Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-244

2í4. országos ülés 1903 utján történnek. E közvetítők természetesen leszedik a tejfelt, azoké a fohászon és a szegény nép ettől a haszontól elesik. Azt mondják, a néptől közvetlenül nem lehet vásárolni és mindenféle okokat hoznak elő. Hát, t. ház, erre ismét van nekem egy bizonyitékom, hogy ez nem áll, és pedig Klagenfurtból. Itt ebben az újságban van egy klagenfurti tudósítás közölve, a mely azt mondja, hogy az ottani katonai parancsnokság megparancsolta és meghagyt katonai élelmezési hatóságnak, hogy a mi szükséges és a mi lehetséges, közvetlenül a földmivelőktől szereztessék be. Molecz Dani: Minálunk is megvan! Csernoch János: Nem tartják be! (Egy hang jobb felöl: Nem vállalkoznak!) Vállalkoznának szívesen. Volt szükség 59 waggon gabonára, és pedig 42 waggon zabra és 17 waggon rozsra és a népek minden akadály nélkül egymásután és kifogástalan állapotban szállították be ezt a gabonát. Igaz, van vele egybekötve némi kellemetlenség, hogy annak az élelmezési tisztnek hosszabb ideig kell ott várakoznia azokra a szegény emberekre az élelmezési raktárakban, de hiszen azért tartják és azért fizetik. (Igás! ügy van! balfelöl.) Vegyék át tőlük ezeket a holmikat, és akkor a szegény nép legalább ez utón fog valamit kapni azokból a költségekből, a melyekbe neki a katonatartás kerül. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Panaszkodnak és sokszor halljuk, hogy nálunk bizonyos idegenkedés és talán ellenszenv uralkodik a katonasággal szemben. Sokszor talán van is ennek némi oka. Én csak egyre akarok ráutalni és ez a katonaságnak a felhasználása a mi választásainknál. (Halljuk! Halljuk!) A mi helytelen választási törvényünk úgyszólván kényszeríti a választási elnököket, hogy katonaságot tartsanak fenn a rend fentartására. Nem akarok a legutolsó választásokra visszaemlékezni és nem is akarok azokról szólni, mert ott a katonaságnak, hála Istennek, kevés szerep jutott, hanem visszaemlékezem igen jól az 1896-diki választásokra, a hol a katonaságot sok igazságtalanságra és sok jogtalanságra használták fel, ugy vonultatták fel a hadsereget, mintha ellenség ellen kellene idegen államnak meghódítására indulni, ugy használták fel a hadsereget, mintha hMatása volna eltiporni és agyonnyomni a népet. Magam is akkor képviselőjelölt lévén Trencsénmegyében, Csaczán, velem történt meg az az eset, a mi még elő nem fordult a választások történetében. A választás színhelyén nekem volt 1200 választóm, ellenfelemnek, Lánczy Leónak nem volt több, mint legfeljebb 200. (Egy hang a néppárton: Zsidók!) A népet előre figyelmeztettem és intettem, hogy a legnagyobb csendben viselje magát és a legnagyobb rendben vonuljon fel. Ugy vonultak fel, mint mikor a templomba szoktak menni; még azt is megtiltottam nekik, hogy jelöltjüket éljenezzék, neKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906, XM. KÖTET. április 3-án, pénteken. 193 hogy azt mondják, hogy kihívják és bántják az ellenjelöltet. Ez a nép a lehető legnagyobb rendben és csendben bevonult Csaczára és várta a történendőket. Közbe én találkoztam az ottani katonaságnak a parancsnokával, valami dragonyos-kapitánynyal, és a kölcsönös bemutatkozás után ő azt mondotta nekem, hogy a mint hallja, én fanatizálom, vagy magyarul mondva, rajongóvá teszem a népet. En azt mondottam erre: Először is a kapitány úrra ez nem tartozik, mert nem azért van ideküldve, hogy nekem leczkét tartson, másodszor én nem fanatizálok, sőt ellenkezőleg, intem a népet arra, hogy a hatóság iránt kellő engedelmességgel viseltessék, tartsa meg a törvényeket, még azokat is, a miket akkor frissen hoztak, t. i. az egyházpolitikai törvényeket, mert a mi törvény, az törvény, annak engedelmeskedni kell, s azt nem szabad máskép, mint parlamentáris utón megváltoztatni. (Helyeslés.) Tehát a nép kellőképen ki volt oktatva. De bekövetkezett a választás. Feltűnt nekünk, hogy semmi előkészületeket nem tesznek. Futkosnak, szaladgálnak össze-vissza, tanácskoznak, a katonaság pedig az utakat mind elzárva tartotta, ugy, hogy választóimat a városba he sem eresztették. Gromon Dezső államtitkár: A választási elnök rendelkezik vele! Csernoch János: Én csak azt mondom, hogy visszaélnek a katonasággal, és ezzel rontják a katonaság iránti bizalmat és szeretetet a nép szMében. Egyebet nem akarok ezzel bizonyítani. Elérkeztünk a választási aktushoz. Az elnök a következő bölcs ítélettel döntötte el a választást : (Egy hang: Ki volt ?) Valami Gebauer nevű adótárnok. Azt mondta: Van két jelölt, az egyik dr. Csernoch János, a kit nem ismerünk, a másik Lánczy Leó, a kit ismerünk, (Zaj a baloldalon.) Miután pedig a törvény szerint ismeretlen embert kandidálni nem szabad, ennélfogva Csernoch Jánost, a ^kit én nem ismerek, nem is lehet kandidálni. És igy nem marad több, mint egy kandidátus, ezt pedig ennélfogva egyhangúlag megválasztottnak jelentem ki. (Felkiáltások a baloldalon: Gazsáq!) Vége volt az egész választásnak, nem tartott tovább tiz percznél. Baross Jusztin képviselőtársunk, az akkori trencsénmegyei alispán, tudja, hogy ez szórói-szóra ugy van, a hogy elmondtam. Akkor vettük csak észre, mire való az a rengeteg sok katonaság, mire valók azok a dragonyosok. Attól féltek, hogy az a nép mégis csak meg fog vadulni az ilyen borzasztó igazságtalanságon. Körülfogták a népet és hazakergették őket, mint valami rablókat. De hogy az a nép otthon is csendesen és jól viselje magát, két hétre megszállották az összes községeket és ugy tartották őket megszállva, mint valami rendbontókat, mint valami zsMányokat. Kovács Pál: A gazságok leplezésére! 25