Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-238

238. országos ülés 1903 márczius 27-én, pénteken. 13 el a magyar királyok sirjaiban és levegőbe röpítették, ugy hogy titokban egy hosszú kanóczot helyeztek el ott és azt meggyújtották, így robbant fel a magyar királyok temploma és sirja. Tehát nyugati Landesknechtek pusztították el és nem a törökök. Ez különben mellékes. Azonban a bizanczi és a keleti nexus tovább folyik. Szent István alatt az olasz papok voltak leginkább, akik a kereszténységet terjesztették. Igaz, — én nem akarok igazságtalan lenni, — voltak Szent István körül német és különösen bajor lovagok is, de voltak angol herczegi vérbeli egyének is; így pl. az angol királyi uralkodóház egynéhány tagja állandóan ott tartózkodott. Voltak németek is, és azok is voltak némi befolyással, mondom leginkább bajorok. Azonban mindaz, a mi az ő korából fönmaradt, olasz és bizanczi befolyásra mutat, inig a németek befolyása azoknak későbbi letelepülési időszakára esik. Ez a nexus Bizanczczal folytattatott az Árpádház alatt. Tudjuk, hogy az Árpádház összeházasodások által többszörös rokonságba jött a Comnenekkel és Paleologokkal. Tudjuk, hogy Szent László lánya, Piroska, bizanczi császárné volt. A kereszteshadak fővezérévé őt választották meg, és csak halála gátolta meg abban, hogy tényleg is fővezér legyen. Bizanczi Piroska császárné nagy magyar udvarral ment oda és onnét viszont bizancziak jöttek ide és tartózkodtak a mi udvarunkban. A két kultúra kölcsönhatása igy nagyon kidomborodott. Ez tovább is folyt; hiszen tudjuk, hogy III. Béla királyunkat bizanczi trónörökösnek nevelték, ifjúságának javarészét Bizanczban és Kisázsiában töltötte, mint prezumptM trónörökös, de később Emánuel császárnak fia született és azlettott uralkodóvá. Feleséget is onnan hozott III. Béla király, a ki tisztán bizanczi kultúrájú volt, nem ám német. Magyarországba az írásbeliséget is ő hozta be akkor, mikor még a germán törzsek nem ismerték azt. Ha tovább megyünk, mindenütt az Árpádház és Bizancz közti összeköttetést találjuk, de találunk még más összeköttetéseket is. Mi magyarok par excellence jogász nemzet vagyunk, az voltunk Pusztaszer óta. Hiszen a kik azt a pusztaszeri gyűlést tartották és azt a vérszerződést csinálták, mely a nemzet és a dinasztia között szabályozza a viszonyt, azok nem lehettek barbár emberek. A kik a hadművészetet is oly magas fokra fejlesztették, mint Árpád és Zoltán, ugy, hogy Európa másfél századig nem tudott nekik ellenállni és az európai taktikának a magyar taktika következtében át kellett alakulni, azok nem lehettek barbár nép. {Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ismerjük Bölcs Leó taktikáját és tudjuk a bizanczi skriptorokból; fentartották továbbá a német misekönyvek e mondást: A sagittis Hungarorum liber anos, Domine! Ezt még könyörgéseikbe is belevették ; innen is látszik, hogy a magyar taktika mennyire imponált nekik. Láthatjuk tehát ezekből, hogy a hadművészetben is őseink előbb állottak, mint az akkori németek. Tehát nem a németektől tanultuk, hanem ők tanulták tőlünk, kedves drága Hasse uram! (Halljuk ! HaUjiűc!) E mellett, a mint emiitettem, nemcsak a taktika művészetében voltunk kMálóak, hanem par excellence jogász nemzet is voltunk mi magyarok. Most is sok közöttünk a biró meg az ügyvéd. II. Endre az aranybullát 1222-ben adta ki, mig az angol Magna Charta 1217-ben kelt. Igen erős és sok közöttük a hasonlóság. Az ujabb időben kiderült, hogy ez a hasonlóság nem onnan van, mint hogyha mi vettük volna az angoloktól, nem is meri ezt senki sem állítani, mert nem akkora az egyezés. De kiderült azóta és itt elismeréssel emlékszem meg tudós néhai képviselőtársunkról, Schwarcz Gyula volt -egyetemi tanárról, a ki kiderítette, hogy mind az angol magna charta, mind a magyar aranybulla a maga ősi eredeti jogforrását az aragóniai fuerosokban, az aragóniai jogforrásokban találta meg. Ezt Schwarcz Gyula bebizonyította. Az aragóniai közös jogforrásból merítettek az angolok, és merítettünk mi magyarok; ezt sem tanultuk tehát Hasáétól és a németektől, hanem az aragóniaiaktól. A magyarban megvolt a reczeptM természet; a hol jót talált a czMilizált életben, azt átvette és asszimilálta. Azért a legrútabb dolog volna tőlünk, ha megfeledkeznénk hajdani keleti testvéreinkről, a perzsa czMilizáczióról, a bizanczi, az olasz czMilizáczióról és az aragóniairól. UtóbbMal a nexust megtaláljuk, csak meg kell keresni. Hiszen II. Endre felesége aragóniai Beatrix volt; a királyné onnan jött. A fraknói grófok, Simeon is onnan jöttek; megvan még a nyoma czimerüknek is ott a donjonban. Ide jött az a család, itt adományt kapott, megtelepedett, és természetesen a kultúrából is hozott magával egy darabot, melyet őseink asszimiláltak. A magyar kultúra története nagyon érdekes, és egy nemzet sem mondhatja gőgösen, kevélyen, hacsak nem tudatlan az illető, mint a hogy Hasse állította, hogy mi csak a némettől vettük volna a kultúrát. Az Árpádház kihaltával ott van III. Endre. Hiszen velenczei Andrásnak hMták. Ismerjük összeköttetését Ivorosini Tommasinoval, a dogokkal. Az Anjou-királyok alatt Róbert Károly, Nagy Lajos alatt az olasz és magyar nemzet szinte egy volt. A visegrádi várban, a budai udvarnál olaszul épugy beszéltek, mint magyarul, A magyarok egész légiója tanyázott Nápolyban a szerencsétlen véget ért Endre udvaránál. Ezt nem is kell vázolni. Az Anjou-királyok alatt mezőgazdasági tekintetben is hódított nálunk az olasz kultúra; az olasz szőlőt, a boccadorot, a furmintot ekkor honosították meg nálunk, Tokajt beszőlősitették, számos olaszt telepitettek be; ez időben keletkezett YáradOlaszi, Olaszi-Liszka. Hálával kell megemlékezni