásával és lazításával is, végre meg kell, hogy szűnjék, akkor igenis nekünk meg kell mutatnunk, hogy ilyen eleven tiltakozást, mint a hadsereg, Magyarországon nem tűrünk (Zajos tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) a magunk nemzeti szuverenitása és egységes