Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-244

188 2U. országos ülés 1903 Csernoch János: Kiterjesztette a választói jogot. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezekért a terhekért kaptak ők megfelelő kárpótlást és mi nem kaptunk semmit. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ők a tisztviselők fizetését is rendezték, de gondoskodtak előbb alapról, megadóztatták a gazdag uri osztályt, mely az első és második helyen utazik, és a többletet, a mit a menetjegyekből bevesznek, azt fordítják a tisztviselők fizetésére. Rakovszky István: Nálunk nem lehet, mert csupa ingyenjegy van! Csernoch János: Nálunk az első osztályban alig utazik valaki fizetett jegygyei. De azt mondják, hogy a lakosság száma megszaporodott, és a teherviselési képesség jelentékenyen növekedett. Az első állítás igaz, a másik azonban nem. Egy felirat, a melyet most a napokban terjesztettek be ide a ház elé Ujbesztercze község adófizető polgárai és hadkötelesei, erre vonatkozólag, t. i. hogy a népesség megszaporodott és a teherviselési képesség emelkedett, azt mondják ezek a becsületes földmivesek: Igen, a gyerek sok, a kenyér kevés. Buzáth Ferencz: Ezzel minden meg van mondva! Csernoch János: A népesség szaporodása nincsen semmiféle arányban a gazdagság és jólét növekedésével. Miért? Mert ha más államokban szaporodik a népesség, ott terjed a kereskedelem, virágzik az ipar, mindenféle utakon sok pénz jön be az országba; minálunk a földbirtok képezi a voltaképeni gazdagságot, az pedig a népesség arányának szaporodásával mindig több és több embert kénytelen eltartani, mindig jobban és jobban szétdaraboltatok és kihasználtatik, ennélfogva ez a meggazdagodás csak a mesék országába tartozik, valójában pedig a szegénység uralkodik. (Ugy van! Igaz! a baloldalon.) T. ház! Fentebb emlitém, hogy a felelőséget ezekért a javaslatokért a hármasszövetségre tolják, és ebben lehet valami. Itt van kezemben a berlini »Post«-nakegy czikke, a mely épen akkor íratott, mielőtt ezek a javaslatok odaát és itt tárgyalás alá kerültek. Nem fogom felolvasni, mert hosszú, de nem is szükséges. Ebben a czikkben az van mondva, hogy már csak az a viszony, a melyben mi vagyunk Németországgal, magyarázatát adja annak az érdeklődésnek, melylyel ők ezen javaslatok iránt viseltetnek. Azt mondják, hogy Ausztria és Magyarország messze elmaradt Németország, Francziaország és Oroszország mögött, és hogy feltétlenül szükséges, miszerint újjászervezzék a hadsereget, a létszámot pedig felemeljék. És ha ez mind meg fog történni — az pedig megtörténhetik most. miután a kiegyezést már megkötötték és ez mind a két államnak gazdasági ügyeit nagyban emelte — akkor meg kell változtatni, és pedig gyökeresen, az egész véderőáprilis 3-án, pénteken. törvényt, mert ez a véderőtörvény legnagyobb akadályát képezi Ausztria és Magyarország hadiereje fokozásának és tökéletesedésének. (Ugy van! a baloldalon.) Ha mindez meglesz, akkor Ausztria és Magyarország gondolhatnak arra, hogy behozzák a kétéves katonai szolgálatot, de ne gondolják, hogy ez a kétéves katonai szolgálat talán olcsóbb lesz, mint a háromévi szolgálat, s elmondja, hogy mennyi sok mindenféle költséggel lesz az összekötve, hogy előre is elvegye a parlamentnek kedvét a kétéves katonai szolgálatnak szorgalmazásától. T. ház! Ugyanakkor — miként tudjuk — elnézéssel voltak Olaszország gazdasági állapotai iránt és nem követelték tőle, hogy hadseregét megszaporítsa. En nem kívánom, hogy irántunk is valami elnézéssel legyenek, mert az mégis egy kicsit lealázó, hanem azt gondolnám, nem kellene-e megfontolni annak a két szövetséges államnak, t. i. Ausztriának és Magyarországnak is Kossuth szavainak igazságát, a ki egyszer azt mondotta, hogy élni csak azon nemzet fog, melyben magában van életerő; kit nem saját életereje, hanem másoknakgyámolitása támogat, annak nincsen jövője. (Elénk tetszés és helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Áttérek most az u. n. nemzeti követelésekre. (Halljuk! Halljuk! balfelóí.) E tekintetben teljesen osztom Rakovszky István t. képviselőtársam nézetét. (Helyeslés a néppárton.) Azok a követelések az 1867 : XII. törvényczikk értelmében minket megilletnek, és azok meg is fognak adatni, mert az eseményeknek és tényeknek vaslogikája oda fogja vinni a dolgot, hogy ezek elől majd kitérni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tény az, hogy e tekintetben a kiegyezés óta nagy visszaesés észlelhető, különösen ugy körülbelül 1875-től kezdve, mert azok a férfiak, a kik megcsinálták a kiegyezést és a kik annak megállapodásait iparkodtak a közéletben megvalósítani, sokkal más, sokkal nemzetiebb értelemben fogták fel a 67-iki kiegyezés törvényeit. Ugy van! a bal és szélsöbaloldalon.) De én nem akarok erre bővebben kiterjeszkedni, meg volt ez a dolog már többször is említve és ki volt fejtve, én csak felhívom mindenkinek figyelmét erre a terjedelmileg vékony, de tartalmilag vastag füzetre, a melyet Kmetty Károly egyetemi tanár irt a magyar nemzeti czimer és lobogó jussáról. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ott kőfeliratos rövidséggel és mégis elég világosan és alaposan meg vannak ezek a dolgok fejtve. De, t. ház, itt lehetetlen meg nem emlékeznem a volt nemzeti pártról, (Halljuk! Halljuk! a bál- és a szélsöbaloldalon.) a mely az 1867. évi kiegyezés talaján állva, helyesen fogta fel annak értelmét, és hosszú éveken át lankadatlan és kitartó lelkesedéssel hirdette a nemzeti igények jogosultságát, követelte azoknak megvalósítását, és be kell ismernünk, hogy egyet-